2015. október 25., vasárnap

Egy éve Sopronban

Instagram - saját
Bár nem napra pontosan - szerettem volna úgy posztolni, de a bejegyzés megírását nehezítette, hogy lebetegedtem, illetve hogy első napjaimat töltöm az új munkahelyemen, de erről majd később -, most kerek egy éve, hogy felkerekedtünk szeretett ex-kisautónkkal, hogy meglessük a kiszemelt albérleteket, hogy kirepüljönk a családi fészekből, önálló életet kezdjünk.

Egy kis visszatekintést szeretnék tartani ennek kapcsán mondhatni, mert néha úgy érzem, mintha semmi sem változott volna, ugyanott tartanánk (bizonyos dolgokban legalábbis), más téren pedig úgy vélem, teljesen más emberré váltam.

Emlékszem, milyen izgatottan vettük meg a kis Renault autónkat, utána utaztunk fel Sopronba (párom friss jogsisként, első hosszabb útjával, oda-vissza, nagyon büszke voltam rá), választottuk ki az albérletet, hogy mennyire vágytam arra, hogy már idefent legyen minden szükséges holmink, miután kifizettük a foglalót, aztán a napra, amikor felkerekedtünk a három macskával és a barátosnéval, édesapám segítségével, és kipakoltunk, minden halmokban állt és el sem hittük, hogy megcsináltuk. Pedig az még csak a kezdet volt.
Ott volt az első igazi, saját bolhapiacozás, nekiálltam teljes erőbedobással németet tanulni, hátha kint fogok elhelyezkedni Ausztriában, elkezdtük felfedezni a várost és a környékét, és meglepően könnyen a dolgozó emberek népes táborába csöppentem - egy gyönyörű kolostor-hotelban lettem állandó éjszakai recepciós, mellette másodállást vállaltam. Elindítottam egy receptes-tesztes, vegán blogot, ami közel a századik bejegyzésénél tart, regisztráltam Instagramra (ahol már elhagytam a másfélszázat is a random fotóimmal), beszereztem még négy macskát - és egyet örökbe adtam, videobejegyzést készítettem, részt vettem a II. Magyar Goth Találkozón és nekiláttam egy hosszabb szociológiai munkának, végül pedig csak sikerült a könyvtában kilyukadnom.

Igazából - bár nem szeretek erről különösebben írni, jó nagy hullámvasút volt az elmúlt év, voltak igazán felszabadító, megismételhetetlen boldog pillanatok, a saját lakás (albérlet) varázsa, de voltak olyan mélypontok is, amelyre nem voltam felkészülve, még ha nem is ért váratlanul.

Hiába múltam el huszonöt, a párom szokta mondogatni, hogy igazából úgy élünk, mint a nagy gyerekek, néha borzasztóan jellemző ránk az a "kolesz verzió" feeling, főleg mivel bizonyos dolgokat változó okok miatt nem tudtunk beszerezni, meglepően kreatív módokat voltam kénytelen kitalálni, ami kicsit csökkent a dolog felnőtt fennköltségét-komolyságát (példákat azért nem írok, banális dolgokról van szó), viszont legalább kiderült, hogy hogyan működik gyakorlatban a gyerekkori nagy félelmem, a csekkek összevadászása és befizetése. (Valamikor írtam biztosan, hogy volt bennem egy görcs a felnőttkor miatt, mert valahogy nem tudtam elképzelni gyerekként, hogy a rezsi és egyéb költségek kifizetését segítendő sárga papírocskák vajon hogy' a búbánatban találnak meg minket. Hát mostanra kiderült - ennek kapcsán, kis érdekesség, pont a napokban hosszabbítottam meg az oldal domain nevét, ezek szerint lassan két éve, hogy .hu-s verzióval robogunk.)

Azt hiszem, kicsit reálisabban látom a dolgokat, valahol fásultabb lettem talán, de a bizalmam nem veszett el, és ez nagyon fontos. Vannak emberek, akikben csalódtam, de új barátságok, ismeretségek is kötődtek, vagy épp olyan emberekkel vettem fel a kapcsolatot, akit ezer éve ismertem, és kiderült, mennyire meglepően sok közös van bennünk. A fő, hogy úgy érzem, a megfelelő irányba haladunk.

Kíváncsi vagyok, mi lesz jövőre ugyanilyenkor, hiszen lényegében - szinte sorsszerűen - mostanra állt be valamiféle egyensúly (voltak gikszerek, nehézségek, nem várt dolgok - például a lakótársunk hazaköltözése, ami lelkileg és anyagilag sem volt fényes, betegségek, ami miatt a párom hosszabb időre kiesett a munkából,ami elromolhatott el is romlott, de emellett több téren is voltak olyan váratlan pluszok, amelyek egyensúlyozni tudták a rossz dolgokat). Tehát mondhatom azt, hogy picit döcögősen, de elindult, és ez a lényeg. :)

A blog továbbra is van-volt és lesz, ezt a kis kihagyást a munkába állás körüli mizéria, illetve egy ronda megfázás okozta (évente jó ha egyszer kap el valami és az is pont az első munkahetemen, szép azért), viszont az fix, hogy sokkal-sokkal több könyves bejegyzés lesz, még az is előfordulhat, hogy valami külön kis zugot nyitok neki, hogy ne itt rondítsak tele mindent a szubkultúrához meglehetősen alacsony relevanciával viseltető YA regényélményeimmel :)

1 megjegyzés:

  1. Jó olvasni ezt a posztot, és még én is elcsodálkoztam, hogy már egy év eltelt a költözésetek óta. (-: Sajnos, nem egyszerű a "felnőtt élet", dehát muszáj.......

    VálaszTörlés