2014. november 4., kedd

Wir lernen Deutsch

Tudjátok, én nem igazán szerettem a németet, mindig angolos voltam, nem okoz gondot folyékonyan beszélni vagy olvasni angolul, levelet vagy esszét írni, rendben megvolt belőle az előre hozott érettségi, a nyelvvizsga, a szakmai angolt is imádtam, de valahogy sosem volt szimpatikus a német, pedig - bár alig emlékszem már rá, már óvodás koromban tanultam (vagy helyesebb lenne azt mondani, hogy részt vettem német nyelvórákon - de körülbelül annyira volt hatásos, mint amennyit balettoztam is. Oké, utóbbiból arra emlékszem csak, hogy ültem a zongora alatt és sírtam, hogy én többet nem jövök. A némettel még ott a közös pont, hogy kicsit így éreztem csak azt már középiskolában, kilencedikben.)
Szóval a lényeg, hogy a német olyan szögletes, lapos és nyakatekert, szigorú szabályok közé szorított az angolhoz képest, ami olyan gömbölyded, kellemes és puha, és nem örültem, amikor középiskolában a nyakunkba varrták második nyelvként.

Tizedikben már nem volt olyan vészes, halasztottam egy évet és új tanárral, új tankönyvvel már valahogy másnak tűnt, a közepes osztályzatokat elhagyva azért gyakoribbakká váltak a jó és a jeles minősítések (van ilyen, én a matekkal és a némettel küzdöttem, ki tudja miért, hiszen most már azt is meglehetősen érdekesnek és élvezetesnek találom), de őszintén nem sikerült megbarátkoznom vele.

Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy itt kötöttem ki, egyelőre a határnak ezen az oldalán, és olyan nagyon meg voltam illetődve, mert ugye már fél évtizede lassan, hogy végeztem a gimivel, ráadásul az utolsó két évben nem is volt második nyelv, úgyhogy jó régen kellett újra 'én' vagy 'I' helyett 'Ich'-et használnom, és most újra elő kellett vennem, és meglepődve tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy nem foglalkoztam vele, rengeteg minden megmaradt.

Az a furcsa, hogy amikor muszáj volt, jegyet adtak rá, házi feladattal nyaggattak és a többi, utáltam és most kifejezetten érdekesnek és szórakoztatónak tartom ennek a nyelvnek az elsajátítását, az új szavakat, a nyelvtant, azokat a szabályokat, amiket anno nem értettem és őszintén nem is akartam érteni, gyakorlatilag első olvasásra átláttam, gondolom mivel másféle nyomás nehezedik rám, mint tizenöt évesen, és másképp is állok hozzá, de... egyszerűen tök jó. De tényleg.

Az a helyzet, hogy hármunk közül én tudok leginkább németül, és el kellett intézni egy hivatalos ügyet és olyan nagyon féltem, hogy majd nem tudok mit kezdeni, felsülök, cserben hagyom a Kedvest és B-t, az irodában húzzák majd a szájukat, én meg csak tátogok, mint valami hal, hiszen sosem voltam ilyen helyzetben. Nem gond semmiféle ügyintézés, szeretek én hivatalba menni, mert jó érzés tudni, hogy megoldódnak a dolgok, hogy minden rendben megy, csak amikor nincs a birtokomban tökéletes jelkészlet, na akkor azért rá tudok parázni (és azért gondolom, ezzel nem csak én vagyok így...)

Alig öt napja vettem elő újra a könyveimet és már nagyon kevés van belőle vissza, de folyton ott volt a gondolat, hogy "mi lesz, ha", és... odamentünk, és olyan szépen, rendben ment minden, hogy még most sem hiszem el. Az ügyintéző hölgy kedves volt, én sem bicsaklottam meg, szépen megértettem mindent, a lakótársaim is láttam, hogy büszkék rám és bazi jól esett. (Tudom, hogy mások az én koromban simán beszélnek két nyelvet, de nekem ez azért nagy dolog, mert nagyon-nagyon nem szerettem, és kevesebb, mint egy hete vettem elő.)

*mosoly*

Tudjátok, ezt most muszáj volt leírni, mert ez hihetetlen nagy dolog nekem, mert én tényleg utáltam a németet és nagyon nehezen hittem volna el, ha anno nekem valaki azt mondja, hogy boldogan fogom tanulni és sajnálni fogom, hogy régebben nem feküdtem neki jobban.

Ez az egyetlen eset sokkal többet jelentett bármennyi iskolai ötösnél, amit németből kaptam és kaphattam volna.

Szóval ha esetleg ti is morgolódtok a (második) idegennyelv muszáj-volta miatt, gondoljatok arra, hogy milyen szerencsések vagytok, hiszen ingyen tanulhattok, sőt, még van, aki segít is (elvileg), ki tudja, mikor lesz még szükségetek rá a későbbiekben. :)
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése