2015. október 7., szerda

Edgar Allan Poe: A csend szonettje

166 éve, hogy nincs közöttünk a szubkultúránk tagjai között is igen kedvelt író, költő. 

forrás: ebooks.adelaide.edu

Egynémely létező, testetlenül kisértve,
    Kettős életet él: el- s visszatáncol
Iker-valójába és -semmijébe,
    Anyagból s fényből, alakból meg árnyból.
Van ilyen csend is: tenger s partszegély,
    Test s lélek. Holt vidéket jár az egyik,
    Hol fennkölt bánattal friss fű vetekszik,
Hol az emlékező, könnytelen szenvedély
Már-már megnyugtatás: Ember, ne félj!
E testet-öltött csend csak a "Soha!"
    Csend, mely minden gonoszra képtelen.
De ha szerencséd iker-fátuma
    E csend árnyát veti rád (névtelen
Lidérc! lápján nincs ember lábnyoma):
    Az Isten könyörüljön lelkeden!

(Tandori Dezső)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése