2016. június 4., szombat

Életképek #5

Volt olyan téma, amit mindenképpen bele akartam tenni, de csak a héten volt időpontom, így picit csúszott ez az Életképek-bejegyzés is, bár mondjuk a múlt hónap amúgy is olyan kis soványka volt, legalább akkor a mostani nagyobb lendülettel indul.

Jó volt ez a hónap egyébként, csináltunk egy csomó klassz képet, elmentünk egy  bográcsozással egybekötött túrára, ami ha minden igaz, most hétvégén is esedékes, (mostantól utazgatunk, hogy ne csak a környéket lássuk, izgalmasnak ígérkezik, már tűkön ülök), túlestem életem első komolyabb fogászati beavatkozásán, felvettem egy a párommal közös videót - és egy meglepit is, amit most még nem árulok el, már csak szerkesztésre vár. (A korábbiak közül egyébként mindet privátra kapcsoltam, az 5+1 dolog, amit jó lett volna babybat-ként tudni érhető csak el, a Nemgoth vallomásokat és a Darkling Taget is újra fogom venni, a mostani technikához képest borzasztó volt a minősége, nem is értem, miért erőltettem annyira.)

Sikerült pár darabot összevadásznom a musthave wishlistemről, érkezett egy szép nagy csomag könyv meg pár Ebayes apróság - ezekről majd a napokban úgyis írok, meg azon morfondíroztam (hónapok óta...), hogy a régebbi bejegyzések közül törlöm azokat, amik “csak úgy” vannak, gondolok itt a sima videoklip + dalszöveg, meg “a nap képe” témákra, (lehetséges, hogy majd egy-egy csokor erejéig újraposztolom őket, de így szétszórva nem az igazi), úgyhogy ha valamit nem találtok, az nem véletlen - természetesen ez a rendes, hosszabb bejegyzéseket nem érinti, csak az említett két kategóriát. De erről majd úgyis szólok, ha aktuális lesz.


Instagram



https://www.instagram.com/forestdancertrish/

 


Megintcsak kilenc fotót sikerült feltölteni, mint előzőleg:

  • (Jobbra lent) Két kóborka, az egyik a Félős, a másik Marci, róluk a későbbiekben szó lesz még, ez a látvány tárul elénk többek között, ha kinézünk az ablakon.
  • (Középen lent) Ő itt egy Milcsi, fő tulajdonsága, hogy nem szabad virágot, bármiféle növényt vagy virágföldet hagyni előtte, előbbit a másik teknőctarka társaságában lelegeli, utóbbinál pedig nem zavartatja magát, hogy az bizony nem egyenlő a macskahomokkal - nem volt túl kellemes a meglepetés amikor erre anno rájöttünk, de nem lehet hibáztatni, nagy eséllyel hónapokat élt az utcán, mielőtt az Ebtelepre, majd hozzánk került. Viszont nagy érdeklődéssel figyelték a palánták és egyéb növénykék átültetését - nem meglepő módon a finom falatok, friss hajtások elcsenésének reményében. (Kaktuszokat, aloe verát és orchideát egyáltalán nem merünk elérhető távolságban hagyni, konkrétan kigyomlálják őket, még a legtüskésebbeket is.)
  • (Balra lent) Luca, egy nagy dobozhalom legtetejére mászott fel, és még ott is megtalálta a legmagasabb pontot. A fotón nem látszik, de élőben megmosolyogtató volt. :)
  • (Jobbra középen) Aztán, a gyűrűk Ebay-ről érkeztek, ezeket nemsokára látni is fogjátok, vegyes érzéseim vannak velük kapcsolatban, a kincsvadászatos posztban meg is indoklom, miért.
  • (Középen) Az erdős kép iszonyatosan tetszik, imádom rajta a színeket, mindenképpen ilyen hullámos hajas megoldást szerettem volna (bár ugye írtam, hogy agyalok a váltáson, de ilyenkor veszettül ragaszkodok a mostani állapothoz - mire ez újra megnőne…) Gondolkodtam rajta, hogy feltöltsem-e, a párom ragaszkodott hozzá, utólag nem bántam meg.
  • (Balra középen) A következő  a creepy, komolyan rossz érzés ránéznem, nagyon jók voltak a fényviszonyok, egy random filterrel tökéletes lett, mondjuk fekete-fehérben is elég hangulatos. Meglepő, hogy a többihez képest alig kapott szivecskét, néha úgy érzem, hogy egy véletlenszerűen lekapott nulla előkészületes kép jobban tetszik az embereknek, mint amivel egy csomót dolgozik az ember. Fura.
  • (Jobbra fent) Egy random kis növényke, még a túráról - erről is lesz képcsokor idővel.
  • (Fent középen) Egy random cicás videó, az erdős-fotózós eset után kimostam a nagy tüllszoknyámat, kiakasztottam az ablakba száradni, hadd érje egy kicsit a szellő, a cirmos kandúr egyből megtalálta és bebújt mögé, iszonyat édes volt :)) Próbáltam rávenni, hogy kibújjon, de nagyon nem akart, hagytam, kárt úgysem tett benne. Érdekes amúgy, észrevettem, kifejezetten szeretnek tüll dolgokba belebújni, mondjuk én kevésbé vagyok oda érte, egyrészt félek, hogy a nagy játékban elszakad, másrészt ott az a sok-sok-sok macskaszőr… ha valaki megkérdezné, mi a legnehezebb pontja a macskatartásnak, hát nem az alomtálca kimosása vagy a féreghajtó tabletta beadása, hanem a rengeteg macskaszőr mindenütt, ami mintha már egyből porszívózás után visszakerülne mindenhová.
  • (Jobbra fent) Marci és a kiscicák.

 


Fogorvos



forrás: favim.com


Írtam ugye, hogy voltam fogorvosnál, gondolom ez sokaknak abszolút nem nagy ügy, de engem jó tíz éve nem látott fogdoki, ami nem volt gond, mert elég szerencsés vagyok ilyen téren - mármint nézőpont kérdése, a családban mindenkinek viszonylag szép szabályos, de romlásra hajlamos, nekem egészségesek, de görbék - nem tudom, melyik a rosszabb :D

Mindenesetre kezdett fájdogálni és érzékenyebb lenni  valami ott hátul, én meg rávettem magam, hogy legalább akkor nézzék meg, hogy mi a helyzet. Gondoltam elmegyek a körzeteshez, aztán max ha nem szimpi, egy ingyenes állapotfelmérésnek jó lesz, de miután négy különböző helyről hallottam elég kellemetlen dolgokat (nem szeret fúrni, inkább egyből húz, erős dohányos és nem gyakran mos kezet, mellette nem használ kesztyűt, kifejezetten kérésre sem érzéstelenít csak veszekedés árán, ismerősöm rokona dolgozott nála asszisztensként  sokáig, szerinte nem szokott megfelelően fertőtleníteni), hát mondom akkor nem kockáztatok inkább, lehet hogy nekem pont jó tapasztalatom lett volna vele, csak nem sok esélyt éreztem rá.

Anyum ajánlott egyet aztán - van nekem egy tizenkét éves féltestvérem, amikor nagyon csúnyán begyulladt az egyik foga, ez a nő látta el, pedig amúgy nem fogad gyerekeket, hát gondoltam ha neki egy fájós fogat el tud intézni, akkor nekem egy szimplán érzékenyet is. Nagyon kedves és szimpatikus volt, el nem tudom képzelni, hogy volt türelme a nap végén hozzám, de végig magyarázta, hogy most mi történik (végül egy érzéstelenítős fúrást-tömést éltem át). Nem fájt semmi, de tök fura volt, mert megszúrt (előtte bekente ilyen zsibbasztó zselével), akkor két perc alatt lezsibbadt a fél arcom, mire újra rám került a sor, úgy éreztem, elmúlt a hatása (tíz percet várt körülbelül), na gondoltam ennek csúnya vége lesz… aztán nem, olyan érzés volt, mint amikor az ember a buszon ül és rázkódik, csak az volt a bizarr, hogy ott szállt a lefaragott fog pora és olyan meghatározhatatlan kellemetlen szaga volt, kicsit olyan égett-szerű, brrr…
Szóval túlestem rajta, és nekem ez hatalmas dolog, mert ez volt az egyik olyan egészségügyi dolog, amitől világéletemben rettegtem (a másik a szemműtét, de arra szinte biztos hogy nem fog sor kerülni - az ára még elmenne, ha 100%-os lenne, de hetekre kiesni a munkából meg szenvedni olyasvalamiért, ami aztán nem is biztos, hogy sikerül, háát…)

