2016. december 7., szerda

Így szelektáltam azt a hegyméretű ruhahalmot


Szóval igencsak rossz szokásom (volt) a gyűjtögetés, talán az elmúlt két évben kezdek törekedni ennek a kordában tartására, szelektálni az élet minden területén, mi az, amire szükség van és mi az, amire nincs, ugyanis minden lom, amit magunkkal hurcolunk és funkció nélkül csüng a nyakunkon, bizonyos szempontból hátráltat minket. A ruhák csupán egy - ám annál látványosabb - szeletét jelentik ennek a nagy lom-halomnak.

Szeretném, ha a majdani saját lakásunkba már csak azok a cuccok kerülnének át, amelyek funkciójukból adódóan tényleg szükségesek, örömmel töltenek el, jó érzések vagy fontos emlékek kötődnek hozzá, nem akarom, hogy gyakorlatilag funkció nélküli ballaszttal teljen meg - és mi magunk kiszoruljunk a sok kacat miatt a saját otthonunkból.

Nehéz dolog ám ez, mert mindkét szülőtől "örököltem" a gyűjtögetés iránti hajlamot, értve ezt a hétköznapibb tárgyak felhalmozásától a logikusabb szülői "hobbikig" (pl. érme-, régiséggyűjtés). Persze ne olyan beteges formára gondoljatok, amikor az ember minden szeméttel telehordja a házát, csak amikor az ember valahol akaratlanul is bespájzol ha valami olcsó, ha valami éppen van, csak azért, mert "ki tudja, mikor lehet rá szükség", és egy idő után a "nem dobunk ki semmit, mert jó lesz az még" mentalitás beszorítja a saját maga alkotta keretek közé.

Mivel nekem ez (volt?) az abszolút gyenge pontom, főleg 18-20 évesen, amikor diákmunkából, ösztöndíjból már volt némi bevételem és úgymond megnyílt a világ, a ruhákkal kezdem. Turkálóból turkálóba örömittasan, mindig találtam valamit, és igazán úgy gondolom így utólag, sokszor nagyobb örömet okozott a vásárlás aktusa maga és a birtoklás ténye, mint az adott holmi, amit aztán sokszor nem is viseltem. Aztán évről-évre csökkent ez a tendencia hála az égnek, és bár olyan szinten nem ártottam úgymond, hiszen secondhand szereztem be ezeket, így is adtam tovább később (akár pénzért, akár elajándékozva), mégis, bizonyos szempontból fölösleges körök voltak, örülök, hogy többnyire sikerült ebből a tempóról jócskán visszább vennem.
Lassan mindenképp berögzül, hogy a régi hiánynak nyoma sincs, ezért nincs értelme eszetlenül kapkodni, csak "mert lehetőség van", semmilyen értelemben.

Számos átválogatás után még mindig maradt egy rakás fölösleges dolog, ezt most igyekeztem szigorúan átnézni, nem mondom, hogy a legvaskalaposabb voltam magammal szemben, de azt hiszem, jó úton haladok.

Már egy ideje a fejemben járt a blogsale gondolata (köszi, Beth a támogatást), ezért először a ruhákkal kezdtem a szelekciót, igazán nem végeztem mindennel olyan szempontból, hogy számos könyv és használati tárgy, ékszer is maradt még az átnézendők között, viszont mindenképpen szerettem volna ragaszkodni a legkésőbb december huszadikai időponthoz, ugyanis karácsony hetén hazautazunk majd Kaposvárra, és ez remek lehetőséget jelent azoknak, akik az útbaeső településeken laknak (azaz házhoz jön a cucc, kb ingyen). Valószínűnek tartom egy további, bár azért nem ekkora volumenű (aztán ki tudja) szelekciót a következő évben is, bár az a gyanúm, hogy karácsonyig nem kell majd várni rá. Vagy hagyományt teremtünk :) Csak elfogy, aminek el kell fogynia.


5 + 1 csoportba osztottam a holmikat:


1 - Irodabarát mindennapi - amik biztosan kellenek, vagyis rendszeresem viselem őket, csak éppen nem a mostani évszaknak megfelelőek (általában hétköznapi cuccok, pulcsik, belebújós, rövid ujjú kötött pulcsik, amiket vékony hosszú ujjú pólóra szokás venni, blúzok, egyéb irodabarát holmik, trikók, egyszerű harisnyák, stb.)

2 - A hétvégi dark - nem annyira gyakran viselem őket, mint az első kategóriába eesőket, de nyilván nem válok meg tőlük (zenekaros pólók, szaggatott nadrágok, egyszerűbb fűzők, minden ami az irodai szcénába már nem passzol, de hétvégén, munkaidőn kívül teljesen rendben vannak, szeretem őket)

3 - A régi kincsek - ami tetszik, különleges, anno sokat viseltem, ma már inkább elfekvő, de a különleges volta miatt nem adnék túl rajta (alkalmibb ruhák, gót "nehéztüzérség" amit tiniként még frankón napi szinten, ma már elvétve viselek - pl. földig érő nehéz tüllszoknya, acélmerevítős fűzők, stb.)

4 - A másféleképp értékes kincsek - ami emlékből van velem - mert aputól/anyutól/kedves személytől kaptam, első "boszis" szoknyám, első "igazi gót" fűzős felsőm, amit még anyutól kaptam, meg mindenféle, a lehető legváltozatosabb holmik (ezeket nem igazán viselem, de szellemi értékükből fakadóan semmi esetre sem válnék meg tőlük)

5 - A kacatos - amit megvettem, mert tetszik, különleges, általában nagyon nem a gót vonalon mozog, "de majd egyszer jó lesz..." (el tudjátok képzelni :D)

+1 A "jó lesz majd egyszer", de mégsem - amit kihíztam, amiből kifogytam, amit majd átalakítok

(És egy nulladik: ami lehetne a KUKA nagy betűkkel, amiket nem volt szívem kidobni, mert biztosan jó lesz még valamire, kopott, kiszakadt, szétmosott, tönkrement mindenféle).


És ezt csináltam velük:


Ezek közül az 1-es, 2-es kategória nem okoz nagy fejtörést, ide inkább az input szükséges, mint az output, azért gyorsan átpörgettem őket, konstatáltam, hogy jó lenne még két fehér ing, egy fekete vékony pulcsi, meg egy sötétszürke spandexnadrág, amit nem láttam sehol ezer éve, a nyárihoz meg veszettül hideg van (a minimum tucatnyi tétellel rendelkező bandás póló wishlistről ne is beszéljünk), ezeket szépen összehajtogattam, mentek vissza a helyükre.

A 3-as már érdekesebb volt, ugyanis főleg még az elején iszonyatosan nehéz volt komoly gót cuccokat venni, darkshoppok ide vagy oda, azért 15-16 évesen nem fog az ember (lánya) egy nyamvadt mintás felsőért nyolcezer forintokat kiadni, viszont turiban vagy másodkézből kifogni egy igazán komoly darabot, felér egy lottófőnyereménnyel. (Persze nem, de akkor úgy érezzük/érteztük. Boltból vásárolni bárki tud, turiból kincset szerezni művészet. :) )
Itt nekem leginkább fűzők és szoknyák leledzenek, meg a két köpeny, a fűzők közül nem is szedtem ki semmit, viszont a szoknyákat igencsak megnyirbáltam (van egy ironikusan "trúgót holmik" cimkével ellátott dobozom, abban tartom ezt a sok jó fekete göncöt), némelyek nagyon nem illettek bele (pl. lásd majd a babarózsaszín tüllszoknyát), vagy mégis, csak értelmetlen őrizgetnem, ha évek óta nem viseltem, nem is fogom, nem is számít már (pl. a Strange Ways keresztes-fűzős bársonyszoknya).
Innen viszonylag kevés cucc került ki, amelyek tartják magukat, azokon már nem gondolkodok, esélyes, hogy jó időre beköltöztek hozzám.

A 4-es kategória kicsit szájhúzós, van pár olyan dolog itt, amit sosem fogok viselni, de mégsem fogok tőlük megválni (pl. az elhunyt mamámtól kapott kötött pulcsik, selyemsálak), ezt csak átnéztem, elmélkedtem egy sort, majd szépen visszacsomagoltam mindet.
(Amúgy ezerévente megfordul a fejemben, hogy milyen durva már, hogy itt van ez a sok emlék, ami mások számára csak tárgyak, kacatok, ha történne velünk valami, esélyes, hogy jószerivel mind a szeméttelepen végezné, vagy valami vöröskeresztes ruhagyűjtőben. Főleg akkor éreztem ezt igen élesen, amikor /idegen/ hagyatékból hozzánk került egy rakás "kacat", aminek nagy része alapanyagtól függően szelektívbe, szeméttelepre, elajándékozásra, stb. került, pár héttel előtte pedig a gazdája még úgy tett-vett körülötte, mintha végtelen lenne az élet és természetes, hogy mindig lesz holnap, aztán egyszer csak szertefoszlik minden, nem csak a tárgyak, de az emlékek is. Valahol ez iszonyatosan szomorú, de túllépünk rajta, mert nem tehetünk mást.)

