2014. február 14., péntek

Helyzetjelentés

Nem meglepő módon napok óta csak a kérdőív jár a fejemben, hogy a vártnál mennyivel többen töltöttétek ki eddig, mint amennyire számítottam - és még milyen sok idő van vissza, míg lezárom a kérdőívet (várhatóan március közepe felé, ugyanis május elején kell majd leadni a szakdolgozatot, és nagyon nem szeretném az utolsó napokra halasztani az egészet.)

Azt találom furcsának, hogy minél többet olvasok ebben a témában, annál inkább egyfajta identitásválság felé sodródok, ami inkább érdekes, mint ijesztő, viszont nem számítottam rá. Szó sincs arról, hogy fontolgatnám a szubkultúra elhagyását, mindössze olyan összefüggések és gondolatok nem hagynak nyugodni, amelyekkel eddig nem is foglalkoztam. Igazából olyan megszokott, újra és újra felbukkanó kérdéskörökre gondolok most itt, hogy mennyire összeegyeztethető a hetvenes évek Angliájának goth szubkultúrája a mai (angol) megegyező réteggel, rendben van-e gothnak nevezni azt, ami a kilencvenes években itt folyt Magyarországon (oké, felteszem igen, de mivel a rendszerváltáskor születtem, így nyilvánvalóan kétezer elejéig nem nagyon lehetett róla tudomásom), aztán a napjaink goth (vagy magukat annak vallott) fiataljai mennyire hasonlítanak az akkori fiatalságra, a gondolkodásmód milyen szinten öröklődött, és akkor ott van az örök sejtés, hogy gyakran hallani a panaszt, miszerint az idősebb (mondjuk eldergoth? trad goth?) réteg lenézi, vagy legalábbis helyteleníti  a náluk fiatalabbakat, de ugyanígy a kora huszonévesek is a tizenéves babybateket. 
Azon tűnődtem, hogy én, huszonhárom évesen (mondjuk kb. tíz éve ennek a szubkultúrának a tagjaként, de legalábbis vonzáskörzetében) post punkot és goth rockot hallgatva sosem leszek olyan, mint anno, azok akik húsz-harminc évvel ezelőtt ezt tették, vagy akik már akkor is benne voltak, és jelenleg is azt az életmódot, szemléletmódot követik - egészen egyszerűen a megváltozott társadalmi, szociális, politikai és egyéb körülmények miatt. Tehát ha már az én (mostani húszas) korosztályom se igazán válhat olyanná, mint akik akkor voltak benne, akkor mennyire helytálló még a goth elnevezés? Biztos vagyok benne, hogy hasonló problémákkal küzdünk, hasonló életszemlélettel, mégis... emellett természetesen minden változik, el kell fogadni. Az a baj, hogy igazából nem is tudnám pontosan megfogalmazni, mi aggaszt, de valamiért újra és újra visszatérnek a gondolataim ezekhez a tényekhez, jelenségekhez, foszlányokhoz.

És akkor eljutok oda, ahol kb. egy éve napokat átgyötrődve toporogtam: vajon jó-e ez így, és nekem hol a helyem.
Tudjátok, nem sokkal a huszadik életévem betöltése után kezdtem el úgy érezni, hogy végre megtaláltam a helyem, minden rendben (valószínűleg elsősorban nagyban köszönhető annak a csodálatos embernek, akivel azóta együtt élek), és azóta egy percre sem kérdőjeleztem meg, milyen vagyok, hová tartozok, amit magaménak érzek, az mit képvisel vajon. Ez egyrészt jó, hiszen azt sugallja, hogy minden a legnagyobb rendben, másrészt nem biztos, hogy olyan jó, hiszen időnként muszáj körülnézni és felmérni, hogy vajon jó irányba haladunk-e.
És most bizonytalan vagyok, annak ellenére, hogy minden a legnagyobb rendben van, a dolgok tervszerűen sikerülnek, az iskolában és itthon sincs panaszra okom.

*sóhajt*

Mondjuk van egy olyan gyanúm, hogy mire végzek annak a harminc-negyven-kitudja mennyi oldalnak a megírásával, helyre fognak rázódni a dolgok, és egy új megközelítésben fogom látni az egészet. Kicsit hervasztó, amikor az egyik nap úgy érzi az ember, hogy igeeen, megy ez mint a karikacsapás, a másik nap pedig úristen, ez hatalmas anyag, sosem leszek képes felkutatni. :D Hát vannak ilyen dolgok, azt hiszem, ha egyszer vége lesz, akkor meg hiányozni fog.

Egyébként annyira sajnálom, hogy anonim ez a kérdőíves dolog, sokan annyira jó válaszokat adtak (na nem mintha lenne rossz válasz), és olyan szép gondolatokat fogalmaztak meg, hogy fáj a szívem, hogy sohasem fogom megtudni, kik voltak :( Biztosan csodálatos emberek, annyira sajnálom, hogy nem ismerem őket.

3 megjegyzés:

  1. Meg is válaszoltad a dolgokat egy bejegyzésben (: De a lényeg szerintem az ,hogy más volt az egész gondolkodás akkor és most. Figyelj,akkoriban milyen problémákkal küszködtek a tinik? Kik voltak a zenei világ 'leg'-jei... minden annyira más volt. Más gondolatok,más bajok,más életkörülmények,stb. De gondolom azért maradt meg maga a goth szubkultúra mint fogalom,mert annak a darabjai lettek tovább víve. Szóval a mostani goth nem hinném hogy kevesebb,vagy minőségtelenebb lenne mint akkor. Csak egészen más társadalmi helyzetek,meg gondok voltak. Meg hát ez is felhígult sajnos. Ilyen olyan "mellék ágat" csaptak hozzá,ami szerintem baromság valahol, de mégis valamilyen szinten újítás.
    Na mindegy,nem akarok itt ódákat zengeni a semmiről,mert a végén tökre érthetetlen lesz :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. El sem tudom mondani, mennyire jól esett, amikor elolvastam amit ide írtál, valahogy sikerült megnyugodnom tőle, legalább rendeztem (rendezted :D) picit az aggasztó gondolataimat :)
      Nem, szerintem teljesen érthető volt, köszönöm szépen :) ♥

      Törlés
    2. Örülök neki ha sikerül néha nekem is jó belátásra birnom embereket (: Nem vagyok egy nagy megmondó ember,de azért szokott lenni véleményem (: És örülök akkor♥

      Törlés