2015. március 3., kedd

Egy gótikus regény: Charlotte Brontë: Jane Eyre

forrás: poeticteaholic
"A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést." - árulja el a moly.hu e könyvre vonatkozó bevezetője, ám gyakorlatilag még ennyit sem tudtam róla, amikor letöltöttem és elkezdtem végighallgatni az első mondatokat - ugyanis a Magyar Elektronikus Könyvtárból szereztem be, mégpedig hangoskönyvként, mp3 formátumban. Adott a napirendemben ugyanis vagy két és fél-három üres óra, amíg konkrétan csak megyek - munkába-haza, aztán megintcsak munkába, viszont a város épp másik csücskébe, aztán vissza, és azon kívül, hogy klassz testmozgás, kidobott idő, hiszen lényegében nem csináltam mást, csak bambultam magam elé, esetleg zenét hallgattam, terveken törtem a fejem, de három hónap alatt lassan kifogytam a témából, még ha szerencsére mindig történik is valami. No meg lényegében idén ténylegesen még semmit nem olvastam, ami ne fanfiction, tudományos értekezés, más bloggerek bejegyzése, vagy éppen valami nagyon nem irodalmi értékű dolog lett volna, nos, ez pedig remek alkalomnak ígérkezett összekötni a kellemeset a hasznossal. 

Egyébként a MEKet amúgy is szívesen ajánlom mindenkinek, rengeteg magyar nyelvű klasszikus van fent, szépirodalom, szakirodalom egyaránt bőven, közel háromszáz hangoskönyvvel, tök jól kereshető, böngészhető, folyamatosan bővül, úgyhogy tessék bátran felkeresni :)

Szóval szinte véletlenszerűen esett erre a könyvre a választásom, valami klasszikus, ám gótikus jellegű, mégsem kifejezetten rémtörténetet szerettem volna (talán furcsa feltétel, de mivel az elmúlt negyed évet gyakorlatilag nappal aludva, sötétben szaladgálva tettem/teszem meg, nem vagyok benne biztos, hogy lovecrafti rémekről van kedvem hallani, na, értitek), de azért ebben is akadt néhány váratlan, enyhén nyugtalanító jelenet, bár más szempontból kavart fel inkább.

*

Annyit tudtam, hogy körülbelül mikor játszódik, illetve hogy egy hölgy életéről fogok hallani valamit, de hogy ki, mi, miért, az titok, nem is bánom, sokszor még a fülszövegek is olyan árulkodóak, hogy rossz elolvasni (és akkor most morgok magamra, hogy a molyos idézeteket fellapoztam, bár eddig ami spoileres is volt, nem fedett fel semmi olyat, amit ne gyanítottam volna...)

forrás: valentinabenedetti
Egy tízéves leány bőrében találjuk magunkat hirtelen - ugyan visszaemlékezés formájában történik a mesélés, de mégis, olyan érzékletesen sikerül Brontë-nak előadni, hogy nem egyszer megborzongtam. Tudniillik, gótikus regény ez, ami nem nélkülözi a borongós hangulatot, a ridegséget, a sötét, komor gondolatokat, az időnként felbukkanó, természetesnek ható természetfelettit, kísérteteket, üvöltő szelet, és egy sornyi olyan elemet, amely borzongatóan kedves a sötétséget kedvelő szív számára.

Jane kifejezetten szimpatikus karakter, olyan, akivel könnyedén együtt lehet érezni, akiért érdemes izgulni, sorsának jobbra fordulásáért drukkolni, különleges kislány, majd nő, egyszerre viseli magán korának elvárt nőképének jellegzetességeit, és egyszerre emelkedik felül rajtuk. Csípős nyelve van, még ha ugyan csak a gondolatai között találkozunk is csipkelődő megjegyzéseivel. Nézetei a regény többi szereplőihez képest, főleg eleinte szokatlannak tűnnek, ami külön szimpatikussá, a többieket még ellenszenvesebbé teszik.
Egyszerre egyszerű, alázatos, belenyugvó, és lázadó, intelligens, szemlélődő természetű, melynek minden egyes gondolatával ugyan nem tudok egyet érteni, mégis megértem, hiszen a korhoz, korlátaihoz képest még így is kiemelkedő személyiség.
És ami kifejezetten elnyerte még a tetszésemet, hogy mennyire nagyon életszerű. A karakterfejlődés nagyon látványos, mégsem eltúlzott, a saját magához és a világhoz való hozzáállása folyamatosan változik, finomodik, elfogadóvá válik, érdekes volt olvasni például amikor a külsejét említették: sápatag, vékonyka, nem kifejezetten szép, amivel többször is szembesítik, és mindahányszor másképp reagál rá - míg először fáj neki, lassan elfogadja az idő múlásával. De ugyanilyen, csak még fájdalmasabb, hogy gyermekként mennyire vágyik a szeretetre, és lassan látszólag kihuny benne a remény, de a kétség megmarad, aztán... idővel változik ez is persze. Ahogy a haragot, megbocsájtást kezeli.


forrás: murphcoopers
Rochester karaktere inkább riasztó kicsit számomra, mint vonzó, viselkedése furcsa - néhol ijesztően erőszakos, számító, amitől résben ellenszenves, de valahol mégis szeretnivaló... Á, nehéz spoiler nélkül írni róla. (Aztán ki tudja, aki már egy icipicit többet tud a történetéről, mint én mikor belekezdtem, annak nem spoiler... no értitek :) ) Sokszor zavaró volt a csúfolódása, és számomra kissé érthetetlen Jane hűvös tartózkodása. Úgy értem, én talán másképp reagálnék, ha koboldnak vagy lidércnek (ha jól emlékszem) nevez a munkaadó gazdám, főleg egy ilyen helyzetben, ám... más életút, más kor. Ám legyen..

A végkifejlet kissé hihetetlennek tűnt számomra - nem, nem a legvége, hanem - nos, annak, aki olvasta, azt mondom, ami a kis házban, a hóvihar idején derült ki, valahogy meseszerű, túl kerek, az járt a fejemben, hogy míg minden más abszolút realisztikus ez inkább elrugaszkodik a valóságtól, nagyon pici esélye van annak, hogy megtörténjen. Így is szép kerek, de valahol ez picit ront rajta, túl éles a kontraszt a kezdeti sötétséghez képest az én ízlésemnek.

A tájleírások is inkább izgalmasak, nem csupa szürke, száraz szó, hanem sok-sok élő, apró részlet egy-egy pazar környezethez, amit még időnként szívesen olvastam volna tovább, hogy még teljesebb képet kapjak az adott környezetről - legyen az a kastély, a leányintézet vagy a csupán a park.

Annak ellenére, hogy többnyire romantikus  regényként említik, ennél több, tükör a korára, női szemmel, ami koránt sem kecsegtető, sőt, inkább riasztó. Szívesen elolvastatnám azokkal, akik nőként oly vonzónak tartják a viktoriánus érát, hogy lássák, egy eszes, tehetséges ő sem érvényesülhetett igazán, főleg nem pénz nélkül persze, hát még egy ésszel kevésbé megáldott... 

Számtalan idézetet írtam volna össze belőle, ha papíralapú könyvként lapozgattam volna, rengeteg nagyon szép, megfontolandó gondolatot tartalmazott, öröm volt hallgatni. gondolom nagyban hozzátett az is, hogy a hölgy, aki felolvasta kifejezetten kellemes hanggal rendelkezik, szépen és tisztán beszél, - bár sajnos az óhajtó mondatok néha elég furcsák voltak -, ráadásul abszolút el lehetett hinni közben, hogy akár ez a nő is mesélhetné a saját történetét, visszaemlékezve.
*

A nyelvezete némileg régiesnek mondható, de nagyon kellemes, főleg miután hozzászokik az olvasó (füle), igényes és változatos, úgy érzem, többet kellene ilyet olvasnom,érzem azóta a saját fogalmazásmódomon, beszédemen, hogy mennyit változtatott, a jó irányba, úgy vélem, tehát az élményen túl már csak ezért is megérte. Nagyon szépen eltalálták a magyar fordítást.

Roppant vaskos egy könyv egyébként, némelyik verzió 608 oldal, de ne riasszon el senkit, elég érdekes, nem száraz, olvastatja magát, csak egy-két alkalommal éreztem úgy, hogy egy picit most szünetet kell, hogy tartsunk. :) Filmváltozat is készült belőle, sőt, nem is egy, tervezem megnézni legalább az egyiket, bár nem merek nagy reményeket fűzni hozzá, valahogy egyre nagyobbakat csalódok mostanában úgy egyáltalán a filmekben, nem is beszélve a könyv-adaptációkról...
No de egy próbát megér, érdekel, mennyire sikerül átadni ugyanazt a hangulatot.

Én egyébként a Libba Bray-féle Rettentő Gyönyörűség című trilógia olvasása közben kerültem először az angliai viktoriánus kori leányiskola-témával kapcsolatba, ott igen a szívembe férkőzött, annak ellenére, hogy mennyire nem szeretnék egy olyan helyen élni, olvasni kifejezetten érdekes volt, nos, akinek az tetszett, de nem riad vissza a "szárazabb", azaz más módon varázslatos; komorabb, drámaibb.

Csodálatos könyv, mindenképpen bekerült a kedvenceim közé, remélem, mihamarabb a polcomon is viszontláthatom.

(A könyv letölthető mp3 formátumban és dokumentumként is a MEK oldaláról, ha valaki kedvet kapott hozzá. :))

"Legtöbbször úgy van az életben, hogy ami után sokáig, sóvárogva vágyakozunk, későn kapjuk meg."


"Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség."


"– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak." (a gyermek Jane)



"– Én azt hiszem, uram, pusztán azon az alapon, hogy idősebb, és többet látott a világból, mint én, nincs joga parancsolnia nekem. Felsőbbségi joga attól függ, hogyan használta fel idejét és tapasztalatait."


"Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal."
forrás: you-are-not-trivial

10 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy tetszett a könyv ^^ Nekem ez az egyik kedvencem. Egyébként a filmadaptációkból a 2011-est nézd meg szerintem, én többet is láttam, de az adja vissza legjobban a könyv cselekményét. Vannak részek, amiket kicsit "felvizeztek", de láttam olyat is, ami a könyv utolsó harmadát kb. 10 percbe csapta össze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlást, azzal kezdtem volna, még a '44-es izgatja a fantáziámat, főként mert Huxley volt a forgatókönyv író. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, most az Üvöltő szeleket kezdtem el (hallgatni szintén), eddig telitalálat ez is :)

      Törlés
  2. Ohh...a Bronte nővérek... a környezet ahol éltek annyira vad-romantikus,gótikus amennyire csak táj az lehet. Megható, és tragikus hogy mindhárman Emily Jane,Charlotte,és a kicsi Anne szinte, mintha kiírták volna magukat az életből,személyüket egy regény keretei-közé expediálva. Annyira magányosak voltak és vágytak a szeretetre hogy olvasva írásaikat irracionális bűn-tudat kerít a hatalmába ...hogy nem tudtam ott lenni és segíteni. Bárhogy... Charlotte írja azt-tartalmi idézet,de ez a LÉNYEG- hogy nem szeretne valami hivalkodó márvány-lap alatt pihenni,mert arra asszociál(visszavetített Freudizmus tudom...) hogy az olyan mintha az emlékmű állító azt szeretnők hogy Ne támadjon fel. A Bronte society a nővérek irodalmi és egyéb hagyatékának gondozója, kezelője (fosztogatója) remélhetően ennek ismeretében egy a fenti leírásnak legmesszebbmenőkig megfelelő márvány-lappal igyekezett akadályozni Charlotte reménybeli feltámadását. Az én személyes kedvencem Emily Jane. Az a különös férfi (rém) alak aki Charlotte,és Emily munkásságában egyaránt felbukkan a Byron-i antihős,kinek érzései szeretete, gyűlölete,kötődése egyaránt halálos. Vadállati brutalitás,cinizmus ugyanakkor sebzett, érzékeny szív és lélek,akár egy elbukott angyal kinek démonikus, ám vonzó ábrázatán még ott kísért a menny dicsfénye. Haworth igen-igen látogatott túrista látványosság.Sajnos mára már csak annyira eredeti mint Sherlock Holmes lakhelye.Nyilván költői a túlzás részemről,de nagyjából ez a helyzet. Az útikönyvek egy része malíciával ír arról hogy romantikus lelkületű túristák manapság is elkalandoznak a lápon éjjelente, amikor nyilván nem-embernek szánt élményekre vadásznak. A legvisszafogottabb nyilatkozat amit teheteek az ügyben hogy Miss Emily Jane Bronte-t, mindenféle Tim Burtonos hatástól menten is a tíz körmömmel kaparnám ki a sírjából ha visszaadhatnám az életét. A nővérek együtt (kezdetben Branwell bátyjuk közreműködésével aki a család reménye volt,hogy némi alkohol hatása alatt kudarca legyen) élvezetes fantasy világot alkottak, Emily Jane, és Charlotte a vers-írásban is jeleskedett. Az Üvöltő Szeleknek egyébként nemrégiben jelent meg új friss fordítása. Mia Wasikowska (aki nem mellékesen még hasonlít is Charlotte-ra) csodálatos a film feldolgozásban. (A Halhatatlan szeretőkben nem volt szerencsém látni,tudjátok vámpíros mozi,Neil Jordan rendezésében,aki anno a Síró Játékkal sokkolt ...már akit)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont most találtam moly.hu-n egy könyveit, amiben Charlotte és más, korabeli női írók, illetve műveik történetéhez adnak némi háttérinformációt ( http://moly.hu/konyvek/sellei-nora-lannya-valik-s-irni-kezd ), mivel én még nem sokat olvastam amúgy róluk, nemrég fedeztem fel ezt a csodálatos, számomra még vad területet.

