2015. október 14., szerda

Könyvmoly TAG

forrás: pinger.pl

Egy rakás ismerősömnél láttam még ezer éve ezt a kis taget, és én is szeretek olvasni - hasonló dolgokról eddig még úgysem írtam, hát miért pont én mardnék ki belőle? :) (Avagy miért érdemes a többtucat piszkozat között kotorászni...)

 

1.Hogy találsz új olvasnivalókat?

 

Van egy érdeklődési köröm, illetve kedvenc szerzőgárdám, aminek kapcsán kvázi mindent elolvasok, egyszerűen résen vagyok, mikor érkezik friss megjelenés, és attól függően, milyen magasan helyezkedik el a könyves wishlistemen, vagy megveszem, vagy megvárom amíg könyvtárba kerül.

Ezen túl követek több könyves blogot, Moly.hu-n figyelek olyan embereket, akinek az ízlésében megbízok, szakirodalomnál sokszor a forrásjegyzék alapján, néha pedig csak véletlenszerűen bukkan fel valami.

Ha fanfictionhöz támad kedvem, akkor pedig a kedvelt fandomokon, shippeken belül keresgélek olyat, amit még nem olvastam.

2. Miért kezdtél olvasni?

 

Amikor valaki ezt kérdezi, mindig a kép jut eszembe, ahogy édesapámmal a Balatonon vagyunk - én és az öcsém még gyerekekként, ő pedig szalmakalapban ül a parton egy fa alatt, kezében könyvvel, ahelyett, hogy a napon süttetné magát, vagy a vízben lubickolna.  Ebből következtetnék arra, hogy példakövetés miatt, hiszen egy általam nagyra tartott, szeretett személy életének is fontos része. Mondjuk mi is mindig el voltunk látva ilyen téren, kiskorunkban a szüleim rendszeresen olvastak nekünk - míg édesanyám inkább meséket, édesapám már ifjúsági regényeket, amikor nagyobbacskák lettünk, vagy éppen saját maga által kitalált történetekkel szórakoztatott. Imádtam!

Az első könyv Robin Cook Agya, egy időben Stephen King Állattemetőjével volt, még általános iskolásként (utólag őszintén szólva nem adtam volna egy annyi idős gyerek kezébe, de mit lehet tenni, igencsak leleményes gyerek voltam.

Hamar beszippantott a rengeteg világ, különböző helyszínek, karakterek és izgalmak lehetősége, később amikor rájöttem, hogy vannak roppant izgalmas nem-tankönyv könyvek, amelyek tele vannak mindenféle ismeretekkel, nem volt megállás.


3. Hogy változott az ízlésed az elmúlt évek során?

 

Eleinte horrort horrorral, hard fantasyt, nagyritkán egy-egy lányosabb könyvet a Fiúk kizárva! sorozatból (te jó ég, el sem hiszem, hogy ezt leírtam...), aztán szépen lassan átcsúszott science fiction-be, mágikus realizmusba, a rémregényeket továbbra sem vetem meg, és a szokatlan világképpel operáló disztópiákat is szeretem.. 

Szakirodalom terén tiniként inkább valami megfoghatatlan kérdésre kerestem választ, a különböző vallások, szekták, társulások elméleteit kutattam - már amennyire egy tizenöt-hat éves ember képes -, de végül ahogy helyrebillentem a világgal szemben mondhatni, más dolgok kezdtek el érdekelni, az informatika-számítástechnika, hogy "hogyan kerül a vasba a szellem", még később a szociológia és a könyvtártudomány - tehát azt hiszem, abszolút nyomon lehet követni, hogy változott a személyiségem az akkori olvasmányaimon keresztül. Kár, hogy rengeteget nem írtam fel, utólag kíváncsi vagyok, mennyire lennék más véleménnyel azokról a könyvekről, amelyek egykor tetszettek.


4. Milyen gyakran veszel könyveket?

 

Szinte minden hónapban egy-két darabot ha tehetem, de jobbszeretek másodkézből vagy antikváriumból válogatni, minek vegyek - főleg régebbi könyvekből - újat, ha egyszer olcsóbban is beszerezhetem, ráadásul "megmentem" az eladó példányt a porosodástól, és a kihasználatlanságtól. Sokkal jobban szeretem a használt könyveket.
Vannak azért olyan szerzők, ami olyan musthave, azoktól ha tudom, hogy érkezett valami újdonság, automatice rendelek, mert ezer éve, mire .


5. Hogyan reagálsz, ha nem tetszik egy könyv vége?

 

Olyan, hogy kifejezetten a vége nem tetszett, nem igazán akadt, olyan volt, hogy maga a történet nem volt életszerű, bugyuták voltak a karakterek, sok volt az önellentmondás, rosszul volt megírva, unalmas volt, stb., de ilyen helyzetben nyilván nem csak a vége nem fog tetszeni (már ha eljutok odáig...).

6. Meg szoktad lesni a könyv végét?


Nem, de többször előfordult már, hogy Molyon spoilerbe futottam, vagy erősen kikövetkeztethető volt mások kritikái alapján. Jobban szeretem, ha csak töredékinformációim vannak róla, érdekesebb, izgalmasabb. Néha a fülszöveg is képes lelőni az első jó száz oldalt szerencsétlen esetben.

7. Puha borító vagy kemény kötés?

 

Igazából mindegy, csak passzoljon a sorozatba/szerző korábbi munkái közé, egyszerűen kiakasztó, amikor egy trilógia mindhárom része más méretű, csak egy jelenik meg közülük mondjuk keményfedelesként - de az meg csak úgy. Érthetetlen miféle megfontolásból...
Mint most itt vannak az újrakiadott King-könyvek is, szép-szép, de akinek már megvan teszem azt az életmű háromnegyede, az mit fog csinálni?

8. Hol és mikor olvasol a legszívesebben?

 

Szórakoztató irodalmat bárhol, régebben még a fősulis időszakban az órák között, amikor várakozni kellett, esetleg a buszon (napi kétszer harminc percet utaztam minden nap, amikor óráim voltak), tehát bármely olyan alkalomkor, amikor csak úgy "elveszne" az idő. Míg recepciósként dolgoztam, szívesen ütöttem el a szabad óráimat olvasással.
Szakirodalmat viszont itthon szeretek leginkább, mert így van lehetőségem jegyzetelni, átgondolni, ami mondjuk egy tömött buszon bajos.
Fanfictiont pedig bármikor, amikor nincs nálam könyv - telefonról kizárólag, sajnálnám az időt arra vesztegetni, hogy itt üljek a gép előtt és ilyesmit műveljek, ha már mindig akad valami tennivaló.


9. Mik azok a hülye apróságok, amik a legjobban kiborítanak egy könyvben?

 

Logikátlanság, amikor "kifelejt" valamit az író, és később utal rá, hogy de úgy volt ám, csak semmi nem utalt rá. Lapos, egysíkú, maximum két-három jellemzővel (általában hobbival vagy külső tulajdonsággal) leírt mellékszereplők, szerethetetlen főszereplők, akikkel nem lehet együttérezni, akikért nem lehet drukkolni, izgulni. Kevés, de túl nyilvánvaló utalás, amiből már az elején kikövetkeztethető a végkifejlet - vagy amikor éppen nem lyukad ki az egész sehova, de maga a történet sincs jól megírva, nem hordoz üzenetet. Esetleg amikor bizonyos dolgok csak úgy a semmiből felbukkannak, hogy megoldják a nehéz helyzeteket.

Tudom, vannak olyan könyvek, amelyektől nem kell sokat várni, hiszen kiszámítható, nincs benne nagy tanulság, de azokat is élvezhetővé teszi, ha ügyes a szerző, gördülékeny, jól van megírva, kellenek a könnyedebb olvasmányok is.

Hm, mi is van még... a már-már zavaróan sok párbeszéd, amiben ráadásul nincs "saját hangja" a karaktereknek, így a végére nehéz követni, ki mit mondott. Aztán lehetne még sorolni bőven.

Technikailag a korrektúrázatlanság tud kiakasztani, a rengeteg helyesírási hiva vagy elgépelés - jobb esetben többen elolvassák, mielőtt kiadásra kerül, és néha mégis olyan sok benne marad, rossz szájízt kap tőle az olvasó. Fordításoknál (az angolról tudok nyilatkozni, angolul tudok csak annyira, hogy ezt meg tudjam ítélni) az idiómák-közmondások-szleng szó szerinti fordítása kiakasztó, főleg, ha a szinte ordít, hogy az ott értelmetlen. (Igen, megintcsak példának hozom a szinte negatív csúcsot, amikor a Fallenben nem bulizni/vagánykodni/szórakozni/akármi mentek, hanem "vörösre festeni a várost" /paint the town red/). Kicsit hasonló, főleg Kingnél vettem észre, hogy ha könyvekre, filmekre történnek utalások, vannak fordítók, akik szó szerint lefordítják, ahelyett, hogy megnéznék, nincs-e belőle magyar kiadás, magyar címmel, hogy szerencsétlen olvasó, tudja miről van szó... ennél még korrektebb, ha meghagyják eredeti nyelven.

A túl nagy betűk, margók, túl vastag lapok is kicsit bosszantóak, - bár ez már csak az én bogarasságom, nem szeretem a pazarlást -  és főleg mai YA könyveknél tapasztalom, ha normális betűmérettel-margóval dolgoznának, egyharmaddal kevesebb oldal lenne. A csodaszép borítók, amik kompenzálják a tartalmatlanságot - de tényleg, úgy fáj a szívem némelyikért :(

Jaj, és a tőmondatok. Bah.

10. Mi az, amivel azonnal rabul ejt egy könyv?

 

Ide felsorolhatnék minden, ami ellenkezője az előző pontnak :)
Jól megalkotott karakterek (nem muszáj szimpatikusnak lenniük, ha életszagú, hiszen a valóságban sem kedvelhetünk mindenkit), logikus cselekmény, jól felépített világ, apró elejtett utalások, csavaros történetvezetés, szokatlan nézőpont, ötletes, nem ezerszer felhasznált fordulatok, a párbeszédek-leírások-belső monológok, stb. jól eltalált aránya.

Szakkönyveknél ha nem túl olvasmányos, de nem is túl száraz, ha nem csak tényeket közöl, hanem érdekességeket vagy kapcsolódó dolgokat is, ha szemléletes.

Fanfictionöknél pedig nekem fontos a karakterhűség, a lassú kibontakozás, szeretem, ha utalnak az adott fandomra, amibe belepasszol, hogy könnyebben elhelyezhető legyen, illetve igaz minden ide is, ami a szórakoztató/szépirodalomnál.

Meg ha mondjuk egy-egy kedvenc szerzőm írta :)

2 megjegyzés:

  1. Rmélem, még előfordul nálad hasonló bejegyzés, élvezet volt olvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó hallani, köszönöm :) Majd meglátjuk, alapvetően nem szeretem a TAG-eket, néha olyan kérdések kerülnek elő, amire nem tudok (nem lehet?) értelmesen válaszolni, vagy túl személyes, den ez nálam telitalálat volt, imádok erről írni/beszélni c:

      Törlés