2016. augusztus 26., péntek

Wandering II.

Szombatra terveztünk egy hosszabb kirándulást - a Kedves vasárnap dolgozott, így esély sem volt messzebbre menni, ha időben, és nem teljesen kifulladva meg szerettünk volna fordulni, ám pénteken kora délután munka után egyszerűen úgy éreztem, muszáj egy kicsit elszakadni otthonról. Kellemes, borongós idő volt, úgyhogy összenéztünk, a ‘miért is ne?’ pedig ott függött a levegőben, feltankoltunk némi kajával, lévén hogy nem ebédeltem, aztán elindultunk.

Kisétáltunk Bánfalvára, a párom említette, hogy egy viszonylag keveset használt kis úton talált egy kis elhagyatott romosabb házat, biztosan tetszene - természetesen nem mentünk be -, viszont kívülről tényleg érdekesnek találtam.

[ Forrás ]
A “lakatos” kép egyébként a fenti házikó bejáratánál készült. Annyira klassz, hogy alatta folyik el a Rák-patak, olyan vadregényes! (Persze a nyirkos falak és a penészesedés gondolata már kevésbé csábító, és valahogy nehezen tudom elképzelni azt a szigetelést, ami ennek ellen tudna állni… Édesanyámék háza előtt szintén egy kis patak folyik el, és amilyen kedvesen hangzik vízcsobogásra ébredni egy forró nyári reggelen, pont olyan lehangoló a szoba folytonos nyirkossága.)


Volt ott szemben egy ilyen félig lebontott (vagy éppen félig meghagyott?) építmény, talán templom-féleség lehetett azelőtt, roppant sok a vallásos épület itt Sopronban, megcsodáltuk azt is, aztán visszaindultunk Bánfalvára.

[ Instagram ]

Van ott egy aranyos kis kápolna, annak ellenére, hogy ez a fajta hitvilág nem tud megfogni, ezeket a helyeket mégis magával ragadónak találom. Régi épület, borostyán, téglafal, vaskerítés, kell ennél több?

[ Instagram ]
 

A volt munkahelyem mögötti temetőn keresztül indultunk el a Gloriette-kilátó felé, a sírkert még mindig ugyanolyan békés.

[ Instagram ]

[ Instagram ]

 Ez pedig itt én vagyok, ahogy leültünk picit beszélgetni és pihenni egyet :) Instgramra "valamit csinálni fogok a hajammal" felirattal töltöttem fel, nos homokszőke színezőt próbáltam ki a rákövetkezendő nap, és az eredmény... változatlan lett, semmi különbség nem látszik, mindössze selymesebb lett a hajam, szóval nem vagyok elragadtatva. Talán valami sötétebb árnyalatot kellett volna, még a mogyoróbarnán tűnődtem, esetleg  valami vöröses dolgon, de most egyelőre pihentetem a gondolatot. Nincs bajom a színével, csak a töve olyan semmilyen, idő kell neki, amíg kiszívja a nap és világosabbá válik, de festegetni meg a lenövés csúfsága miatt nincs humorom.

[ Instagram ]
Végül nem mentünk fel a Gloriette kilátóhoz, hanem a Vas-hegyi páholyról tekintettünk le a városra, majd a Fáber rét felé vettük az irányt.

 
 Jól megszokott útvonalak ezek, mégis olyan jól képesek kikapcsolni, nagyon szeretem ezt a környéket.


Hazafelé az erdő tele volt ciklámennel, nagyon szép kis virág, sajnos a képek nem adják vissza a színét, élőben kissé pinkesebb-rózsaszínesebbek voltak. Kellemes és pihentető volt az egész, jó volt kicsit kikapcsolódni, feltöltődni.



(A képek 2016.08.09-én készültek)

2 megjegyzés: