2014. december 20., szombat

Stílusok kavalkádjában: grunge, soft grunge, acid pale, dark pale és a pastel/nu goth

Ha emlékeztek, lassan több, mint két éve írtam a pastel goth, illetve nu goth jelenségről, egy éve arról, hogy mennyire bosszantóan elözönlötték mindent goth címszó alatt az oda nem illő, ám akkor épp divatos dolgok a különböző közösségi csatornákat. Nos, úgy néz ki, teljesen még nincsen ugyan kimenőben e két újabb hajtás (már ha elfogadjuk a helyét a szubkultúrában és nem csupán divatirányzatnak tekintjük), hanem újabb, hasonló irányzatok, mint az (acid, dark) pale, és a (soft) grunge.

Az érdekes az, hogy mint sok stílushoz hasonlóan, egyöntetű meghatározást ezekről sem lehet találni, mindössze azt, hogy kinek mit jelent, ki mit gondol róla, hogyan viseltet iránta, tehát néhány meghatározott vonáson kívül eléggé képlékeny.

forrás: grunge--idiot
A (HardGrunge szó "piszkot", "mocskot" jelent, mint rockzenei irányzat, a '80-as évek közepén jelent meg Amerikában, eleinte szűk körben terjedt csak el. A mainstream figyelmét a Nirvana befutásakor keltette fel, emiatt - nem meglepő módon - a grunge ilyen stílusú blogokon gyakori az énekes számainak, képeinek megosztása.
A goth szubkultúrához hasonlóan sokan találtak menedéket ebben a stílusban az akkori idők lassan kifáradó csiricsáré glam metálja után. Természetesen hamar divattá vált, megjelenésében széles körben, ami komoly nemtetszést váltott ki a már korábban a stílust kedvelők köreiben, rengetegen viselték a jellemzően grunge szakadtas, slampos punkos-bakancsos-flanelinges  összeállítást, közben az alternatív zene is divattá vált, amit maguk a bandák nem fogadtak töretlen lelkesedéssel, ugyanis kompromisszumot kellett volna kötniük a siker érdekében (lényegében "eladni magukat", elpoposodni, eldivatosodni).
A kilencvenes évek közepére lassan kifulladt, a média friss, új irányzatokat kapott fel, ahogy az lenni szokott.
Nem egy grunge banda tagjai éltek kábítószer-használattal, bár a soft grunge-dzsal ellentétben nem egy forrás utal arra, hogy az irányzat nem (feltétlenül) támogatja az önpusztító viselkedést.
Jellemző bandái a Last.fm szerint a Nirvana, Pearl Jam, Alice in Chains, Soundgarden, Stone Temple Pilots, Hole, Foo Fighters és a Mudhoney.
(Szerencsétlen módon normális illusztrációt nem találtam, mindent elözönlött a soft grunge-dolog, úgyhogy elnézést kérek érte.)

Az "új" irányzatok meglehetősen vegyes
visszhangot keltenek. f:grossmary.
A Soft Grunge nevéből kiindulva, a Grunge irányzatból eredeztethető, ám hiba lenne egy kalap alá venni a kettőt, ugyanis míg (számomra legalább is, mint külső szemlélő számára) a grunge inkább vagány, különc, addig a soft grunge befelé forduló, melankolikus, néhol, (de nem feltétlenül!) már-már depresszív és önpusztító (kiindulva a rengeteg, Tumblr-ön, Pinteresten és egyéb megosztós oldalakon rebloggolt fotókra, amik nyugtató/kedélyjavító jellegű gyógyszereket, sebeket, horzsolásokat, szomorú idézeteket, hegeket ábrázolnak a bandás pólók, Martens bakancsok, színes hajzuhatagok, Taylor Momsen, alkohol és cigaretta mellett.) Természetesen néhány (akár rosszul megjelölt) címke miatt nem szerencsés megítélni egy egész irányzatot (vagy nevezhetjük zenei szubkultúrának), viszont ha feltételezzük, hogy akik ilyen blogot vezetnek, maguk is így öltöznek, ilyen az érdeklődési körük, van esély arra, hogy a korábban felsorolt dolgok remekül körülírják az egész magját.
Ezen az oldalon kifejezetten ellentétbe állítják a két irányzatot.

forrás: fashionplaceface
forrás: fashionplaceface
A Pale irányzatot őszintén szólva alig néhány hete fedeztem fel, kitaláltátok, szintén Tumblr, viszont természetesen kihat a bloggerre is (vagy éppen a blogger fejezi ki így magát, tehát éppen fordítva, nem igaz?) A pale, mint szó, sápadtat jelent, talán szerencsésebb lenne haloványnak fordítani, abszolút tükrözi azt, amit takar.
Szomorú idézetek, levegőben függő, megfagyott szavak, melankolikus hangulat, hamvadó cigaretták, kávé, vézna leányzók, éterien áttetsző megjelenésű alakok, kiugró arccsontok és kulcscsontok, bakancsok, sötét erdők, androgünség, természetesen fakó, szürkés-fehéres színezetben.
Az acid pale ennek afféle hardcore verziója, kissé agresszív, flegma, szorongó, sokkal jelentősebben fordulnak elő fotók különböző nyugtatókról, drogokról, keserű idézetek a stresszről, a már megszokottak mellett - egyszerre érzem kevésbé befelé fordulónak és mégis introvertáltnak, mint a sima pale-t. Gyakrabban előfordulnak pasztell színek, természetesen feketével és fehérrel, fakítva, valamilyen felkavaró vagy természetellenes témában.



pale dark / dark pale szintén ide köthető, továbbviszi a pale-nál felsoroltakat, ám annál kissé vagányabb, ha élhetek ezzel a jelzővel, sötétebb. Néhol már-már a goth (dark) szubkultúrára jellemző külsőségbeli jellegzetességek bukkannak elő, gondolok itt a a ruhákra, ékszerekre, természetesen visszafogott verzióban.
forrás: rebloggy
forrás: pretty-and-nice
forrás: fashionplaceface
forrás: hauntyd
forráa: methadone-glass
forrás: pretty-and-nice

Bár van, ahol azt írják, hogy a fenti stílusok gyakorlatilag egyet és ugyanazt jelentik, én cáfolnám, mert bár vannak közös pontok, sokkal több az eltérés, mint a hasonlóság. Talán ez is az oka, hogy össze-vissza címkézik őket, de én sokszor indokolatlannak találom, mert azért a legtöbb esetben igenis meg lehet különböztetni, hogy mi micsoda.

A közös nevező? Érdekes, hogy míg nyugaton lassan lecseng a nu/pastel goth hullám, egyre inkább a fentebb felsorolt (gyökereiben szintén a punk mozgalomra visszavezethető) stílusok kerülnek rivaldafénybe, addig kis hazánkba valahogy mintha most jelennének meg, együtt, egymás mellett.
Különösnek találom, hogy hirtelen ennyire a melankolikus, befelé forduló, introvertált irány kezd népszerűvé válni, már ha lehet ilyet mondani, hiszen valahogy eddig úgy gondoltam, tapasztaltam, hogy a divat inkább vidámabb, könnyedebb irányba nyit, és most még a tipikusan "popular" is elhúzott a szegecsek, oversized holmik, szegecsek, bakancsok, szakadt göncök, jelképek és egyebek felé. (Természetesen a mentalitástól eltekinthetünk divat terén, bár, ki tudja, nehéz elképzelni, hogy van olyan, aki képes gyökerestül megváltoztatni a személyiségét, beállítottságát évről évre, divathullámról divathullámra.)

Érdekesnek tartom továbbá a pasztell, mint színvilág meglepően erős befolyásoló erejét (figyeljétek csak meg, a grunge eredetileg nem egy ilyen finomkodó, cukros-habos valami volt, mint a soft grunge ahogy a goth, mint olyan sem - ott pedig a nu/pastel goth-tal lehet ugye ellentétet állítani, a pale meg magában ugye tipikusan pasztell, keverve éppen azzal, amilyen alstílusról van szó).