Viszont amit sejtettem, és most már biztos, hogy a bölcsességfogaim nem is olyan bölcsek, mert valami rejtélyes oknál fogva úgy döntöttek, hogy ilyen 30 fokos szögben indulnak neki az előttük állóknak, innen a fájdalom… nagyon nem vagyok elragadtatva, főleg mivel a négy bölcsességfogból hárommal biztosan ez a helyzet, a negyedik még nem látszik, de gondolom a szakembernél úgyis a röntgen lesz az első és kiderül. Nem csak maga a műtét gondolata nem nyűgöz le, hanem a sejtés, hogy nem véletlenül nem írták ki a legtöbb helyre, hogy mennyibe kerül (tudom, minden eset más és más), de ahol találtam, ott 25-30 ezer forint az alja foganként, hát... nem vagyok elragadtatva.
Érzem, hogy nem túl kellemes időszaknak nézek elébe… Viszont ha egyszer túlleszek rajta, a nagyobb hely miatt lehetséges, hogy átgondolom még egyszer a fogszabályzósdit.


Életmód



forrás: ultimategothguide


Nem volt életmód-téma az előzőekben, mert még a folyamatellenőri állásom végeztével nagyjából vissza is jött két hónap alatt az a pár kiló ami a sok rohangálásban elillant, nem is igazán foglalkoztam vele, mert annyi minden más volt, hogy sokadrangúnak minősítettem, de most, hogy itt ez a szép idő, kicsit összekaptam magam, sikerült elérnem újra azt a szintet, ami az előző munkahelyemen is volt, és ennek kifejezetten örülök. Ugyan félig-meddig ülőmunkát végzek, van itt is jövés-menés, pakolgatás rendesen (még ha nem is annyi nyilván, mint a másik munkahelyemen hála az égnek), egyelőre az étkezésen változtattam, de azon drasztikusan: felhagytam minden péktermékkel, még az ilyen magvas-teljeskiőrlésű dolgokkal is, jóval kevesebb cukros dolgot fogyasztok, és sokkal-sokkal több nyers zöldséget, valahogy úgy érzem, kezdek egyre kevésbé gyümölcsös lenni. Mellette kipróbáltam ezt az útifűmaghéj étrendkiegészítőt, hát első két napban nem történt semmi, utána olyan rosszul voltam… fáradt, álmos voltam,émelyegtem, fájt a fejem, rossz közérzet, egy csomó minden más, egyszóval betegnek éreztem magam, biztos voltam benne, hogy az okozza, teljesen természetes méregtelenítési tünet, csak éppen nem buli, ha az embernek közben dolgoznia kell. Gondolkodtam rajta, hogy hagyom a csudába, de a párom meggyőzött, hogy rendben lesz ez, és igaza volt, három-négy nap alatt lecsengett a dolog, utána sokkal jobban éreztem magam, minden tekintetben.

Egyébként ennek az útifűmaghéj-dolognak a lényege, hogy magas rosttartalmú, vízzel érintkezve egy zselészerűséget képez, ami lefelé haladva “kipucolja” az emésztőrendszert, segít a méregtelenítésben, némi telítettség-érzetet okoz, ráadásul nem hashajtó hatású, mint sok más hasonló dolog. Két hónapos kúrát írnak a legtöbb helyen napi egy-két evőkanálnyi útifűmaghéjjal és két-három deci vízzel, de ismerek olyat, aki egészségügyi okok miatt régebb óta fogyasztja, hátulütője lehet, hogy hosszú távon nem csak a lerakódásokat, de a normális, egészséges baktériumflórát is összegyűjti a belekből, ami emésztési gondokat okozhat ugye. Más hátrányról nem nagyon olvastam, volt akinek görcsöket okozott, de kiderült, hogy a kevés vízfogyasztás tehetett róla - tízszeresét képes felvenni a saját tömegének, és nem vízzel fogyasztva - hát onnan szív el vizet, ahonnan tud.

