2016. március 9., szerda

What We Do In The Shadows avagy a Hétköznapi vámpírok

forrás: kinopoisk.ru
A négy rémes haver, Viago, Deacon, Vadislav és a nyolcezer éves Petyr próbálja megtalálni helyét a modern társadalmunkban, ami nem könnyű feladat, lévén vámpírok. Nap mint nap szembetalálják magukat a divat, a technika és az internet jelentette nehézségekkel. Petyr szemet vet a huszonéves Nickre, és az örök életet kínálja neki. Ám a többiek nincsenek elájulva a kezdő vérszívótól. Amikor Nick barátja, Stu veszélybe kerül, a vámpír megmutatja, hogy bár a szíve hideg és halott, nem jelenti azt, hogy nem érez semmit.

Nem sokat tudtam erről a filmről, őszintén szólva a trailerét sem néztem meg mikor már várólistára került, volt valami az ízelítőként közzétett képek hangulatában, ami miatt tudtam, hogy ezt látni kell.
Lassan egy éve már, hogy kijött, tehát már találkozhattatok vele másutt - furcsállom is, hogy más magyar goth bloggerek nem írtak még róla -, ugyanis egy szokatlan megközelítésű, néhol már-már beteges humorral operáló horrorparódiáról van szó.

Sajnos az utóbbi idő nem kedvezett a vámpírfilmeknek, hiába volt érezhető némi érdeklődés - és ezért fellendülés is - a mainstream irányából, az újabb alkotások valahogy elvesztették az atmoszférájukat, így egy ideje nem is igazán követtem már nyomon őket. Bár tizenévesen megnéztem mindent, ami picit is érintette a kategóriát, mostanra jócskán megfakult az akkori rajongás, de a What we do in the Shadows új színt hozott az egyre szürkülő felhozatalba.

forrás: tomhxrdy

Nem egy magas költségvetésű dologra kell gondolni, ne számítson senki extra nagy látványos akciókra, ennek a filmnek a légköre fog meg, már ha vevők vagyunk rá. Maga a film technikailag is szokatlanul indul: kézikamerás jelleggel, egy stábot bérel fel kis csapatunk, hogy megörökítsék, mi folyik a sötétben - azaz mit művelnek kedves vérszívóink azokon a napokon, amelyeket eddig egy film sem mutatott be számunkra. 

A karakterek abszolút szerethetőek, életszagúak (már amennyire ebben a kontextusban felmerülhet ez a jelző), még ha csak paródiái is más korábbi vámpíroknak; Viago leginkább Lestatra hajaz, Petyr és Nosferatu között nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot, ahogy Vladislav is egy korrekt Drakula/Vlad Tepes karikatúra. A stábtagok is bele-belekontárkodnak időnként, ami ugyancsak pozitívan járul hozzá az amúgy is jó hangulathoz. A mellékszereplők is megfelelően hozzák a formájukat.

forrás: classichorrorblog
forrás: robynfrancis


A klassz karakterek mellett a koncepciót tovább erősíti a megfelelően fekete humor, ami szerencsére nem válik izzadságszagúvá, bár a végén a "bálos" jelenetnél aggódtam kissé, de még belefér. A helyzetkomikum is erős, olyan valóban hétköznapi témák jönnek elő, mint a ki nem mosogatott öt éve, vagy hogyan jussunk be egy klubba, ha a vámpírokat "be kell hívni", esetleg hogyan öltözködjünk, ha szerencsétlen módon nem látszódik a tükörképünk, és még egy sor olyan dolog, ami valahogy eddig más vámpírtörténetekben nem került szóba, pedig ha félretesszük az egész kérdés komikus voltát, bizonyos szempontból igencsak értelmes kérdéseket kapunk. Komoly cselekmény igazán nincsen, fut egy szálon a történet ugyan, de mint felvázoltam, első sorban nem arra helyeződik a hangsúly, és ez így is van jól.

forrás: yumathepuma

Azt tudni kell, hogy magyar szinkron nem készült hozzá, feliratosan nézhető több helyen, viszont számos olyan szófordulat, utalás bukkan fel benne, ami idegen nyelv ismerete híján érthetetlen, illetve nyakatekert, ezért aki tud angolul, mindenképpen füleljen figyelmesen, még ha esetleg a magyar szöveg ott is leledzik a képernyő alján.

Kis érdekesség, hogy maga a film új-zélandi rendezők és színészek munkája, illetve nem mostani elképzelés, 2006-ban a rendezőpáros (akik nem mellesleg a filmben Viago-t és Vladislavot alakítják) már készítettek egy rövidfilmet azonos címmel.


2 megjegyzés:

  1. Vagy egy hónapja láttam. Amúgy jó kis film :)

    VálaszTörlés
  2. Tavaly láttam egy művészmoziban, konkrétan az eljegyzésem napján :) akartam is írni róla, de valahogy elmaradt. Lassan ideje is lenne újranézni, egyébként is imádtam :) ha eszembe jut a szüzek vérének kérdésköre, még mindig sírok a röhögéstől. Örülök, hogy Neked is tetszett :)

    VálaszTörlés