2014. december 22., hétfő

Életjel

Csak úgy repülnek a napok mostanában, nem sokat vagyok otthon, ha meg éppen úgy alakul, örülök, ha bezuhanok az ágyba - és most még egy darabig így is lesz, de ahogy visszanézem, az itteni aktivitásomat annyira azért nem viselte meg, mint amennyire tartottam tőle.
Lényegében semmi érdekesnek nevezhető nem történik, az órák rohannak egymás után, én pedig eszeveszettül vágyok arra, hogy végre bejussak az óvárosba és sétálgathassunk kicsit, én buta, amíg volt egy szabad hónapom, nem tettem, most meg örülök, ha ügyintézésre jut időm, nemhogy még vásárolgatni meg bámészkodni...



Egyébként két lehangoló felfedezést sikerült tennem: az első random turi, ahova beléptem, másfélszeres áron riogatott az otthoni Hádához képest (pedig Kaposváron azok közül, amiket látogattam, még az volt a legdrágább a maga kb 3000 forintjával - na jó, nem is mostanában voltam, de akkor is), a másik pedig, hogy itt nincs Háda, egyáltalán, legközelebb csak Győrben, és ez a gondolat nem tesz valami boldoggá. Most mondhatná bárki, hogy hah, hülye ez a nő, dolgozik meg minden és használt ruhákat akar, de hát a fenébe is, sehol másutt nem találni olyan darabokat, amik nekem tetszenek! Gondolom, jó páran vagytok vele ti is így. Mondjuk Ebay-en nézelődtem, de... valahogy nem az igazi. Frusztráló, hogy nem lehet végigsimítani azon az ezernyi különböző anyagon, nevetgélni a furcsa fazonokon, felpróbálni, vagy éppen rábukkanni A Ruhára, csupa nagybetűvel, amin próba nélkül is látszik, hogy olyan, mintha rád öntötték volna... 
Értitek, na.

Mit mondhatnék... a munkahelyemet nagyon szeretem, remélem, így is marad, mindenki nagyon kedves és barátságos, a környezet szép, gondoljatok csak bele, minden este kőlépcsőkön megyek fel a Kolostorhoz, amit kőangyalok őriznek, csupa borostyán meg macskakő minden, hátul erdő, kis erdei út, temető, templom, az apátság pedig fenséges, még úgy is, hogy én aztán abszolút ateista vagyok. (Nem, nem kell csuhásokra gondolni vagy egyebekre, egy nívós hotelról van szó :) ) De nagyon szép hely. Reggel pedig amikor indulok, szinte megcsap az a friss, hűvös levegő, hazafelé az úton egymást érik az új és az egészen régi házak, kovácsolt vas kerítések, fenyőfák, borostyán fut a falon, még most, decemberben is van, ahol nyílnak a rózsák, fázósan bólogatnak a szélben a csipkebogyók, aztán lassan felkel a nap... Tényleg, látni és érezni kell, leírva semmi. Szóval elégedett vagyok.
A másik munka "csak" takarítás ugyan, de igazából, ahogy Wiccának is írtam, leginkább olyan, mint egyfajta fizetett testmozgás, hiszen mindenki nagyon jó fej, szörnyen nagy kosz nincsen, a pénz az meg jól jön, nem fizetnek rosszul, na. Sőt. Aztán ki tudja, úgysem fog örökké tartani, nem tudom, mit hoz a jövő, de ez így most kezdetnek megteszi.

Ó, akartam mondani, találtam egy csodaszép parkot, már azon jár az eszem, hogy vajon lenne-e igény soproni goth találkozóra, vagy piknikre majd tavasszal... mondjuk ez még úgysem aktuális, szerintem mindenképpen visszatérünk rá, mert nagyon birizgálja a fantáziámat.























4 megjegyzés:

  1. Örülnék egy tavaszi talinak :D Márciusban Fehérváron szokott lenni, de a szervezőnk elköltözött. Jó lenne, ha azért nem halna meg a Dunántúl :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hát te is csaknem 200 kilométerre laksz tőlem :( Akkor már a veszprémi neked jóval közelebb van, nem? Ha jól tudom, mintha rendszeresen lenne, bár nem mernék rá megesküdni...

      Törlés
  2. Nagyon szép képek, valósággal megérintettek. (:

    VálaszTörlés
  3. Drága Trish!

    Kívánok Neked nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket! :))

    Már minden vizsgán túl vagyok, csak a nagybetűs szigorlat van hátra... :)) Aztán irány Lengyelország :)) Majd mindenképpen visszaolvasok és jövök, nem felejtettelek ám el, csak jó sűrű volt ez az időszak, hogy mindent összepréseljek decemberig :)

    VálaszTörlés