2014. október 5., vasárnap

Mitől lesz valaki goth?


"Lenne egy olyan kérdésem, hogy mitől goth a goth? Tehát lehet furcsán hangzik, de arra lennék kíváncsi mitől lesz valakiből IGAZI goth? Honnan tudhatja az ember magáról, hogy valóban goth-e vagy csak az öltözködési stílus tetszik neki? Mikor mondhatja magáról valaki biztosan, hogy ő goth? "

- kérdezte Yuuki

Érdekes kérdés, nem vagyok benne biztos, hogy tudok 100%-ig kielégítő választ adni rá (a sokat idézett "mindenki számára mást jelent" - jelenség miatt). Tudjátok,  az a helyzet, hogy a "goth" jelző, mint olyan - akár a zenére, akár a külsőségekre/öltözködésre, ízlésre/esztétikára, irodalomra, művészetre (bár itt inkább a goth szubkultúrába passzoló dolgokra gondolok, mert csak úgy egy filmre vagy fotóra rámondani, hogy ez vagy az goth, kicsit nyakatekert és szubjektív), illetve számos más dologra az élet területein.


Itt készítettem egy kis ábrát, egy korábbi bejegyzéshez, hogy nekem mik jutnak eszembe a "goth" dolgot illetően:

(A közösséget frankón kifelejtettem ^^)

  • Zene (és/vagy zenélés)
  • Öltözködés
  • Irodalom/művészet (ide beleértve a különböző kreatív  tevékenységeket)
  • Gondolkodásmód/eszme/világnézet
  • A szubkultúra ismerete és tisztelete
  • A közösség
De ha jobban belegondolunk, némelyik elemet simán kihúzhatjuk, hiszen valóban, anno zenei szubkultúra/(antidivat-szubkultúra? van ilyen szó?) volt, ami mostanra eléggé kiterebélyesedett, tehát abszolút el tudom képzelni, hogy valaki goth lenne a goth zene szeretete nélkül (és akkor hosszas vitát lehetne nyitni a goth zene mibenlétéről - vagyis vegyük-e csak a klasszikus zenei irányzatokat, fogadjuk-e el az elektronikus vagy metál műfajokat is, és a többi, és a többi), ugye ezerszer volt róla szó, hogy a külső kb. a legutolsó a sorban, én pl sosem voltam még goth rendezvényen, sőt mi több, leginkább virtuális módon tartom a kapcsolatot a szubkultúrámba tartozókkal, sokan vannak, akik olvasni sem szeretnek (vagy legalábbis nem a "tipikus goth könyveket") vagy éppen szégyen szemre három-négy összetett mondatot sem tudnának mondani az egész történelméről, esetleg fogalmuk sincs, mi a különbség a goth rock és a goth metál között. És mégis, mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy goth emberek vagyunk, hiszen mélyen, a személyiségünkben ott van egyfajta hasonlóság, az az unalomig ismételgetett goth életérzés, amit tényleg leginkább csak körülírni lehet, mint ténylegesen megfogalmazni.
Bizonyára vannak olyanok is, akik csak az egyik szeletkéjét tartják magukra igaznak - vagyis pl csak a goth zenét szeretik, vagy csak az öltözködést, de senki ne mondja nekem, hogy hosszú távon - és itt a hangsúly azon van, hogy hosszú távon - képes valaki olyan zenét hallgatni/ olyan ruhákba bújni, aminek az eszmei vonatkozása nem ivódik bele a lényébe, a személyiségébe. (Írtam itt korábban)
Szóval szerintem ha a megjelenés mellett más is jellemző, akkor esélyes, de ezt mindenki maga tudja. Számos olyan embert ismerek, aki elzárkózik a "címkézéstől", mondván nem akarja keretek közé szorítani magát, de ennek ellenére, személyiségükből, ízlésükből, viselkedésükből tisztán rámondható, hogy ők is a goth szubkultúrához tartoznak. Tehát furcsa dolog ez.

