2014. augusztus 10., vasárnap

Költözés I.

Jaj, de nehezemre esett elkezdeni ezt a bejegyzést. Konkrétan hetek óta nyűglődök rajta.

Írtam róla korábban, hogy augusztus elején elköltözünk, nos kicsit kitolódott a startolás, ugyanis a Kedves oktatója, aki vezetni tanította, egy hét szabadságot vett ki, így a Terv is csúszott, de igazán nem bánom, mert így volt még egy kis időm lelkiekben ráhangolódni erre az egészre. Eléggé kételyekkel teli volt számomra ez az elmúlt pár hét, egyszerre érzem magam riadtnak és lelkesnek, hiszen tudom, hogy mennyi lehetőség vár ránk, mennyi új dolog, munka, tapasztalatok; megismerésre, felfedezésre váró helyek és emberek, de eddig mindig olyan távoli célként lebegett a szemeim előtt, amit annyira nagyon akar az ember, és amikor karnyújtásnyira van - szinte el sem hiszi. Gondolom, mindannyian voltatok már így.

Most itt ülök, dobozokkal körülvéve és azon tűnődöm, mi vár rám (ránk), mit is akarok igazán. 

Az egyik pillanatban rettegek és foggal-körömmel maradnék, a másik pillanatban pedig útra kelnék és vissza sem néznék.

Amikor pedig a kezemben tartottam az autó vezetésére feljogosító kis kártyát, amit az ő nevére hozott a postás, hirtelen rájöttem, mennyire nagy dolog is ez az egész.

Kicsit olyan még, mint a szabadesés, majd meglátjuk, hová érkezünk.


3 megjegyzés:

  1. Abszolút meg tudlak érteni :)))) ...

    VálaszTörlés
  2. Nehéz lehet, de biztos minden jó lesz.:) Szurkolok nektek, hogy minden jól menjen :D

    VálaszTörlés
  3. Bizony, minden jó lesz :))

    VálaszTörlés