2016. május 4., szerda

Életképek #4

Bár nem a hónap utolsó szombati napján sikerült közzétenni, megérkezett a negyedik életképek bejegyzés - hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez a hónap is. Nagyon örülök egyébként ennek a jó időnek, nagyon motiváló, annyi mindent lehet(ne) csinálni, csak repülnek a napok, hihetetlen.

https://www.instagram.com/forestdancertrish/

Ez történt / Instagram



Ennek nem akartam új rovatot, már így is sok az Instagramos kontent az oldalon hirtelen, de ide, mint személyes bejegyzésbe teljesen belefér. Na meg nem is mindig posztolok olyan gyakran, hogy összejönne valami, jobban szeretek inkább akkor feltölteni ezt-azt, ha tényleg érdekes dolgok történnek (legalábbis megosztásra érdemes-érdekesek).

Az elmúlt hónapban több helyen is voltunk, az alsó három képkockán láthatóak egy túrán készültek, nem volt konkrét célja, csak úgy kószáltunk, elindultunk egy irányban és követtük az ösvényeket. Jó néha így céltalanul barangolni. Üdítő volt, hogy egyre több zöldet lehetett látni a téli kopárság után - bár annak is megvan a maga szépsége.

Aztán a középső sor első két kockáján és az első sor jobb oldaliján egy szintén hirtelen ötlettől vezérelt botanikus kert-séta emlékei láthatóak, rengeteg képet csináltam, itt már nagyon érezhető volt a tavasz: minden zöldbe borult, a fák virágoztak - sajnos még pont kellett volna egy-két hét az igazi látványossághoz, mire minden felölti az igazi tavaszi habos-babos pompáját. Lehetséges, hogy mostanra már le is csúsztunk róla, de igazán nincs mit tenni: egyedül nem igazán van kedvem elmenni (na meg az én telefonom is is alkalmas élvezhető képminőséget alkotni), de olyan gyakran dolgozik hétvégén a párom, hogy nehéz összehozni egy-egy programot. (Erről bejegyzés is készül hamarosan - mármint a fotókból egy csokornyi.)

A rózsaszín virágok körülbelül egy hétig díszítik az utcánkat, hihetetlenül szép, csak meglepően hamar elvirágzik, tényleg maximum bő egy hét, amíg illatossá teszi a környéket.

Végül egy vegán wannabe lasagne, ami inkább hasonlított egy alternatív spagettire, lévén hogy se lasagne tészta nem volt otthon, se sörélesztőpehely/növényi sajt, viszont klassz szaftos és fűszeres lett, a párom odáig volt érte. Bár nem készül el túl gyorsan (a szószt és a tésztát külön meg kell főzni, aztán a sütőben összemelegednek), egyszerű, olcsó és meglepően finom. (Recept nemsoká a kajablogon.)

A kerítésrács pedig ékes példája annak, amit itt Sopronban szeretek, hogy számos régi dologgal találkozik az ember nap mint nap, csak nyitott szemmel kell járni.

( forrás )

Én, az irattáros



Úgy álltam neki ennek az egésznek, hogy lesz ami lesz, nem mertem túl nagy reményeket fűzni hozzá, hiszen részben abszolút álommunkának tűnt, részben elképzelésem sem volt, hogy konkrétan mire is számítsak, gondoltam szépen elmegyek, megnézem mi a helyzet, aztán majd lesz valami.

Én ugye informatikus-könyvtáros végzettségű vagyok, ami valamennyire hasonló alapokon nyugszik, mint az irattárosság - gondolok itt főként a rendszerszemléletre, az információ/tudás, mint érték kezelésére, de számos más hasonlóság is van az annál több különbség mellett - mondjuk egy vállalaton belüli irattáros csak úgy akárkinek nyilván nem szolgáltathat dokumentumot, sokkal szigorúbban kezelendőek a papírok, nagyon oda kell figyelni, hiszen ha egy könyvtári könyv elkeveredik, hát úgy járt, viszont hivatalos iratoknál komoly anyagi vonzata lehet egy hanyag döntésnek. Szóval azért nagyon nem ugyanaz, az irattárosi teendők sokkal szárazabbak és szigorúbbak, kevésbé sokrétűek, mint egy könyvtárosé.

A sors furcsa közjátéka volt egy kb. egy évvel ezelőtt elejtett megjegyzés - anno mellékállásban egy irodaépületben takarítottam, és ott volt egy roppant nagy irattár, az irattárosuk pont akkor volt szülési szabadságon. Az egyik ottani dolgozóval egészen jó kapcsolatot sikerült kialakítani, és egyszer amolyan félig viccelődve megjegyezte, amikor kiderült, hogy könyvtáros vagyok, hogy náluk most éppen mostoha sorsra jutott az irattár, milyen jó lennék oda mint papírgazda. Mikor felmondtam ott, ugyanez az ember mondta, hogy ha valamire is szeretném vinni és normálisan akarok keresni, menjek banki szakmára, mert úgy azért szépen eléldegél az ember, hát mondom kizárt dolog, kevés olyan terület van, ami jobban kiesik, mint a pénzüggyel kapcsolatos állások.

Erre egy évvel később ott ülök egy bankban, irattárosként.

Egészen az első munkanapomig le sem esett ez a kis egybeesés, elég fura érzés volt visszagondolni erre az egészre… hogy mennyire nem sejtettem, hogyan fog majd alakulni a jövőm.

Eleinte az volt nagyon rossz, hogy - mivel abszolút semmi közöm a banki szakmához - sok dologról elképzelésem sem volt, hogy hogyan működik, nagyon éreztem a hiányát valamiféle korábbi ismeretnek, képzésnek, de szerencsére mindenki teljesen segítőkész volt, a szabályzatokból, előírásokból meg sokmindent sikerült kiderítenem. Nem igazán tölt el kellemes érzéssel a tudat, hogy rá vagyok szorulva valaki segítségére, szóval dolgozom az ügyön.

A másik - ami előzőleg is tök bosszantó volt - a rengeteg ember, akinek illene tudni a nevét, és lehet, hogy mindenki elnézően mosolyog, hogy ugyan már, nem azért zavar, hogy nem megy elsőre, mert ki mit szól, hanem mert engem, saját magamat bosszant a helyzet. És van az a pont, amikor már nem merem megkérdezni :D Na jó, akivel egy épületben vagyok, már nagyjából rendben van, de ne kérdezze senki, ki ruccant ár a szomszéd irodaházból, mert eh. Pedig nagyon igyekszem!

Igazán izgi részletekkel nem tudok szolgálni, mert banktitok, mindenesetre egészen megkedveltem, végre egy hely, ahol nem érzem már az első pár nap után, hogy ez-az nem stimmel.

Szóval azt hiszem, jó helyre kerültem, bár kissé ijesztő az eddigieknél jóval nagyobb felelősség (oké, egy rendetlen éjszakai recepciós is tud ronda dolgokat eredményezni, ahogy egy rosszindulatú takarító is)

(forrás: 01, 02, 03, 04, 05, 06, 07, 08 )

Haj-baj



Akarok valamit a hajammal is csinálni, csak növekszik és növekszik minden további nélkül, őszintén szólva nem sokat foglalkozok vele, negyedévente egy kókuszzsír-pakolás, minden harmadik nap megmosom egy random alverdés hajsamponnal vagy tusfürdővel aztán kész. Majdnem pontosan tizenhét éves korom óta növesztem (most már közelebb vagyok a huszonhathoz, mint a huszonöthöz), és igazi nagy változtatást nem eszközöltem vele kapcsolatban, néha színezővel befestettem zöldre (van még egy-egy tégely piros, türkiz és narancs színezőm, nagyon csábító lenne egy klassz lilát kikeverni), talán kétszer levágtam egy-egy tincset elöl rövidebbre, hogy ha összefogom, ne legyen olyan “üres” az arcom.

De most már kezdem érezni, hogy túl hosszú - a teteje lelapul, lehúzza a saját súlya, így hamarabb zsírosodik is, néha nem tudom, mit kezdjek vele: kiengedem, feltűzöm, lófarok, fonat (főleg inkább az első kettő), a határán vagyok annak, hogy azt mondjam, meguntam. (Persze egy rövidebb hajjal sem feltétlenül változatosabb az élet, sőt…)

Korábban volt sima hosszú, majd kleopátra-jellegű frufruval, aztán fekete rövidebb, hátul felnyírt, elöl hosszabb szintén frufruval, amikor az elkezdett megnőni, vállig ért, talán az tetszett a legjobban. Igaz, elég kaotikus volt, bongyorodott össze-vissza, de valahogy olyan klassz volt az összkép.

Nagyon rövidet nem szeretnék - biztosan megbánnám, festeni sem (pedig egy mogyoróbarnát vagy vörösesbarnát kipróbálnék, sőt, azt is megnézném, egy teljesen fekete hogyan állna így hosszan), és akkor máris ott tartok, hogy hopp, egy jó fél évre megint elnapoltam az ötletet, mert nincs szívem “elrontani”. :)

Ez még itt készült

OGT


Agyaltam ezen az Országos Goth Találkozó-dolgon, őszintén szólva kevésbé motivál, hogy viszonylag bekorlátolt lesz (lehetne mondani, hogy mindenben találok hibát, de mindjárt kifejtem, mi a bajom, szerintem logikus és korrekt). Azzal, hogy egy adott koncerthelyszínre lett szervezve, szerintem alapból elveszítettek jópár résztvevőt a szervezők - oké, hogy lesz azért pár plusz ember, aki kifejezetten a bandákra kíváncsi, de akkora húzónév nincsen köztük, hogy annyit dobna az ügyön (ehhez van egy gondolatmenetem, amit inkább megtartok magamnak, párommal itthon beszélgettünk a dologról és ugyanarra lyukadtunk ki).

Az “elveszített” emberek alatt gondolok elsősorban azokra a fiatalokra, akik - bármilyen barátságos is -, nem akarnak “kocsmába” menni, nem maradhatnak ki sokáig, minden olyan ember, aki esetleg nem szereti az adott zenekarokat (szigorúan nézve egyik sem igazán “goth”, még ha van aki szereti is őket), na meg a félénkebb személyiséggel rendelkezőket, akik egy nyílt terepre még csak-csak elmennének (főleg fényes nappal), esetleg távolról figyelnének, meggondolva, hogy bele akarnak-e kerülni a társaságba, és ha igen, mennyire - nem is beszélve azokról, akik esetleg valamilyen problémával küzdenek (pl. kapásból három tömegiszonyos ismerősöm is van, aki eszembe jutott).

Nyilván mindenkinek nem lehet megfelelni, részben érthető az az indok is, hogy programok mellett talán hamarabb feloldódik az ember, de őszintén szólva egy koncerten nem lehet igazán beszélgetni, barátkozni - oké, lehet, de ha ezer éve várod, hogy találkozz valakivel, nem feltétlen dübörgő zene mellett képzeled el - ezért jók a szabadtéri fesztiválok, eldöntheti az ember, mennyit kér belőle.

Valóban ott az érv, hogy talán akik a klikkesedés miatt nem mernének eljönni, így nagyobb eséllyel jelennének meg, hiszen lenne egy program, aminek apropóján már nem érezné elhagyatottnak magát az ember - de szerintem a késői időpont meg a hely szerinti korlátoltság újabb problémákat vet fel.

Őszintén szólva az anyagiakon is gondolkodtam, nem titok, hiszen bárki meg tudja nézni, ahhoz, hogy elmenjünk Pestre, kb. 17 000 forintot kell utazásra költenünk, akkor Pesten ha kell jegy eljutni a helyszínig, nyilván van némi fogyasztás, ami nem hozott ropi-keksz-saját süti, mert aligha vihet be ilyesmit az ember egy efféle helyre, ha még vásárol is valami szuvenírt, esetleg éjszakai szállásra lenne szükség, lassan a duplája, amiért… hát elgondolkodik az ember, főleg nyáron, amikor szerencsésebb esetben négy-öt éjszakát balatonozik vagy kvázi végigugrálja a Voltot az ember - és akkor ott száz százalék, hogy jól érzi magát.

Persze ha éves szinten nézzük, nem olyan nagy összeg, de mondjuk egy vidéki diáknak abszolút akadályozó lehet.

Ami nekem kissé szívfájdalmam, ha már így alakul, az a zenei részleg, a Virrasztókon kívül egyedül a Mátyás Attila Band érdekelt volna, ők meg egy héttel korábbra csúsztak - azért meg kicsit rossz szájízzel fizetek akármennyi belépőt (nem az összegén van a hangsúly nyilván a tizenöt rugónyi vonatjegy mellett), ill. emelt árú frissítőt, hogy olyan zenét hallgassak, amit nem szeretek. Mondhatja bárki, hogy egy fesztiválon nem a zene  a lényeg, hanem a hangulat, de itt azért nem olyan fesztiválról van szó (már ha annak nevezhető). A vetítéssel ugyanez a gondom, az expo meg gyakorlatilag nem igényli ezt a környezetet.

És nem én gondolom egyedül így, többen írtak rám egymástól függetlenül, szinte ugyanezekkel a problémákkal.

Azon is tűnődtem, hogy lehetne szervezni egy goth blogtalálkozót - ez többnyire folyamatban is van -, aminek a többség véleménye szerint szintén augusztus lenne megfelelő időpont, ami megintcsak felveti a kérdést: felmenjek egy olyan programra, aminek nagy része nem biztos, hogy érint (és néhány ismerőssel pont emiatt nem találkozok, mert ők hasonló indokkal nem jönnek), utána menjek fel még egyszer kb két hetes különbséggel, hogy azokkal találkozzak, akik viszont érdekelnek? Közben azért jó lenne nyaralni is, hazalátogatni a szülőkhöz és egyebek. Nyilván ezek a gondolatok egy pestinek alapból kiesnek, de attól még sokan vagyunk, akiknek létező probléma.

Tudom, hogy sokaknak nem tetszik ez a vélemény, illetve hozzáállás, de azt is, hogy nem vagyok egyedül.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a pletykákból, miszerint előtte(/mellette?) egy másik találkozó is készül ugyanarra a napra...

Mindegy, még alszok rá párat, de nem vagyok túlságosan derűlátó. Azért remélem, minden a lehető legjobban alakul.