Szerintem nem szabad ezt túllihegni, egész egyszerűen sorra kell venni, az ízlésvilágod mennyire illik bele ebbe a hatalmas, kusza palettába, és ha nyugodt szívvel azt tudod mondani, hogy igen, ez tetszik, többé-kevésbé jellemző rám, közel áll hozzám, én vagyok, akkor az vagy.

Kis megjegyzés-féle; amikor a szakdolgozatomat írtam, nagyon ott mocorgott a fejemben ám a kérdés, mert kérdőíveztem ugye, és valahol meg kellett határozni, hogy mi alapján fogadom el adott válaszoló válaszát, vagy mi alapján selejtezem ki, na én úgy gondoltam, hogy aki annak vallja magát az az, mert nyilván jobban nem tudtam meggyőződni a hitelességről.

"Azt, hogy ki alkotja szerves részét a ennek (vagy akár bármely adott) szubkultúrának, nehéz megítélni, ugyanis bár Hodkinson pontosan körülírta, mely ismérvek alapján nevezhető egy adott szubkultúrába tartozónak (külsőségek és filozófiai háttér megléte, a közös identitás, a tagok elkötelezettsége, illetve a kulturális autonómia), attól, hogy egy szubkultúra tagokkal rendelkezik és elkülöníthető más szubkultúráktól, még nehéz magukra a személyekre is átvonatkoztatni, felmerül a kérdés ugyanis, mitől lesz valaki egy szubkultúra tagja? Ha a négy feltétel közül nem teljesül valamelyik, legyen az a szubkultúra jellemző megjelenés vagy a közösségi eseményeken való részvétel anyagi okból vagy korból adódó hiánya, ám ő maga az adott szubkultúra tagjaként definiálja magát és állítása szerint a hitbéli, gondolkodásmódbeli azonosság tetten érhető, az esetben mint „külsős”, miképp lehet megítélni, hogyan bánjunk egy ilyen helyzetben levő személlyel?
Úgy vélem, mivel se lehetőségem, se jogom nincs megítélni a kitöltők szubkultúrához való elhivatottságának mértékét, így az öndefiníciót fogadtam el: aki magát a szubkultúra képviselőjének tartja, arról feltételezzük, hogy – mivel az utóbbi néhány évben nem kifejezetten divatos ez a szubkultúra – teljes értékű tagja." (forrás: Helmeczi Gabriella Patrícia: A magyar goth szubkultúra olvasási és könyvtárhasználati szokásainak bemutatása és elemzése /2014, Szakdolgozat/)

Gondold át, miért tetszik, mi az, ami megfogott benne, mit érzel iránta, mennyire a része a személyiségednek. Egyébként abszolút átérzem, mert azért fiatalon elég képlékeny az ember, egyszer erre húzhat, máskor arra, és nem mindenki olyan szerencsés, hogy elsőre megtalálja azt, ami ténylegesen, hosszú távon is megfelelő lesz.

Az a véleményem, hogy ha nem csak és kifejezetten a külsőségek jönnek be, többet jelent számodra, (többek között) ezen keresztül tudod optimálisan kifejezni magad, az egész atmoszférája olyan a számodra, mintha hazatérnél, akkor valamilyen szinten a goth szubkultúrához tartozol, vagy legalábbis megvan benned az, ami sok magát gothnak nevező emberben. Nincsenek merev szabályok vagy kikötések arra, hogy mikortól számít ennek vagy annak az ember, főleg egy ilyen sokrétű szubkultúrában. Viszont a lényeg, hogy ne akarj görcsösen megfelelni, "találd ki önmagad", fedezd fel, mi az, ami hozzád illik, amiben/amivel jól érzed magad.

Ha bárkinek bármi hozzáfűznivalója van, az írjon bátran, hiszen sokfélék vagyunk, különböző tapasztalatokkal és hozzáállással, kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is! :)

10 megjegyzés:

  1. Húh, nagyon jól sikeredett! Sokban egyet értek veled, Yuuki-nak pedig sok szerencsét önmaga megtalálásában! :))))

    VálaszTörlés
  2. Nekem csak az irodalom hiányzik! :))) Ahhoz képest, hogy irodalomtanár vagyok, nem nagyon szoktam goth könyveket olvasni. Ennek oka talán abban leledzik, hogy egy nap folyamán annyit olvasok, hogy otthon már nincs egyszerűen időm és életenergiám ahhoz, hogy fogjam magam és nekilássak egy jó könyv elolvasásának. Bár a versek azért mindig beleférnek! :)

    VálaszTörlés
  3. Erről van szó. Nagyon sok embernél tapasztaltam anno ezt az erőltetettséget: vagyis hogy csak azért erőltették magukra az ilyen zenét, meg holmikat,hogy az adott csoportnak megfeleljenek. S totál azt lehetett bennük érezni ,hogy nem is az életérzés miatt jött nekik ez,hanem szimplán valakik utánzása végett. Én szerintem ez elkerülendő, de ha minden úgy megy ahogy Trish leírta,meg amiket mi is kiboncolgattunk már negyedszázszor,akkor nincs gond (:

    VálaszTörlés
  4. Ezt abszolút jó volt végigolvasni; és így kívülállóként azt hiszem, teljes mértékben igazad van, és a találd meg önmagad, mert elvégre ez a lényege az egésznek dolgot pedig minden stílusra el kéne tudni mondani (sajnos ez nincs így). Remélem, Huhirunak is sikerül ez :))

    VálaszTörlés
  5. Ezt meg is osztottam, nagyon tetszett és én pont ezért sem szeretem a pózerezős dolgot. :)))

    VálaszTörlés
  6. Hát igen, nagy igazságok ezek, amelyeket Trish megosztott! :))) Ildy neked pedig köszönöm a lelkesítést, bár sajnálattal azt kell mondjam, én már régóta tudom, hogy goth vagyok kívül-belül! Ám Yuuki-nak tényleg kívánjunk szerencsét. Anno még én sem voltam benne biztos, hogy tényleg ehhez a szubkultúrához tartozom, de azt gondolom az idő sok mindenben választ ad a kérdéseinkre. Önmagunk megtalálása pedig csak idő kérdése. Hiszen azt gondolom az ,,önmagunk" mégiscsak ott lapul bennük, és ha nem is azonnal, de egyszer feltétlenül felszínre tör, és attól kezdve csak az érvényesül. Mások véleményét kizárva!
    Nagyon jó lett, nem győzöm hangoztatni, mert már nem első eset, hogy sokban egyet értek Trish-el! :)

    További jó blogolást!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Bocsi, már írtam neked e-mailt. Nem tudom, hogy szoktad e olvasni, de a gravatárodon találtam egy elérhetőséget és oda címeztem a levélkét. Nem akartalak ezzel zaklatni, csak elég fontos dolgokban szeretném a segítségedet kérni. Persze ráérek, meg látom is hogy mostanában sokan megtalálnak ilyen kérdésekkel, de talán majd ha lesz rá időd! :)

    Előre is köszönettel:
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Most küldtem el, ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, ígérem, a továbbiakban igyekszek gyorsabban reagálni :)

      Törlés
  8. Oh, lekötelez! :)
    Lehet feltűnt,hogy ide Lucát írtam, a chatbe meg Krisztit, de mindkettőt használom és nem emlékeztem, hogy elsőként mit írtam! Ezért bocsi! :) De nagyon köszönöm, máris válaszolok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Észrevettem, de gondoltam, hogy te vagy az, mert az email címed és ez a nicked hasonló. Igazából nem szerettem volna firtatni, mert arra gondoltam, hogy esetleg inkognitóban szeretnél maradni vagy ilyesmi :)

      Törlés