2013. július 11., csütörtök

Sandman - Death, avagy ki ez a goth leányzó?

Ő bizony maga a Halál - Neil Gaiman képregénye, a Sandman (itthon kb.: Álommanó) világában.
Neil Gaiman neve sokatok számára biztos ismerősen hangzik, hiszen a maga különös elvont-mesés világával sokaknak sikerült a szívébe lopnia magát.

(Én konkrétan a Soseholt, a Csillagport, a Törékeny Holmikat ls a Tükör és füst c. novelláskötetet olvastam tőle, meg kell hagyni, vannak igazán ötletes gondolatai, a történetszálakat hiánytalanul, mesteri könnyedséggel vezeti és zárja le, viszont bennem mindig hagy egy kis nyugtalanságot, egy kis "valami hiányzik"-érzést, de ez más lapra tartozik - és nem ezekhez a képregényekhez, itt minden a legnagyobb rendben van.)
Alapvetően inkább idősebbeknek szól, ami nem azt jelenti, hogy aki még ne töltötte be a tizenhatot, az ne merje a kezébe venni, csak egyszerűen feltűnnek komolyabb dolgok, felnőttesebb témák - esetleg olyan elemek, események, amik némelyeket undorítanak (aki ovasta, az tudni fogja, pl. a "trichobezoárra" gondolok. Sosem fogom elfelejteni ezt a szót.)
Érdemes nem kihagyni, átugrani a "Halálmentes övetetet" , ugyanis - bár szerintem lehet, hogy élvezhető lenne így is -, nem biztos, hogy bizonyos utalások, cselekményszálak érthetőek lesznek. Különben is érdekes a története, meglehetősen érdekes és lenyűgöző karakter még maga Álom, illetve Delírium is,és a rajzok is csodaszépek, így nem érdemes kihagyni.


Hogy miről is van szó tulajdonképpen? Death a Sandman sorozatban ugyan csak mint mellékszereplő tűnik fel, nyilvánvalóan Álom (=Sandman) mellett, családjukban heten testvérek, a Sors, a Pusztítás, a Vágy, a Kétségbeesés, Delírium, és a korábban említett Álom, illetve természetesen az eredeti történetfolyam főszereplője, maga a Halál. Eleinte Sandman, mint Álomisten sorsát követjük nyomon, aztán bekapcsolódnak a többiek is, illetve egyéb mellékszereplők bukkannak fel, színesítve a történetet.
Különböző, de hosszú távon mégis egybefüggő történetek elevenednek meg előttünk (tudtommal négy könyvet biztosan lefordítottak az újra kiadott verzióból, a többi talán angolul elérhető, de kis szerencsével esetleg az internetről is lehalászható...)
Saját minisorozata is megjelent, Death: The High Cost of Living címmel, ahol a főszereplőnk - nyilván a goth leányzó - még ember, akinek testét százévente egy napra kölcsönveszi a Halál. (Most ez azért érdekes, mert a Sandman sorozatban végig a szokványos alakját viseli, nem esik igazán szó erről az egészről - bár én csak az első négy könyvet olvastam, mint említettem.) Ha minden igaz, a bonyodalom ott kezdődik, amikor ez valakinek a tudomására jut, és megpróbálja elrabolni őt. A második, Death: The Time of Your Life címet viseli, illetve a harmadik egy gyűjteményes mű, amit a Absolute Death névre kereszteltek és minden Death-történetet tartalmaz.



 A Wikipédiában azt írják róla, hogy "állítólag mindenki kétszer találkozik vele életében, ott áll a születésnél és- értelemszerűen a halálnál. A hagyománnyal ellentétben Gaiman nem kaszát és homokórát hordó csontvázként festette le, hanem egy fiatal, serdülőkorban járó gót lányként. Fehér bőrrel, sötét hajjal, a szubkultúrára jellemző ruházkodással (szegecsek, övek, ezüst ékszerek, Ankh a nyakban) írta be magát a kultuszfigurák közé és egy eltéveszthetetlen sminkkel: a jobb szeme köré festett egyiptomi szimbólummal. A szokatlan ábrázolás nagy sikert aratott, a szerző legnagyobb meglepetésére levelek tömegeit kapta, amikben arról írtak, hogy ez a megkapó és végső soron rokonszenves halál figura segített feldolgozni szeretteik elvesztését"


Hogy miért fontos ez a szubkultúra szempontjából?
A legfőbb, hogy a halál nem egy abszolút negatív, rettegnivaló dologként jelenik meg, hanem elfogadható, természetes, fiatal, kellemes leányzóként, aki (a ronda sztereotípiákkal ellentében) goth - és maga a Halál - létére mosolygós, közvetlen, barátságos, kissé anyáskodó.
És pont emiatt lehetünk hálásak Mr. Gaiman-nek, hogy sikerült egy olyan, majdhogynem tökéletes karaktert alkotnia, ami az alapvető idegenkedés, előítéletek (mind maga a halál-gondolat, illetve a 'gothnak lenni'-tény) ellenére képes volt egy olyan "személyt" világra segítenie, aki közkedvelt lett, akivel szimpatizálnak és szívesen nevezik "kedvenc karakterüknek", annak ellenére, ami. És ez itt a hatalmas áttörés: alkotni valamit, ami ennyi emberhez eljut, mindenképpen üzenetet hordoz magában - és végre-valahára számunkra is pozitív ez az üzenet.
Kis érdekesség, hogy a  végleges, képregény-kinézetét Mike Dringenbergnek köszönhetjük, aki többek között a Magic: The Gathering kártyajátékhoz is készített illusztrációkat, mellette cd-k és könyvekhez készített képek rajzolásához is szívesen kérik fel. Sok híreszteléssel ellentétben a kinézetét egy Cinnamon "Sin" Hadley nevű modellről mintázta - de gyakorlatilag lehetne egy random trad goth is, hiszen "annakidején" tucatjával szaladgáltak a borzas hajú, fehérre mázolt lánykák.

 Néhány képkocka így érdekességképpen, ízelítőnek:


 



  


Ha érdekelnek további információk, egyebek ajánlom a következő oldalak felkeresését:
- Mike Dringerberg, a művész
- Neil Gaiman: Sandman - a sorozat (endless.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése