2015. április 12., vasárnap

Fotócsokor: egy kis erdei séta meg a Hősök Temetője

Rég nem volt ilyen sem, mert bár gyakorlatilag karnyújtásra van a munkahelyemtől az erdő, ráadásul nem is pici, a folytonos sietség nem igazán tette lehetővé az érdemi barangolást, a hidegről meg ne is beszéljünk - a csontig hatoló hajnali széllel egyetemben. 

Aznap szép idő volt, a levegő bár hideg, üdítően friss, a Kedves pedig már várt rám, hogy együtt fedezzük fel az ébredező erdőt.

Olyan hirtelen röppent el a tél, máris tavaszodik, elmondhatatlan boldogság járt át, amikor először volt világos idefent reggel hat órakor, amikor megjelentek a fákon az első rügyek, aztán a cseresznyevirágok. Az utóbbi hónapok egy nagy, hosszú álomként suhantak el.

Az erdő még csak épphogy éledezett, itt-ott már felütötte fejét a zöld, de az ősz után maradt avartakaró, a tobozok sokasága, a téli viharos széltől lepotyogott ágak beleptek mindent.
Ennek ellenére szép volt, az ibolya sárga, fehér színekben pompázott a lila mellett.


Már Kaposváron is szépnek találtam a Hősök Temetőjét - érdekes, talán minden városnak megvan a maga hősök temetője? - az itteni is nagyon szép, már amennyire egy ilyen hely annak nevezhető. Számtalan édes kis sárga virág ütötte fel a fejét, életet hozva az amúgy kissé rideg, kopár környezetbe.


Sok más temetőhöz hasonlóan a borostyán itt is megjelent, mintegy díszítve a régi és új halmok összességét.


Bánom kissé, hogy nem kerítettünk előbb sort erre a sétára, bár meg kell hagyni, talán kevésbé lett volna kietlen, kopár tájként látni, viszont így motiválóan hatott, hazafelé még a nap is kisütött. 

Ha kedvet kaptatok hozzá, járjatok ti is egy kicsit, nem fogjátok megbánni. :)

2 megjegyzés:

  1. Igazán hangulatos :) Nagyon szeretem az ilyen lepusztult, csupasz fákról készített képeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik :) Megvan a maga szépsége, az biztos.

      Törlés