      Hmm, izgalmasan hangzik, sort kerítek mindegyik elolvasására - a versekről úgyszintén nem hallottam még. Nem csodálom, hogy annyira népszerű az a vidék - túlreklámozottság, hatásvadászat ide vagy oda, aligha van, akinek ha tetszik a regény, ne fordulna meg a fejében, hogy milyen szívesen ellátogatna arra a vidékre...

      Az Üvöltő szeleknek még nagyon az elején vagyok, de ígéretes, ígéretes :) Amint befejeztem, és lesz egy kis időm, mindenképpen megnézem.

      Törlés
    2. Az Üvöltő Szelekről Lovecraft (aki ultra-dark fantasy történeteiben még áldozatként sem szerepeltet nőt,na jó egy boszorkány kivételével) írt egy kritikát, avagy egy esszét ha úgy tetszik. HALLANI hogy jéghideg tárgyilagossága a rajongás hangjába csap át. Lovecraftot nem ismerjük igazán. Fennmaradt verse, melyben kézen-fogva sétál a tengerpart mezején egy Unda nevű elf-leánnyal. Howard akárcsak Conan nevű hőse verseiben is kaszabolt,ugyanakkor olyan érzékeny volt hogy édesanyja halálán felindulva 30 éves korában precízen (a család orvosát kérdezte meg rólan hogy hogyan biztos a módszer!) főbe lőtte magát. Emily Jane Bronte-ról G-mailen küldem némi infót.

      Törlés
  3. Üdv. A Halhatatlan Szeretők... nos;az Jim Jarmusch film lenne...Hiába ;az a fránya közlési kényszer. Neil Jordan aki vonzódik a bizarr témák, és kívüllálók, és kitaszítottak szerepeltetéséhez a Byzantrium című filmet rendezte. A Byzantriummal kapcsolatos érdekesség. Vampirizáció után amikor a szereplő "más" szemmel kezdi látni a világot...Nos a vérré változó vízesés-minő alliteráció költői kép!-nem CGI! Mielőtt arra a gyanúra adnék okot hogy azontúl hogy nincs ki a négy kerekem, még a tengely(ek) sem áll(nak) rendelkezésre amin forogniuk kellene azoknak a Ford-ista kerekeknek... A vízesést a filmesek egy ártalmatlan növényi alapú festékkel konkrétan megszínezték. Hátborzongató valóban. Neil Jordannal kapcsolatban megjegyeznők,a másság bemutatásában jó arány,és stílusérzékről tesz tanúbizonyságot,ugyanakkor nem állítja be valamiféle kiválasztottságként,szentségként,ami Wachowskiékről nem mondható el. Mia Wasikowskát érdekes egy ilyen szerepben látni Jane Eyre szerepe után,momentán Abbie Cornish is sajátos hökkentő hatást keltett kosztümös, romantikus szerepei után (lásd pl .Bright Star) a Robotzsaru újrájában. Nézzük a tendenciákat,filmes berkekben:Tévésorozatok újracsócsálása,jó esetben érzelmi indíttatásból lásd Tim Burton változó minőségű Batman-jei(ő legalább nem vette vér-komolyan) Éjsötét Árnyék...és ezen tendencia fordítottja. Egykor sikeres moziból sorozat,maradván Tim Burtonnél Álmosvölgy-Legendája sorozat.Sherlock Holmes Guy Ritchie rendezésében éppoly arrogáns mint az eredeti,viszont a műkedvelő detektív emlékeim szerint nem volt MMA-Fighter az eredeti történetekben. Momentán Abraham ,azaz Bram Stoker,(aki anyukájának elfogulatlan véleménye szerint jobb mint Edgar Allan Poe) Drakulája is rendre megkapja a magáét... Coppola kép-őrült horror operettje-(a jelmezek csodásak!)- legalább figyelmezteti a romantikus hevülettől hajtott tini-lányokat,már ha figyelnek a szövegre... A gróf-úr kilétét milétét firtató szerelmes női kérdésre (ki vagy?) az említett entitás válasza...(Semmi.) Tehát; a vámpír mint olyan nem MINDEN... Itt legalább felködlik a bibliai ős-gonosszal való nyilvánvaló rokoni és/vagy üzleti kapcsolat. Házalás a testtel és a lélekkel...Mindenki ismeri ezt aki volt szerelmes,próbált pótolhatatlan veszteséget pótolni, vagy regisztrált társ-kereső oldalon... Bronte nővérek... A film-adaptációknál pontosan a tájék vad-regényessége a probléma forrása. Ha a rendező, és a stáb tiszteletből úgymond eredeti helyszínen forgat...Az Üvöltő Szelek esetében ez téli, havas tájat kívánna meg. Azon a tájékon a tél kissé más mint az általunk ismert. Méteres, másfél méteres szűz-hó. Ott mozgatni egy stábot-nyom nélkül-képtelenség. Ezért szokott volt csak a film-feldolgozásokban az eső szakadni, de úgy hogy az minden film-noir-nak becsületére válna. A Byroni "megbocsájthatatlan bűnös"alakja (Heathcliff,Rochester) nem irodalmi előzmények nélkül való. Nathaniel Hawthorne Ethan Brand-je is ilyen karakter. Bejárja a világot hogy megtalálja a "megbocsájthatatlan bűnt". Amit fel is lel, egész közel, a saját szívében...Bram Stokernek is van ilyen karaktere a Fehér Féreg Fészke című könyvében. Lovecraft azt írja róla, hogy az ötlet jó, a megvalósítás "gyerekes". Ez nem igaz. Fogalmam nincs mivel módosította a tudatát az író úr, de ez a Meztelen Ebéd,és a Nova Expressz írójának William S.Burroghs-nak is becsületére válna,ez a szétesettség...(W.S.B. arról is ismeretes hogy kedves nejével Tell-Vilmosost játszott. Példaképéhez méltóan telibe is találta ;nem az almát a neje-fejét...barátai közbenjárására felmentették.) Olvassuk inkább a Jane Eyre-t!

