2014. július 16., szerda

Baudelaire: A szerelem és a koponya



Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol,vigyorral a száján
és szemtelenül.

Vigan fúj sok-sok buborékot,
s mind felfele száll,
mintha csak rá várna az ég ott,
az étheri táj.

Ragyog a golyó égre kelve,
lebbenni tova,
ám sercen s pattan gyenge lelke,
az aranycsoda.

S hallom,ha új gömb leng a légbe,
nyög a Koponya:
„E torz tréfának vége
lesz-e valaha?

Hisz ami vad ajkadra freccsen
a légbe kelőn,
szörnyü gyilkos,az az én testem,
vérem, és velöm!"

[forrás: Lunemorte]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése