2014. augusztus 19., kedd

Muszáj

Amilyen borzasztó nehezen jött a múltkor, na, annál inkább ontanám magamból a szót betűt azzal a mumus költözéssel kapcsolatban, annyi hirdetést átnéztünk az elmúlt két hétben, hogy el sem hiszem, közben vagy háromszor változtattuk a célállomást - azért macerás ám minden feltételnek megfelelni.: legyen két (vagy legalább másfél) szoba, hogy a barátnőmnek is legyen privát tere ha már egyszer ilyen jól kitaláltuk, szeretem őt, de azért kicsit durva lenne folyamatosan egy légtérben tartózkodni... aztán nem ártana, ha családi lenne, a macskák miatt, és jó lenne, ha a munkahelyeinkhez sem kellene órákat utazni - főleg mivel a Kedves a sofőr, én még kerékpározni is félek (báár, remélem a kontaktlencse majd megoldja, Ildynél olyan klassz bringákat láttam, hogy azért csak megjött a kedvem :) ) Meg aztán azt sem tudom, hogy egy üres, bútorozatlan lakással mihez kezdünk majd - legalább a saját szájunk íze szerint rendezhetjük be és nem kell attól félni, hogy a főbérlő/tulaj az antik szekrénysorát épp most faragták újra a ciculik :D vagy hogy a perzsaszőnyeget levadászandó állatnak nézve épp most hajtották végre a kivégzést - szőnyeg-szőrpamacsok mindenütt, leszaggatott függönyök és egyéb rémségek.
Még így is elég macera, ha hárman három különböző időszakban dolgozunk, hogyan kerül haza egyikőnk, míg a Kedves épp dolgozik, szóval bah. Na de majd úgyis kiderül, egyelőre nekem már megvan, mit fogok csinálni és hol, a Kedves kb. 1-2 héten belül szintén, a Barátnőmnek meg úgyis jön majd valami (ha meg kicsit később, akkor sem fogjuk kidobni, nyilván :D) Jaj, annyira izgulok! Komolyan, semmi másra nem birok gondolni.

Remélem, viszonylag hamar el tudjuk intézni, hogy net is legyen, mert nem szívesen maradnék összeköttetés nélkül, gondolom ezzel mindenki nagyon együtt tud érezni.

Hú, majd' elfelejtettem! Annyi kis kincset találtam, régi kazettákat, mütyüröket, egy-két olyan ruhát meg cuccot, amit úgy vettem elő, hogy "jesszus, hát ez meg honnan", vagy épp "téényleg, hát ilyenem is van", sőt, azok a bizonyos kazetták is előkerültek, aminek hatására azokat a zenei irányzatokat és előadókat szerettem meg, amelyeket most is hallgatok - ennek örömére a tegnap estét nosztalgiából a Front 242-nak, a Front Line Assembly-nak, a Die Kruppsnak meg a Nitzer Ebb-nek szenteltem, mondjuk a Kedves nem volt túlzottan elragadtatva, de legalább összegyűjtöttem egy adagnyi zenét, amivel frissíthettem a lejátszási listámat, mert lassan belezakkantam, hogy a telefonomon kb egy éve (de lehet hogy lassan több) folyamatosan ugyanaz a 5-6 album ismétlődik... a lustaságom miatt. Mondjuk kicsit meg is akadtam egy időre, volt egy pár hónap, amig bármit hallgattam, nem tetszett, mindent untam, a legnagyobb kedvenceimet is, aztán hála az égnek, szőrén-szálán eltűnt ez a kellemetlen állapot.
Ja igen, visszatérve a kincsekre, egy részét megörökítettem, majd szeretnék egy bejegyzést szentelni neki (nem, nem fogok heteken keresztül folyamatosan ilyen költözés-projekt címkéjű nyavalygáshalmokat posztolni, de kettőt-hármat még azért biztosan, ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megörökítsem ezeket a napokat - a mütyüröket, a kazettákat, a dobozokat, az üres szobát, az új, üres házat - és majd amikor már belaktuk, ahogy illik.) Írok persze személyes naplót is, de valahogy az mégsem olyan, nem arról van szó (vagy nem csak arról), hogy azt csak én olvasom, de visszaolvasni is más érzés. Néha azon tűnődök, meddig marad ez fenn vajon, ki tudja, találkoztam már 8-10 éves blogokkal, annyi idő alatt már egy gyerek tinivé érik lassan, és... huh, belegondolni is félelmetes, nem? (Mondjuk én azon is le vagyok döbbenve, hogy a '97-2000 után született gyerekek is már mekkorák - már nem is gyerekek! A kisöcsém is lassan serdül, pedig nemrég még totyogós-pelenkás volt, és... na, most olyan vagyok, mint az "öregek", haha :D De tényleg egyébként, néha felmerül és csak lesünk a Kedvessel, hogy hogy elszalad az idő. Tényleg, alig több mint egy hónap és nekem is születésnapom lesz, három hónap múlva pedig a negyedik évfordulónkat ünnepeljük - egyszerre olyan, mintha ezer éve együtt töltenénk a napjainkat és mintha csak hónapokkal ezelőtt lett volna, hogy elhívott jégkorizni - a csendes, szakállas srác Nighwish-es pulcsiban, a jégkoris gyilkos, mennyit nevettünk ezen :)) )

Kicsit zagyva lett talán, a lényeg, hogy borzasztóan izgatott vagyok, nem tudom, hogyan lesz a jövő hét, előfordulhat, hogy nem leszek elérhető, de szerintem ezt úgyis kiírom még majd - ki tudja hogy alakul, akármi közbejöhet.

- Leszaggatott poszter? Nem tudom milyen leszaggatott poszterre gondolhat vajon. Te látsz itt bármiféle posztert?
Nünü (időnként Püni, Hikari után szabadon), az alvóbajnok.
Ezt a kisfiút pedig múlt héten hagyták nálunk az egyik este "névtelen ajándékozók" akik úgy gondolták valószínűleg, hogy ha már úgyis van négy macskánk (sőt, anno hat), egy ötödiket csak nem dobunk ki. Sajnos minket "elfelejtettek" megkérdezni erről. *sóhaj* Még szerencse, hogy pont van rá jelentkező, nem szívesen hagytam volna itt, de elhozni meg nem nagyon szeretném - a két leányzó is bőven elég macera.

3 megjegyzés:

  1. Ilyen sajnos ez a költözés :) ... Én a hétvégén hozom el a cuccaimat, tiszta gombóc van a gyomromban miatta :))) ...

    VálaszTörlés
  2. Szuper, örülök neki, hogy valakinek meghoztam a kedvét, már megérte ennyit foglalkozni a témával! :)) Nagyon kíváncsi vagyok, milyen is lesz új hely, már most a képeket várom - régről, jelenről, jövőről.. :) Szívtelen a sok ember, aki csak úgy megválik az egykori kedvenc állatjától, de hát nekem is így lett kutyusom.. bár az kicsit más, mint öt macsek! Huh Trish, hajrá, és élvezd a várakozást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze hogy! És akkor nem is beszélve a sulikezdős-bejegyzéseddel, utána végiglegeltettem a szemem az összes hasonló kategóriás Ebay-cuccon, bár az nagyon nem ugyanaz, mint amikor bemegyek a boltba és végigszaglászok meg tapogatok mindent, haha :D
      Hát úgy néz ki sajnos, a költözés-téma egy ideig most pihen, de ami késik, nem múlik :)
      A kis cunci meg jó helyre került, szóval szerencse, de hát sajnos vannak sokkal szerencsétlenebbek is... :(

      Törlés