    VálaszTörlés
  4. Üdv. Charlotte Bronte-nek köszönhetjük(többek között)azt az üdítően modern hozzáállást hogy ha valamely istentelen ember beszédét jelenítjük meg írásban nem szükséges ezen istentelen beszéd nyomdafestéket nem-tűrő elemeit kipontozni,abban bízva hogy az olvasó tud mit kezdeni a nyelvi redundanciával. (Ugyanakkor ez nem tartotta vissza őt attól hogy magyarázó-verset írjon Emily Jane verseihez, és itt, ott bizony bele is cenzúrázott.) Nincs szüksége mentségre. A nővérek zárt élet, és élmény közösségéből kifolyólag (senkinek nem tűnik fel a Csehovi párhuzam? Három nővér...) megírták bizony egymást is történeteikben. Anne Bronte megírta Emily Jane irodalmi alak-mását aki magányának kínjában az érzéketlen szürke kő padlót harapta. Ennyire kitárulkozni, és ilyen intimitásokat megírni (és nem valami polgár-pukkasztó bombasztot)manapság sem igen szokás. Felötlik bennem(sok ráérő idő...) mi lenne ha a nővérek ma élnének. Talán lenne egy goth zenekaruk aminek Brontes' lenne a neve...(Egyébként kimondatlanul erre bazíroz a Corrs'nevezetű zenei formáció,akiket én Varjú-nővéreknek hívok. Nem goth zenét játszanak , itt a jelenségről mint olyanról van szó.)

    VálaszTörlés
  5. Üdvözlet. Szeretnék a Bronte nővérek munkásságával kapcsolatban két információ-forrást ajánlani melyek még a Guttenberg-galaxis részét képezik,és nem utolsósorban hozzáférhetőek, nem úgy mint jónéhány hivatkozásom esetében. Két könyvecskéről füzetről lenne szó ,mindkettő az Oxford Bookworms kiadványa. Amelyről elsőnek szólnék az Tim Vicary szerzőségével a következő címet kapta: THE BRONTE STORY. Ezek a könyvecskék, melyek az Alexandra könyváruházban kerültek beszerzésre alapvetően nyelv-tanulási célt szolgálnának ennek ellenére, vagy épp ezért igen informatívak.Az említett könyvecskében láthatunk igényes grafikákat, és korai fényképeket,és/vagy dagerrotípiákat. Láthatjuk Haworth village főutcáját ami,amely 1900 óta igen keveset változott,legalábbis a település honlapján látott kamera-kép tanúsága szerint.És bizony;anno akkor amikor megtekintettem kamera által homályosan láttam a fő-tér képét mivel egy általam meghatározhatatlan fajú, ám meglehetősen pók-szabású lény szőtte hálóját a kamera burkolatán belül, hol-máshol mint a lencse fókuszában. Megvan még a Black Bull iszoda ahol a nővérek szépreményű bátyja a hely által sugallt szellemiségnek megfelelően az "Ökör-Kör" oszlopos tagjaként igyekezett magát kőkorszaki szellemi színvonalra redukálni. Sikerrel. Láthatunk képet Arthur Nicolls-ról akinek regényét Charlotte ajánlotta. A sors vas -arculatának különös fintorai. Mr. Nicolls egy az egyben Rochester (már ami megjelenését illeti...) a Jean Eyre-ből,barkó, alkat minden egyezést mutat...Mi több;Mr. Nicolls-nak volt egy neje ki elme-háborodottként tengette életét, és ez a szomorú tény NEM volt köztudatban. Ezt hívnák bevonzásnak? Láthatunk grafikát Charlotte-ról (Igen;ő szemény szerint Jean Eyre alak-mása...) és amennyire a grafika érzékeltetni tudja...Úristen, a szemei! Láthatjuk a megható gonddal rajzott írt kis- könyveket (The little books) melyeknek fakszimile kiadására lenne igény(szerintem) de a Bronte Society a szokványos merchandising termékek(bögre,ékszerek) körében tevékenykedik. (Kapcsford: húzza le a turistákat) Angria,és Gondall fantasy történetei véleményem szerint nagy érdeklődésre tarthatnának számot.Láthatunk képet Emily kutyusáról Keeper-ről aki nevéhez híven őrzői is testőri feladatokra a legmesszebbmenőkig alkalmas volt. Sok más érdekesség mellett. A másik könyvecske ami az ötös számot kapta a WHUTHERING HEIGHTS(1800 headwords)-re "lebutítva". Viszont érdemes beszerezni a benne látható igényes grafikák miatt is. Aki eredetiben kívánja olvasni ezeket a könyveket,már nem kell hogy megelégedjen a Pingvin könyvek( Penguin books)döbbenetesen apró betűvel szedett változataival. A könyvecske borítóján egy igen sikerült film-változatból látható kép ahol is Catherine Earnshaw a kis csinos Juliette Binoche(...) alakításában volt látható míg az érzékeny,sértett, sebzett,ugyanakkor vadállatian brutális jellemvonásokat(is) hordozó Heathcliff, ki poklot ízzít lelkében Ralph Finnes alakításában látható. Sikerültnek mondanám a film-feldolgozást,különös tekintettel arra hogy a horrorisztikus ablak-motívumot(amit az Engedj Be! tisztelettel, és ízléssel átemel hommage-ként) nem került cenzúrázásra. A helyi rendszer-gazda beállításainak köszönhetően (Kerio-Controll) egy mondaton belül az összes szűrési kritériumnak eleget-tevő dolgot képes vagyok lejegyezni. Ennek köszönhetően erősen beszűkült azon fórumok köre amihez még hozzá tudok szólni. Igyekeztem hasznos, érdekes információkat, összefüggéseket átadni,színes szórakoztató módon.(Neem;nem volt ilyen koncepció. Írtam ami eszembe jutott...) Kinek örömére, kinek bánatára szolgál részleges, kényszerű hallgatásom,melyet azért igyekszem orvosolni.További kiváló tisztelettel: Tibor.

    VálaszTörlés
  6. Juj köszi az ajánlást! A leírásod alapján nagyon szimpatikus könyv,szeretem az ilyesmiket. Sokszor pontosan az a bajom a könyvekkel,hogy nem látok karakter fejlődést. De ebben megnyugtattál és ahogy leírtad a hangulatát is az egésznek nekem elnyerte a tetszésem. Már csak azt lenne jó tudni hogy lehet e kapni valahol (:
    mert bár jó dolog a hangos könyv, én szeretem ha megvan a könyv (:

    Azt meg nem is értem mért nem akarsz éjszakánként Lovecraftot olvasni :D

    VálaszTörlés