Azon tűnődtem, hogy valójában mindig is megvolt a divat-divat mellett (értem ezalatt a tipikusan divatos dolgokat, tudjátok, amik csak úgy dőlnek ki a boltokból és "mindenki" viseli), egy-egy alternatívabb lehetőség is (ami még önmagában mindig csak divat, hiszen folyamatosan változik, attól függetlenül, hogy többnyire nem a megjelenésében gyökerezik, mindössze a média leginkább azt a szegmensét karolja fel, gondoljatok csak a sokak által hőn szeretett vagy éppen gyűlölt emo-divatra), és hogy az idők folyamán ez milyen különös irányba változott, mintha egyre negatívabb, depresszívebb, agresszívabb lenne, bár lehet, hogy csak én látom így.


Nektek szimpatikusak ezek a stílusok, irányzatok? Szerintetek hosszú életűek lesznek? Ti találkoztatok már velük? Mit gondoltok, mi lesz a következő felkapott irányzat?

18 megjegyzés:

  1. Nagyon sok ilyen alstílus (?) van - bár nem is tudom minek nevezzem,de a legtöbbet ezek közül nem nagyon ismerem ,max hallásból- és némely nagyon kiábrándító. Nekem ezek közül mindegyik visszataszító és zavaros- de valahol emiatt értem meg a "civil" (itt úgy értem hogy nem stílusbeli) emberek negatív hozzáállását. Mert csak a rombolást,negativitást látják ezekben a képekben/stílusokban. Nyilvánvalóan egy hozzá nem értő nem fogja külön kategorizálni ezeket a stílus fajtákat,hanem egy kalap alá vonja az egészet.
    De ezt az egyik bekezdésedben te is írtad hogy nem is értesz egyet a dolgok összevonásával. Jogosan.
    Az meg már egy külön dolog hogy divatot csinálnak ezekből a stílusokból. Előbb utóbb minden a rivalda fénybe kerül ,majd lecseng.

    VálaszTörlés
  2. Hát, nagyon jó kis bejegyzés lett megint :) , és egyet kell értenem veled is és Zsuval is, bizony, nem túl szerencsés a helyzet.
    Szerintem a depresszivitást, befeléfordulást egyrészt a ma jelen lévő "bizonytalanságnak" tulajdonítható, hiszen úgy vélik most az okosemberek, hogy egy ilyen nagyon ingatag világba lépnek ki a fiatalok, amiben nincs egy biztos pontjuk se, stb.
    Olyan fura érzésem van mindig ezekkel a stílusokkal kapcsolatban, hogy divat is, meg nem is, olyan mintha a hipszter "dark" kistesói lennének... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És amit most leírtál nem ismerős? :D Csak mert annak idején a punk mozgalom,meg az a dark wawe is így indult. Mikor olvastam róla,akkor is ezt irták ezekre a kialakuló stílusokra,hogy az országok helyzete,az életminőség miatt vannak ilyen depresszív emberek.
      Totál ismétli magát a történelem.

      Törlés
    2. Abszolút. A goth is elméletileg ugye az angol és európai értékválság idején jött létre, meg a '71es olajválság is lehet, hogy közrejátszott... No, meg azért azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen válságok általában nem is azokat érinti, akik benne "élnek", hanem úgymond a felnövekvő generációt, akiknek már abszolút nincs mibe kapaszkodniuk, míg a szüleiknek még van némi kapcsolata az "elmúlt" világgal...

      Törlés
    3. Nem teljesen értek egyet, mert a darkwave legalább némi inspirációt adott a változásra, volt (van) mögötte egyfajta építő jellegű löket is (a nyilvánvaló szintén melankolikus mellett).
      De sajnos ezekben nem igazán érzem a valami mellett való kiállást, inkább a valami ellenit csak, és ez szomorú. (Aztán ki tudja, ha benne lennék, én is átérezném, biztosan másképp látnám.)

      Törlés
    4. Ne érts félre,én se azt mondom hogy ezekben lenne bármiféle építő jellegű dolog! Csak hogy maga a jelenség hasonló mint akkoriban.
      Ebben végig egyetértek veled,mert sajnos a mai kitalált stílusoknak nincs jövőjük- kitalálják őket és kb. ennyiben is marad a dolog. Nincs gyökerük,csak mindenki valami újat akar.

      Törlés
    5. Aztán ki tudja (most félig-meddig ütöm a saját szavam) lehet hogy ott van benne valami abszolút pozitív, teremtő jellegű, csak én nem veszem észre ^^
      Igen, így már egyetértek.
      Nem tudom, nem merem jövőtlennek nevezni azért, mostanában - minden téren - egyre furcsább dolgok születnek meg, bukkannak elő szinte a semmiből, úgyhogy nehezen mernék jóslásokba bocsátkozni... viszont azt fenntartom, hogy nagyon kíváncsi leszek, mi lesz velük, minden gúny nélkül :)

      Törlés
    6. Én azért mondom,hogy nem sok jövőjét látom,mert oké hogy valami kialakul- csak tudod nem marad fent sokáig, nem lesznek képviselői. Persze én se mondom hogy most ez tuti így van,csak gondolom. (: Kíváncsinak én is kíváncsi vagyok azért (:

      Törlés
  3. Nekem személy szerint tetszik a hangulatuk, érdekesek és tényleg változatosak, de amíg nincs csak rájuk jellemző zenei háttér, irodalom vagy legalább közösség, nem jósolnék nekik hosszú életet. Amit mondjuk sajnálok egy kicsit, mert kíváncsi lennék, milyen lenne egy dark pale zene vagy regény :D
    (No meg persze sose árt a vérfrissítés.)
    Szerintem is érdemes lenne külön irányzatokként tekinteni rájuk, de elgondolkodtató volt a párom reakciója. Amikor megmutattam neki a cikket, annyit mondott, hogy ő a barátaival tíz éve is ilyen fényképeket csinált, csak akkor még emónak hívták. Nem mondom, hogy ebben teljesen igaza van, de talán jobban megértenénk ezeket az irányzatokat, ha a nem úgy gondolnánk rájuk, hogy "csak úgy lógnak a levegőben", hanem megnéznénk, miből erednek, miből merítenek, és ahogy Bilthe és NekromanCica mondta, hogy mi váltja ki őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaja! De ez az emo se élt hú de sokáig. Én ezért nevezem őket alstílusnak,mert azok hol eltűnnek hol előjönnek,hol más megnevezést kapnak. Szóval nem úgy mint a punk,rocker,goth fogalmak. Ezek még nem tűntek el. De egy dark pale szerintem sok embernek szart se mond :D
      A megértéssel meg az a baj,hogy mire "képződik rá" fogalom/jelentés ,addigra le is csengett.
      De érdekes dolog ilyenek után kutatni (:

      Törlés
    2. Az emóra nem mondanám, hogy nem hosszú életű, a 80-as években alakult ki, és a mai napig aktív közössége van, legalábbis biztosan tudom, hogy Magyarországon vannak éves összejöveteleik. Te is írtad, hogy a stílusok gyakran kerülnek rivaldafénybe, de aztán megesik, hogy amikor már nem kapnak akkora visszhangot, csendesebben is tudnak tovább élni.

      Törlés
    3. Vannak köztük egészen jók (mármint a képek között, valóban), bár többségében én inkább olyan passzív-flegmatikusnak találom őket, ami meg alapból bosszant, szóval... :D
      Én el tudnék képzelni dark pale regényt, gondolom érzésében, hangulatában olyasmi lenne, mint maguk a képek, ruhadarabok, emberek, akik mondhatni viselik ezt az egészet, zenében szintén gondolom lassabb, sötétebb, melankolikusabb, kevés hangszer, világfájdalom-szövegek, a maga módján kúl, csak hát nem mindegy, milyen mennyiségben.
      Szerintem ez nem emo, az keményebb, rockosabb, vagányabb, ez passzívabb, gátlásosabb, nem?
      Egyébként igaza van Anikónak, az emo, mint szubkultúra, jó ideje létezett, létezik manapság is, csak éppen nem "divat". (Mi sem vagyunk divat, haha :D Szerintem még mindig nagyobb eséllyel tudja az utca embere, mi az az "emós", mint hogy mi a csoda lehet az a "gótos" /jajj/)

      Törlés
    4. Külföldön. Itt nálunk nem tudom mennyire van emo közösség. Egy időben tudom hogy volt, és hú mekkora divatot csináltak belőle. annál csak és kizárólag azt utáltam,hogy kezdték az emberek belekeverni a gothot is! Sőt volt olyan stílus követő aki szintén.
      Mostanság nem tapasztalom itt Magyarországon -persze ez nem jelenti hogy nincsen,de mindenképpen lecsengett- ,míg külföldön lehet hogy van közösségük. Ezeket nem tudom megítélni mert nem élek benne,nem követem.
      nekem bőven elég az is hogy nem keverik bele a gothot (:

      Törlés
    5. Én azért az elmúlt 2-3 évben Kaposváron meglepően sok (főleg korunkbeli, huszonéves) emot láttam, azt nem tudom, hogy mennyire tömörülnek csapatokba, vagy inkább csak ilyen magányos farkasok, úgyhogy mint közösség, hogy léteznek-e... jó kérdés.
      A divat-része csengett le, maga a keménymag szerintem megvan.

      Törlés
  4. A legtöbben úgy kerülnek bele, hogy kilàtàstalannak làtjàk a helyzetüket. Ugye a szubkuktunk is hasonlòan kezdõdött. Ahogy ezt fentebb valaki írta is, viszont gothic rosette-val valò beszelgetésünkben rá jöttünk arra, hogy lényegében ez egy pozitìv dolog, mert mi màsképp kezdjük el làtni a dolgokat és ez àltal úgy mondd megbékélünk. Szòval lehet, hogy most még negatìvnak tünnek, de hàtha késõbb àt értékelik és pozitív festést adnak majd. Mint ahogy mi is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóan, de én ott érzem erősen a különbséget, hogy a dark/goth movement keresi az ebből való kiszabadulást, saját értékekkel teli világot teremt (sajátos értékrend, szépség-értékideál, irodalom, stbstb), de a fent felsoroltaknál (még) nem nagyon lehet ezt észrevenni, inkább azt a csendes szenvedést, haldoklást, sodródást. (Oké, ne egyen közülünk is ilyenek, na.)
      Nagyon kíváncsi vagyok, ahogy mondod, hogy mi lesz ebből 1-2-5-10 év múlva...

      Törlés
  5. Nagyon klassz bejegyzés megint. :) Én azt veszem észre, hogy a grunge abszolút divatréteg lett a 15-25 éves (főként lányokból álló) korosztályban, és úgy válogatják össze a kiegészítőket a pláza boltjaiból, ahogy ez a nagy könyvben meg van írva. (Az idősebb pasik pedig előszeretettel maradtak meg hipszternek. Elég sokan megtalálhatták magukat ebben a stílusban.)

    VálaszTörlés
  6. Szuper bejegyzés, ami hozzá fűzni valóm van ezek a stílusok el fognak veszni. Ez a tiniknek íródott, és velük bukik majd azt hiszem. A divat az más, Grunge eladta magát, hiszen ezekből a garázszenekarokból lassan semmi sem marad. Most Divat lett újból az internetnek hála, és a többi stílus is csak az interneten létezik meg instagrammon ect.

    VálaszTörlés