2015. február 19., csütörtök

Hogyan lehet könnyedén lefogyni?

...kapom meg a kérdést sokszor, időnként névtelenül vagy éppen névvel, emailben vagy Facebookon keresztül, esetleg élőben. A helyzet az, hogy valóban van némi tapasztalatom e téren, hiszen tizenévesen szörnyen túlsúlyos voltam (magamhoz képest szörnyen persze, biztosan van, akinek ekkora súlyfelesleg álom - olyan szempontból, hogy bár "csak" ennyi lenne, tehát nyilván relatív), de azért abban egyet kell, hogy értsünk, hogy egy 14 éves 165 centis lánynak közel 85 kiló az sok. No, én is így gondoltam. 

Úgy veszem észre, meglepően sokan nem elégedettek a testükkel, és ehhez képest igencsak alacsony azoknak az aránya, akik ténylegesen valamilyen hormonális, esetleg más testi okból kifolyólag fogynak nehezen, ennek ellenére mintha nehezen venné rá magát az ember, hogy tegyen a céljáért, sőt, sokszor mindenféle füllentéssel próbálja adni maga alá a lovat, amivel nyugtatja magát: én mindent megtettem, de mégsem.

El kellene engedni azokat a képmutató és bántó frázisokat és gondolatokat, mint a "kutyák játszanak a  csontokkal", meg "az igazi nőn van mit fogni", "a kerekebb nők mosolygósabbak, boldogabbak/szebb arcúak", stb., ez afféle hülye önigazolás, hiszen legalább annyi karcsú, vékony nőre áhítozó pasi van, mint amennyinek a túlsúlyos/némi súlyfelesleggel rendelkező a zsánere, illetve nagyon nem attól lesz egy nő "nő", hogy mekkora melle van, vagy milyen széles a csípője a szépség pedig nem zsírpárnák, kilók függvénye.
Ahogy egy kövér nő sem szereti, hogy megjegyzést tesznek a külsejére, éppen úgy egy sovány sem, ahogy van "fatshaming", úgy éppen azt is meg kellene érteni és elfogadni, hogy egy vékony nő is nyilván normál, egészséges esetben saját maga kedvéért karcsú/sovány, és ahogy ronda dolog a kövérek számára egy kövér sorstárs bántása, úgy egy vékonyabb embernek is éppen annyira fáj.
Tudjátok, klisé-nem klisé, a legfontosabb az elhatározás. Mit szeretnél? Igazán meg akarod azt csinálni? Mennyit tennél meg érte? Mennyire vagy kitartó?

Butaságnak tartom azt, hogy mindenképpen el kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nem. Ha nem érezzük jól magunkat, miért süppednénk bele abba az állapotba, főleg ha változtathatunk is rajta? Nyilván, azt el kell fogadnunk, konstatálni kell, hogy éppen hol tartunk, de nem szabad véglegesként elkönyvelnünk, beletörődnünk.
Butaságnak tartom azt is, hogy csak vékonyan lehet boldognak lenni (na meg aztán a vékonyság mint olyan is elég kérdőjeles, honnan számít valaki vékonynak), tehát csak azért fogyni, mert xy azt mondta, teljesen fölösleges. Ha tudod, úgy jobban éreznéd magad, mert teszem azt könnyebben beleférnél azokba a ruhákba, amelyeket most nem találsz a méretedben, egészségügyileg szerencsésebb lenne, vagy egyszerűen esztétikusabbnak találnád magad hurkák nélkül, akkor rajta, miért is ne, a tested a tied, alakítsd, ahogy tetszik. (Mondom ezt én úgy, hogy esztétikailag nem tartom szépnek, vonzónak, kívánatosnak a kövér, túlsúlyos testeket, viszont van annyi emberség bennem, hogy tudom, nem is kell mindenkinek az én értékrendemnek megfelelnie. Másnak meg biztosan az nem tetszik, amilyen én vagyok :) És ez így van rendjén.)
Érzed, hogy nincs rendjén, de nem tudod, mit kellene tenned. Tologatod-tologatod, de közben úgy viseled a tested, mint valami félreszabott zsákot. Ismerős.
Először is, le kell vetkőzni az utálatot, amit esetleg magad iránt érzel. Igen, nem két nap hozománya a felesleg, igen, nagyrészt te tehetsz róla. Ez van, tény. Induljunk tiszta lappal.
  1. Állj egy tükör elé meztelenül, és figyeld meg: milyenek az adottságaid?
    Széles csípővel, kis keblekkel, vagy éppen vastag karokkal rendelkező alak néz vissza rád a tükörből? Mi az, amit el szeretnél érni? Reális az? Őszintén. Ha nem, akkor milyen reálisabb képre lehetne törekedni? Fogyni szeretnél, izmosodni, vagy éppen az erőnléteden javítani? Nem mindegy.
  2. Figyeld meg, gondold át a szokásaidat!
    A fogyásnak kettő alapköve van - vagy legalábbis az egyik: az evés és a mozgás, tehát az életmódban keresendő a válasz.
    Gondold át, mi az, amit nap, mint nap teszel. Melyek azok a momentumok, amiket ki tudnál cserélni: a harmadikra nem lifttel, hanem gyalog felmenni, egy buszmegállóval előbb leszállni, hétvégén elmenni egy órácskát sétálni? A kávét egy cukorral kevesebbel inni, croissant helyett két banánt megenni, a főzeléket liszt helyett főtt burgonyával besűrűsíteni, mind apró pici lépések.
  3. Döntsd el az időkeretet!
    Milyen tempóban szeretnél haladni? Gyors, látványos siker érdekelne, vagy az is elég, ha tudod, úton vagy a cél felé? Legyél reális, aligha fogsz normál körülmények között öt nap alatt húsz kilótól megszabadulni.

  4. Tájékozódj!
    Nem elég az elhatározás, ha mögötte nincs valamiféle tudás. Hogyan működik az emberi test? Milyen "építőelemekből" áll össze egy étel? Mi az, ami káros avagy szükséges? Mekkora mennyiségben az?
    Természetesen nem kell teljes mélységében oda-vissza tudni mindent, de ha nem akarod, hogy átvágjanak (gondolok itt tipikusan az ilyen-olyan túlárazott és túlhájpolt ápdét meg szénhidrát6zsír/stb csökkentett cuccokra), akkor jobb, ha rendelkezel némi tudással. Igenis kételkedni kell, mert hatalmas ipar épül arra, hogy a kétségbeesett, túlsúlyos embereket lehúzzák.
  5. Tervezz és valósítsd meg!Bár nekem inkább spontán működött első alkalommal, azóta rájöttem, ha tudatosan igyekszik fogyni az ember, jobb, ha valamiféleképpen dokumentálja, jó erre egy kis füzetecske, amibe felírod a tapasztalataidat, esetleg hogy mit ettél, mennyi kalória volt, mennyt mozogtál, hány kiló voltál aznap, mi az, amit hallottál, ami eszedbe jutott, stb. Az sem hátrány, ha jó előre kifundálod, hogyan tudod megvalósítani az iskolai/munkahelyi étkezéseket, talán ezért is szerencsésebb nyári szünetre időzíteni, ha még az iskolapadot koptatod, na meg nyáron valahogy amúgy is könnyebben megy: kevesebb kaja, több gyümölcs, dinnye (!!! :D), több víz, és a többi, és a többi.
Nekem ami bejött, és emiatt nyilvánvalóan propagálok, az az, amit anno "reformkonyhának" neveztek, bár fura, mert mostanában azt olvastam, engedi bizonyos állati eredetű források használatát, annak idején (cca. 10 éve) nem volt ilyesmi... No mindegy, tárgytalan. Szóval mi - gondolom sokan ismeritek már a történetet, még az előző felületen megírtam, édesanyámmal az összes állati eredetű összetevő mellőzése mellett döntöttünk, mellette cukrot és finomított búzalisztet és olajban sült dolgokat sem fogyasztottunk, illetve méregtelenítés szempontjából édesítőszert sem, bár ezutóbbi nem sokat nyom a latban fogyni vágyás szempontjából. És nem volt nehéz, talán az első két hét, utána minden rendben ment, nem olyan önsanyargató dolog ez, mint amilyennek hangzik :)
Mozogni egyáltalán nem mozogtam, egyszerűen nem szerettem, 18-19 éves korom körül jöttem rá, hogy a futás milyen klassz dolog, 20 felett pedig a súlyzózás örömeire, szóval mondhatom, hogy életmódváltással értem el mindazt, amit akkor elértem.