A blogon lesz



Nem felejtettem ám el sem a blogsale-t, sem a korábban említett ettől szabadultam meg” projektet, sőt, csak mióta dolgozok, picit lassabban haladnak a dolgok. Hétköznap csak estefelé vagyok otthon, olyankor már nincs kedvem gép elé ülni, fotókat szerkeszteni, írni, ha már a nap nagy részében az irodában ott ücsörgök, hétvégén meg ugyanígy ott vannak azok a teendők, amelyek hétköznap kimaradnak (mosás, nagyobb főzőcskézés, takarítás, stb.), na meg azért ott a párom, akivel ilyenkor tudok igazán minőségi időt eltölteni, meg szinten hétvégére zsúfolódnának az utazás, a kreatív dolgok is. Ez az egyetlen oka, hogy nem szeretek felnőtt lenni (pontosabban dolgozó felnőtt), hogy relatív kevés szabadideje marad az embernek - azért csak kárpótol az önállóság, saját kassza, de hát na.

Közeledünk az 500. tetszikelőhöz Facebookon, ami egy elég komoly mérföldkő számomra (félezer ember, hű! - sőt, a Bloggeres/Google-féle követő száma is lassacskán százra kerekedik), előfordulhat, hogy ennek apropóján a blog követői számára kedveskedek majd némi nyereményjátékkal, majd összeállítok egy “szokásos” kis csomagocskát minden jóval, legyetek résen :)

Szeretnék új videókat felvenni, összeírtam pár tök jó témát, illetve van még pár megvágandó/szerkesztendő, amihez úgy tűnik, sosem jutok el, nagyon bosszant, mert kíváncsi vagyok, mit tudok kihozni belőlük - érdemes-e a feltöltésre vagy az inkább ne kategóriát gyarapítják (nincs szívem törölni őket sem, legalább látom, mennyit fejlődtem vagy éppen miben kellene változtatnom).


DIY meg miegyéb



Az előbb írtam, hogy milyen rossz, hogy a munka és a mindennapi teendők miatt kiesik az amolyan önmagáért való  kreativitás - kishúgomat rajzoltam le pár napja és ledöbbentem, hogy igazán nem is tudom felidézni, mikor rajzoltam előtte utoljára komolyabban (ami nem olyan kis skicc vagy “doodle”, hanem tényleg komolyabb), hát szomorú.

Ennek örömére gondoltam kipróbálok valamit, ugye a legutóbbi wishlistemen volt egy bordacsontos-mintás póló, beugrott, hogy vajon milyen hatást lehetne elérni hipóval… részben pozitívan zárult (plusz tapasztalat, haha), hogy pontosan milyen lett, arról majd egy külön bejegyzésben.

Írtam azt is, hogy kaptam anyumtól egy rakás ruhát, aki érdekel, egy részét már feltöltöttem, ill. folyamatosan töltöm fel Jófogásra, akit érdekel, lesse meg, bár nem sok goth-releváns cucc van köztük (többnyire ezért is kerültek eladósorba - a saját izgibb holmikat külön gyűjtöttem, ugye a blogsale keretében majd. Viszont volt azért néhány olyan dolog, ami elég klassz volt, úgyhogy félkész állapotban vár a jobb sorsára - úgyhogy kincsvadászat-bejegyzés hamarosan.

Kicsit más téma, de kreatívnak viszonylag kreatív, úgy döntöttem, nyáron kicsit átalakítjuk és felújítjuk a lakást - gondolok itt újrafestésre, néhány ajtót lecserélünk (vajon az elhúzhatósakat is ugyanúgy ki tudják nyitni a macskák?), beszerzünk pár bútordarabot (őszintén szólva még mindig nagyon híján vagyunk, ami tök bosszantó, főleg a nagyon találékony cicók és a temérdek macskaszőr miatt. Szeretnék némi dekorálást is, amit még nem teljesen döntöttem el, milyen lesz, de nem jók ezek a fehér falak így magukban.

Lehetséges, hogy átnézem a könyvjelzőzött dolgokat, mert roppant sokat sikerült összegyűjteni a ‘majd egyszer’ listámra.

*

Összességében a dolgok jól alakulnak, elképzeléseim és terveim vannak jócskán, csak időből lenne jó, ha kétszerennyi állna a rendelkezésünkre. :)

1 megjegyzés:

  1. Az ogt-s résznél nálam is felmerültek ezek a gondolatok pedig nem beszéltünk össze. Ez most jelenleg sajnos korlátozás. Én értékelem a szándékot,de bezsúfolódni nyáron egy koncertre... Meg nem tudom,én koncertre ténylegesen a zenéért megyek,és nem feltétlenül ismerkedni, meg ilyesmi. Na mindegy,mindent elmondtál.

    VálaszTörlés