Az 5-ös kategória volt az egyik bő forrása ennek a kis rendrakósdinak, eljött az ideje annak is, hogy végképp elfogadjam: oké, hogy tetszik, oké, hogy jó, de ha nem érzem magam jól benne, nem a stílusom, egyszerűen nincs értelme őrizgetni, mert csak foglalja a helyet, állásában is tönkremegy idővel, és nem leszek gazdagabb, boldogabb sem a birtoklása által. Innen kerültek ki az egyszerűbb, hétköznapibb darabok, és pár olyan sötétebb cucc, ami bár integrálható lenne a ruhatáramba, nem láttam értelmét, mert ha eddig nem éreztem rá kényszert, hát nem most jött el a napja. Inkább a búcsú, és a lehetőség, hogy jobban átgondolt, egymáshoz és hozzám passzolóbb kollekciót sikerüljön összeállítani. Másnak meg simán jó lehet, mert amúgy klassz darabok, csak számomra nem.

A +1 a másik stabil alap, amit fel kellett  robbantani: ha évekig nem alakítom át, nem javítom meg, akkor már esélyes, hogy nem is fogom. Majd valaki más. XXL-es nadrágot sem fogok már viselni (remélem), főleg ha nem is indokolt és öv is kell hozzá, csak azért, mert tetszik a díszítése, ahogy olyan felsőbe sem fogom beleszuszakolni magam, ami látványosan XS-es és 160 centire tervezték, úgyhogy nincs értelme őrizgetni. (Azért csak elmondom még magamnak párszor, mert kell a bíztatás, hiába az észérvek :D)
Főleg amelyeknek rövid az ujjuk - hiába szép, hiába jó, ha még egy fél arasznyi hiányzik a csuklómig... vagy ha a dereka a köldökig ér, és nem csak mozogni, de levegőt venni is esélytelen a derekunk kikukucskálása nélkül :( Majd látni fogjátok, mennyi mindent kiraktam ilyen indokkal.

(A nullás, zárójelben, két nagy kategória: az abszolút kuka - azaz a "rongyosba"/kukába/cica alá megy, mert olyannyira rossz állapotú, hogy a "használt, de használható" kifejezés már nem helytálló, vagy ami még használható, de nekem már nem kell, viszont azt a szintet nem üti meg, hogy eladjam, az megy a ruhagyűjtőbe. Nem fogjátok elhinni, de egy nagy fekete szemeteszsáknyi összejött ezekből a cuccokból! Oké, ebben már a párom ruhái is benne voltak, szóval így talán nem olyan vészes a helyzet, és nem emlékszem, hogy valaha raktam volna ki így cuccokat, azzal számolva, hogy 18 éves korom óta élek egyedül, ez nem is olyan rossz arány.)


Konklúzió:


Meglepően könnyen ment a válogatás, sok darabbal kapcsolatban olyan egyszerűen döntöttem, amiket évekig tartogattam, hogy magam is rácsodálkoztam, viszont végül nagyon jó érzés volt látni, mennyi hely felszabadult, és mennyi olyan dologgal leszek kevesebb, amire valójában nincs szükségem.

Összesen kb. 20  kilónyi (~ 4-5 teszkós szatyornyi) olyan holmit válogattam ki, amit továbbadnék, plusz a nagy szemeteszsáknyi elnyűtt dolgot, szóval azt gondolom, sikeres volt az akció. Igyekszem arra törekedni, hogy ne a kukába kerüljenek ezek a ruhák, hanem ha nagyon rosszak, olyan gyűjtőbe, ahol ipari rongyként reinkarnálódnak, ha csak kevésbé szépek, de amúgy remekül funkcionálnak, akkor rászorulókhoz kerüljenek, ha pedig hibátlanok, vagy javíthatóak, akkor olyan embereknek, mint én magam voltam/vagyok :)

Jelen sorok írásakor 72 darab ruhától ill. egyéb kiegészítőtől szeretnék megválni, a lista még biztos, hogy bővülni fog, viszont az időpont korábbra csúszik (a leutazás miatt), szinte biztos, hogy december 18-án este 20:00-kor teszem majd közzé. Foglalni meghatározott ideig lehet majd, személyesen Sopronban vehetőek át, ill. ha utazunk, akkor talán Szombathelyen, ill. Kaposváron is, esélyes, hogy felkerül majd még pár település a listára, lényegében amilyen vonalon a vonatút vezet Soprontól Kaposvárig.

A többség S, M (elvétve pár L-es) méretű női felső, akad néhány egészruha, néhány szoknya, sok elegánsabb/irodai ruha, és pár öv, parfüm/szépségápolási Avonos cucc is. (Aztán még bogarászok, ahogy időmből telik :) )

Legyetek résen! :)


1 megjegyzés:

  1. Tyű, ez nem semmi meló lehetett :) amikor az elmúlt nyarakon válogattam, döbbenet volt látni, mennyi cucca van az embernek, és mennyi olyan, ami sose lesz hasznára... és nálam még az is döbbenet volt, hogy mennyire nem látszik ez a felszabadult helyen :D

    VálaszTörlés