Azóta mondhatni könnyedén fogyok, hiszen ismerem a testemet és elég komoly akaraterővel rendelkezem, és ez a kettő összetevő már fix siker egy ilyen projektnél.

Sajnos (szerencsére) abból az időszakból nem sok kép maradt fent, a bal oldali pici egy iskolai
csoportkép része, na ott voltam 82 kiló, ami látszik is, elég komolyan. Nagy has, széles, vastag combok,pattanások,
zsíros bőr és haj, gyakorlatilag így utólag szörnyű látvány, hát még amilyen érzés volt!
Aztán ugye jött az ominózus háromhetes fogyásos eset, azóta ritkán emelkedek 60 fölé, és bár nem vagyok az a "sovány"
kategória, hiszen pl a hasam továbbra sem  lapos, M-es nadrágot viselek, de nagyon jól van
ez így, a tinikori élményeimhez képest meg főleg öröm tükörbe nézni. (Egyébként nem vagyok olyan
kis töpszli, mint a képeken amilyennek tűnök, kb 170 centisnek képzeljetek el :) )

Sokan kérdezték, amit azóta is, hogy vegán vagyok, hogy "akkor mit eszel"? Minden mást, ami nincs "tiltólistán", zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat, gabonaféléket, csírákat, találékonynak kell lenni, és meg kell tanulni főzni, és ismerni a növényekben rejlő lehetőségeket.
Természetesen nem jelent egyet a növényi alapú étrend a fogyással, hiszen a bő olajban sült krumpli meg a durumtészta is vegán, mégsem mondható "fogyókúrás" ételnek, tehát oda kell figyelni a kalóriaértékre is.

Én a Kalóriabázis oldalt használom ennek segítségére, bár az évek alatt nyilván megtanultam, hogy mi mennyi körülbelül, és szerencsére mára már kötelező feltüntetni a címkéken, hogy mi mennyi, csak azzal kell vigyázni, hogy nem egy zacskónyi/doboznyi érték van többnyire feltüntetve, hanem egy adagnyi, ami általában jócskán nem ugyanannyi. Egyébként aki nem akar drasztikusabban életmódot váltani, annak is jó, mert mindenki eheti amit szeretne, csak éppen keretek között: ha nem szeretnél napi 1200 kcal-nál többet bevinni, megteheted azt kettő táblacsokival meg egy szelet kenyérrel i (más kérdés, hogy mennyire egészséges, de lényegében működik, főleg ha előtte teszem azt 2500-3000 kcal volt a napi adag).

Én mostanában nem fogyózom egyébként, inkább igyekszem tartani a súlyom, napi kb. három óra sietős séta és szaladgálós, emelgetős másodállás mellett örülök, ha van kedvem enni :)

Azt javaslom mindenkinek, hogy lehetőségéhez mérten próbáljon egészségesen élni, és ha úgy érzi, változtatnia kell, ne habozzon belevágni, mert minden egyes nap, amit kényelmetlenül élünk le a testünkben, pazarlás. Nem rendelkezünk végtelen idővel és fiatalsággal, és szomorú dolog elpocsékolni a napjainkat, melyek a legszebbek lehetnének.

12 megjegyzés:

  1. Bakker,sose gondoltam volna,hogy te tini korodban túlsúlyos voltál. Én előttem valahogy az van,hogy magasabb és sovány típus. De az jó hír hogy átformálódtál. (: Én is az evésre és mozgásra voksolok. Csak az a nehéz része,mikor a családod nem támogatja,hogy te épp más életmódot folytatnál. Pont nem rég érkezett az egyik bejegyzésemhez egy ilyen komment amiben más is kifejtette ezt a családi dolgot. Nyilván ha az ember maga van külön lakásba,akkor a maga ura (:

    Na mindegy,nem papolok,mert ezekről sokat írtam már. De akkor is megleptél :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, nem, mit meg nem adtam volna gyerekként/kistiniként azért, hogy ne legyek olyan kerekded! :D Az volt a rossz, hogy gyerekként, fiatalként uyge nem is tudtam, milyen lehetőségeim vannak, fánkot reggeliztem, 4-5 sült megtojást ettem uzsonnára, és nem értettem, hogy mit csinálok rosszul, egyszerűen nem volt honnan megtudnom, hogyan kell, érted.

      Hát én mondom, mozogni nagyon nem szerettem (lehet pont a kövérségemből adódóan), pedig nincs is jobb, amikor sajognak az izmok és az ember csak a saját testére koncentrál, vagy épp kocogáskor, amikor eltűnik minden, és csak futsz, futsz a zene ütemére... :) Aztán amikor kénytelen 1-2 napot kihagyni az ember, és kényelmetlenül érzi magát, mert nem tud mihez kezdeni magával, meg a plusz energiával :D Na ezeket anno el sem tudtam volna képzelni :)

      Hát igen, az nehézkes, főleg fiatalon, amíg otthon lakik az ember vagy egy háztartásban van... nekem szerencsém volt, mert anyut követve váltottam életmódot (bár ő később aztán visszatért a korábbira), én nem. Mondjuk 18 éves korom óta kb. azt csinálok amit akarok (vagy amire a megkeresett pénzemből futja), szóval picit könnyebb helyzetem van, de normális rokonok mellett azért csak kivitelezhető.

      Jaj, olvastalak egyébként, meg is lepődtem, hogy Ildynél is most volt róla szó ( http://sweatness.gportal.hu/gindex.php?pg=36307067&postid=1220608 ) meg nálad is, nekem meg itt ült lassan egy hete a félkész piszkozat, na mondom ha már úgyis érdeklődött valaki ask.fm -en, összeszedem magam és befejezem :D

      Törlés
    2. Ebben látod van ráció; lehet ám hogy nekem is ez volt a bajom,hogy fogalmam nem volt a normál dolgokról gyerekként. Azt láttam,hogy nagyobb vagyok az átlagnál és hogy bántanak érte. Ez negatív sérelemként elkönyvelődött bennem,de ettől még nem lettem okosabb: mármint nem tudtam,hogy most vissza kéne e magamat fogni vagy mi.
      De azért azt se tudom rólad elképzelni hogy ennyi mennyiségű kaját betolj mint amit itt leírtál (4-5 sült tojás).

      Fiatalabb koromban a mozgástól én is rosszul voltam,még tesiből felmentettem magam-bár mondjuk annak más okai is voltak (van egy csúnya gerinc "kinövésem" vagy mutációm... vagy fene tudja mi az- na és az nekem akkoriban nagyon fájt. )
      Amúgy manapság én se mindig érek rá edzeni-de a lehetőségeket meg kell ragadni (:

      Hát jó hogy megírtad ^^ Szeretem a személyes posztokat (:

      Törlés
  2. Szeretem mások sikertörténeteit olvasni, mindig motiválnak :) Én sajnos a jócskán túlsúlyos kategóriába tartozom, de hosszú hónapok óta küzdök, hogy ez másként legyen. Az elhatározás és a tettek is megvannak, de nálam ez borzasztó lassú folyamat, pedig úgy érzem, mindent megteszek a siker érdekében. Azért nem adom fel és hiszem, hogy idővel én is elérem az ideális súlyomat :) Nem csak esztétikai okok miatt, de az egészségem miatt is. Én Norbizok, nekem ez vált be, meg persze a mozgás, amit mostanában sajnos sokkal nehezebb beiktatni az életembe, mert beteg is vagyok, meg halálosan fáradt a munkától. De igyekszem és nem adom fel :) Sajnos a sokból nehéz rövid idő alatt sokat leadni, épp ezért nem is siettetek semmit, szeretnék egészségesen fogyni. Nem is érzem magam megerőltetve, bár az elején azért nehéz volt lemondani a cukorról és a fehér lisztről, Ma már nincs vele problémám, de a fogyás még így is lassú folyamat számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lesz majd még másképp is :) Csak nem egyszerű ugye, nem egyik napról a másikra válik látványossá (vagy legalábbis nem mindenkinél), főleg a külvilág számára, na meg utána nehéz megtartani, amiért megküzdött az ember, ha már egyszer annyit tett érte. (Mármint nehéznek úgy nem nehéz, csak nem szabad elfeledkezni ugye arról, hogy a "cél" elérése után nem mehet minden a régi kerékvágásban, mert az csak a régi állapothoz vezet. De azért nem egészséges, ha az ember egész élete egy nagy véget nem érő fogyókúra... akkor inkább az életmódváltás.)

      Drukkolok neked, kitartást kívánok, hogy véghez tudd vinni, amit kitűztél magadnak, és csak egy olyan időszak legyen neked a mostani, mint nekem ez a bejegyzés :)

      Törlés
  3. Nagyon nem szeretem azt, amikor valaki a hormonális okok mögé bújik, ugyan már. Tapasztalatból mondom, hogy ha az ember tenni akar valami ellen, akkor lehet. Annyira egyszerű a recept, komolyan: élj egészségesen! Mozogj, és egyél normálisan. Jómagam is betegségből és nem mozgásból kifolyólag voltam már mindenféle méret és alkat a 36 és a 44 között, sőt, még egy két 46-os darabom is volt, bár szerintem az már csak elszámozás miatt XD, de tudom milyen méretesnek lenni. Bár ezt Te nagyon jól tudod... :) Azt hiszem, a legtöbb ember, aki egy kis plusz kilóval rendelkezik, és akit ez zavar, ott rontja el, hogy nem próbálja meg elfogadni a tényt. Merthogy nem fogysz le egyik napról a másikra, márpedig öltözködéssel rengeteget lehet javítani a dolgon, amíg átalakulás alatt van az ember. Én is mindig igyekeztem előnyösen öltözni, el lehet így csalni szerintem egy pár kilót.. De Te azon a képen sem voltál akkora egyébként, mint amennyire így utólag ki vagy bukva tőle :D Haha :D

    Abszolút egyetértek azzal, hogy mindenki szeresse önmagát, ez a legfontosabb. Ha valakit némi túlsúlya akadályoz meg a boldogságában, akkor viszont szerintem is tegyen érte, ahogy az is, akit meg a soványsága gátol.. bár szerintem koránt sem lesz ettől boldogabb az ember, mert úgyis talál magában újabb hibát, problémát.. szintén tapasztalat. A lelki egyensúly azt hiszem ezeknél mind-mind fontosabb, s nagyobb békét ad. A súlykérdésnél szerintem sokkal inkább az egészség a főkérdés..

    Nagyon tetszett a cikk, komolyan. Nekem is lenne még hova fogynom, de egyenlőre elvagyok a csokijaimmal az edzőterem mellett, majd talán egyszer sikerül elhagyni e jó kis szokást.. addigis élem életem így emmesként, nagy fenékkel, 'osztjóvan' :))

    Tetszett a cikk tényleg, és most jöttem rá, hogy én mennyire szeretem azt, ahogy írsz.. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon tetszett a cikk. Főleg a mindennapi apróságokról szóló része. Szerintem ez a legeslegnagyobb csapda, mikor az ember nem veszi észre, hogy milyen brutális mennyiségű kalóriát vesz magához "csak egy" szelet csoki, "csak egy" üveg nestea, "csak egy" vajas pogácsa stb. formájában. Mert ez "csak egy", és az még nem számít... A-a, sajnos számít, mert mind összeadódik.

      A másik pedig, hogy ha az ember alapvetően egészségesen étkezik és rendszeresen sportol, akkor nem fog meglátszani rajta, ha hetente egyszer betol egy egész pizzát is. De sajnos fordítva is ugyanúgy működik: ha valaki folyton krémes, cukros, olajban sült kajával tömi magát, akkor aztán ne csodálkozzon, hogy a hébe-hóba legyürkőzött salátával nem tudja megváltani a világot. Ez is egy veszélyes önbecsapás.

      Pedig tényleg nem lenne bonyolult a dolog. Az emberi szervezet elég jól ki van találva, és hacsak valakinek nincs olyan betegsége ami miatt különleges diétára szorul, nem is nagy ördöngösség betartani ezt: csak akkor egyél, ha éhes vagy. Ennyi. E rendkívül összetett szabályrendszer és rendszeres testmozgás kombójával 2 hónap alatt 7 kilót fogytam. :)

      Törlés
    2. Bocsi, nem a Tiedre akartam válaszolni, csak simán hozzászólni. :D

      Törlés
    3. Nem gáz, így legalább elolvastam az értékes kommented, aminek minden mondatával egyetértek! :D :)

      Törlés
    4. @ Ildy / Sweety

      Aj, a hormonális okos érvet azért nem nagyon szeretem említeni, mert egyből az embernek esnek, hogy de mi van ha beteg? De nem tudom elképzelni, hogy ennyi hormonális problémától elhízott ember lenne... ha mégis, az is nagyon szomorú.

      Olvastam a történetedet, hát nem vagy semmi, és nem csak a fogyás-hízás história miatt ^^ Kész csoda vagy, és ezt most a legpozitívabb értelemben mondom :)

      " De Te azon a képen sem voltál akkora egyébként, mint amennyire így utólag ki vagy bukva tőle :D" - Kistiniként azért másképp látja magát az ember, no meg én tudom, milyen voltam, nyilván én láttam magam minden nap ruha nélkül, én nem találtam megfelelő méretű nadrágot (kb. 42-est viseltem, ha jól emlékszem, később a 36-os is simán feljött, a nagyobb 34-esek is), úgyhogy más külső szemlélőként látni és más megélni - na de azt hiszem, ezt neked nem kell mondanom. :) Nem csak fizikai, lelki súly is volt az a zsírtömeg.

      Köszönöm szépen :)

      Törlés
    5. @ silver

      Pedig mennyi ilyet fel lehetne még sorolni ^^ Mondjuk egy csomag Győri Jóreggelt (amit én előszeretettel fogyasztottam) is simán kiteszi egy ügyesen összerakott vegán főétel kalóriatartalmát, vagy ahogy mondod, ott vannak az üdítők, még az "egészséges" palackos zöld teák is, hát na.

      "A másik pedig, hogy ha az ember alapvetően egészségesen étkezik és rendszeresen sportol, akkor nem fog meglátszani rajta, ha hetente egyszer betol egy egész pizzát is. De sajnos fordítva is ugyanúgy működik: ha valaki folyton krémes, cukros, olajban sült kajával tömi magát, akkor aztán ne csodálkozzon, hogy a hébe-hóba legyürkőzött salátával nem tudja megváltani a világot. Ez is egy veszélyes önbecsapás." - Nagyon szép, minden szavaddal egyetértek :)

      Törlés
  4. Én is nem olyan rég váltottam le az egészségtelen dolgokat mert mióta elköltöztem otthonról, párom családja elhalmozott mindenféle finomsággal, aztán jött a döbbenet, hogy az átlag 70 kilómra ( ami önmagába se kevés a 165 centimhez) még hozzáadódott 5 kiló. Azt hittem az a fajta vagyok aki nem igazán hízik mert évek óta tartottam 0 mozgással a 68 és 70 közötti súlyomat. Aztán jött a felismerés hogy váltanom kell. Könnyedén leszoktam a cukorról, és a lisztes dolgokról, bár az étrendem jelenleg nem túl változatos de legalább egészséges és az a plusz 5 kiló már le is ment, és nem is erőltettem meg magam! :D Gondolom innentől lesz majd nehéz, de most hogy örökbefogadtam egy kutyát, a napi mozgás is fixen meglesz, úgy hogy biztos le tudok majd faragni abból a csúnya 70-ből. :)
    Egyébként nagyon tisztellek hogy lemondtál minden állati eredetű élelmiszerről, én nem tudok és nem is nagyon akarok, mert csak úgy bírom megenni a salátát például ha van benne hús is. De lélekben vegetáriánus vagyok, mindig csúnyán néz rám a párom mikor elkezdem sajnálni a tányéromon heverő csirkét vagy egyéb állatot.. de hát olyan finoom =( :D

    VálaszTörlés