A vége az lett, hogy sikerült visszatérnem a -4 kilóhoz (3 hete fogyasztom kb), végigcsinálom a két hónapot, aztán meglátom, viszont jövő héttől heti két nap kocogást újra beiktatok, a hétvégenkénti túrázások meg úgyis elég kimerítőek szoktak lenni (nagyon emelkedős-dombos, nehezebben járható a környék), szóval a sok halogatás után belelendültem, azt hiszem :)



Marci



Tudjátok, hogy elég sok macskám van, lassan ott tartok, hogy nem is szeretem elárulni ha kérdezik, mert furcsán néznek rám, de még mindig nagyobb kellemetlenséget okozna, ha az utcán hagynám őket (főleg amilyen állapotban hozzám került némelyik…), mint a rosszalló tekintetek. Na meg jöhet ilyenkor a szokásos önnyugtatósdi: ugyan már, más cigire, bulira költ, én macskákra.

Amikor megfogtuk és a lebabázás utáni második napon

Marci fél éve csapódott hozzánk (a sajátjaimon kívül kb. 3-4 másikat etettem, időnként jöttek-mentek, kóborkák, de ahhoz jó állapotban és biztonságos környéken, hogy begyűjtsem őket, szépen eléldegéltek), most csak a Félős van, a szomszéd Pascal-ja, és Marci.
Kezdetben iszonyat sovány volt és folyton a tetőn ült (a házunk mellet van egy palatetős melléképület, általában itt napoznak ezek a kitudja-kié macskák), és amikor azt mondom, folyton ott volt, nem viccelek, mindegy, hogy hajnali kettőkor nyitottam ki az ablakot vagy délután négykor, ő mindig ott várta a kaját és a simogatást.
Pár hónap után azt hittük, ivartalanított nőstény (hátul a mogyi hiánya árulkodó volt), ugyanis nem lett vemhes, gondoltam majd elviszem azért dokihoz egy kivizsgálásra, de aztán elmaradt, annak ellenére, hogy nagyon szelíd volt, nem engedte magát megfogni és esze ágában sem volt bejönni a lakásba. Aztán egyszer csak láttam, hogy kerekedik, na mondom jól van tartva, szépen kikupálódott… nyilván. Néhány hét múlva már veszettül gyanús volt és átkoztam magam, hogy miért nem gondoltam rá előbb, az állatorvos nem javasolta a vemhességmegszakításos ivartalanítást, már túl nagyok voltak a kiscicák. (Ilyen abortusz-ügyben nem vagyok különösebben érzékeny, akármilyen élőlényről is legyen szó, főleg mivel tudom, milyen sors jut a kint született cicáknak, de azért amikor már tényleg akkorák, hogy szinte életképesek, azért nyilván nem tartom etikusnak, szóval maradtak. Nevezzen ezért bárki felelőtlennek - részben az is vagyok, mert nem vettem észre időben, de erre gondolhatott volna az is, aki kitette otthonról -, nyilván a következő lépés majd Marci - idővel a picik - ivartalanítása lesz.)

Lassan egészen összeszoktak a benti cicáinkkal, bár túl nagy összebújós barátság nem alakult ki, már annak is nagyon örültem, hogy nem bántották egymást és pozitívan, érdeklődve fordultak a pocakos macska felé. (Gyanús, hogy esetleg ő lenne az anyja a korábban befogott két szürke cirmosnak, amelyek közül az egyik súlyos tüdőgyulladást kapott, harmadik testvérük még korábban meghalt odakint. Akkor megfogadtam, hogy nem érdekel kié, ha elkapom a macskát, megyünk mismárolni, nekem itt nem lesz kiscicatemető az udvarban - főleg ismerve a szomszédok hozzáállását...) Úgy néz ki, megoldódott a dolog.

A babák, sajnos a fényviszonyok nem voltak a legjobbak

Lestük, mikor születnek meg a picik, a végére már rettentő nagy hasa volt, egész nap csak feküdt és evett, aztán tegnapelőtt reggel láttam, hogy mászik be a konyhaszekrénybe, na mondom itt lesz valami… pont hosszú napos voltam, többször is eszembe jutott a nap folyamán, hogy vajon mi a helyzet, mondtam is a páromnak, hogy ne lepődjön meg, fogadtunk, vajon hányan lesznek és milyen színűek :) A párom négyet mondott és cirmosakat, én ötöt és vegyesen szürke-vörös, hazaérve láttuk, hogy szépen megoldotta, a szennyeskosárban feküdt, alatta négy kicsivel. Pár óra elteltével érkezett még egy, de nagyon ügyes volt, kicsit féltem, hogy valami baj adódik, és pont nem vagyunk otthon, hogy segíteni tudjunk, hála az égnek nem történt semmi. Cirmos lett mind, két hamuszürke (mint a szomszéd Pascalja), két sötétcirmos (mint a Félős) és egy barnás-cirmos, mint Marci, ha jól láttam. Egészségesek, minden rendben, pedig volt egy ronda eset, nem tudjuk, direkt vagy véletlenül, de kiugrott a kb. három méter magasan elhelyezkedő ablakon - a többiek közül is estek már ki, a nagy alvásban előfordul, hogy leesnek, de azért erősen vemhesen necces, na azóta nem engedtük az ablak közelébe. (Most nyárra szerelünk fel rácsot, szeretnek kifeküdni és napozni, bár hozzájuk mérten nem túl nagy magasság, csak egyszer kell rosszul esniük...)

Szóval ennyi egyelőre.

  • Közületek volt olyan, akinek bölcsességfogat távolítottak el? Mennyire macerás? 
  • Ismertek Szombathelyen vagy Győrben, esetleg Veszprémben jó kis turikat vagy secondhand boltokat, hasonló helyeket ahová érdemes benézni?
  •  Ismertek szintén Sopron-Szombathely-Győr-Veszprém vonalon olyan látványosságokat, elhagyatott helyeket, stb., ahol jártatok már és szerintetek érdemes meglátogatni?
  •  

5 megjegyzés:

  1. Nekem kiműtötték két éve az egyiket, nagyon megszenvedtem vele, két érzéstelenítőt is kaptam és a felénél mindent éreztem. Sírtam.. :((

    VálaszTörlés
  2. A fogorvosos témát átérzem, nekem is girbegurba a fogsorom, a rohadék bölcsességfogak miatt... amikor legutóbb voltam a dokinál, azt javasolta, hogy nyáron menjek vissza, meg fogom kérni, hogy csináljunk egy röntgent, nagyon szeretném látni, hogy is állok. Mivel volt fogszabályzóm és megszenvedtem a szép fogsorért, amit az azóta kinőtt/kinövőben lévő bölcsességfogak elbaltáztak, különösen bosszant és nagyon szeretnék megszabadulni tőlük (mielőtt nagyobb bajt csinálnak, és esetleg újra belevágnék a szabályozósdiba is). Csak félek. Nagyon.

    A képek nagyon tetszenek, a creepy valami brutális, az erdei pedig egyszerűen fantasztikus *.*

    Jó néhány éve, hogy utoljára vásároltam Veszprémben, akkor nem nagyon voltak értékelhető turkálók. Viszont ha már ott vagytok, nem valami a nagy a belváros, pikk-pakk körbe lehet járni :)
    Jól sejtem, hogy készültök átruccanni oda? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan rossz, nem is gondoltam volna, hogy mennyien szenvedünk ezzel :/ Én jövő hó elejére kaptam időpontot konzuéltációra, hát bazira félek, mi lesz utána, bár egy kollégám ajánlotta a fickót, akihez megyek, neki is ő csinálta, állítólag semmit nem érzett, de hát ugye minden eset más és más... Remélem nekünk pont szerencsénk lesz, szorítok előre is neked is.

      Köszi szépen :) Van még pár, amit szívesen megosztanék, de annyira nincs időm szerkesztgetni, és csak gyűlik és gyűlik...

      Első körben Szombathelyet ajánlotta a párom (közelebb van), de Veszprám sincs olyan vészesen messze, ha biztosan lenne valami jó hely, nem gondolkodnék rajta, hogy tegyünk egy nagy bevásárló-városnéző körutat, de ennek tudatában nem érzem túl motiváltnak magam :/ :D Bár most lefixáltuk, hogy pont egy hónap múlva hazalátogatunk végre (folyton csak tologattuk már hónapok óta), úgyhogy majd lehet csak ősszel lesz aktuális...

      Törlés
    2. Köszönöm, én is szorítok neked :)

      Nem akartalak elbizonytalanítani Veszprémmel kapcsolatban, szerintem érdemes meglátogatni, szép hely. Mi augusztusra tervezünk egy látogatást (megyünk Fehérvárra, és akkor már beugranánk a nagybátyámékhoz, ha nekik is jó, ők meg veszprémiek), ha addig nem juttok el, majd tudósítok a zsákmányszerzési lehetőségekről :)

      Törlés