2013. május 29., szerda

Korlátoz-e a "valahova tartozás"?

Már nagyon rég óta szerettem volna leírni erről a témáról a véleményemet, ugyanis nemegy embertől hallottam/olvastam, hogy ők bizony nem kategorizálják be magukat x stílus/szubkultúra/irányzat képviselőjeként, ugyanis azzal bekorlátozzák magukat, hogy valahogyan viselkedniük kell, és nem amiatt viselkednek úgy, mert ők úgy érzik jónak, hanem mert az adott irányzat megköveteli azt.


Most általánosságban, a legtöbb stílusirányzatnak, szubkultúrának meg miegyébnek nem csak egyetlen rétege van, amit magunkénak érezhetünk, például gondolok itt gondolkodásmódra/eszmeiségre, viselkedésre, ruházatra, zenére, politikai irányultságra, világnézetre,  egyszóval egy választásra az élet bármely területén előforduló dolgok közül.

Sokan abba a hibába esnek - szerintem ez igenis hiba, hogy a goth szubkultúrát, mint olyat, azonosítják a goth zenei irányzattal, vagy a goth stílusú öltözködéssel. Ha az ember egy saját magához passzoló irányzatot talál, akkor annak nem szabad, hogy teherként lebegjen az illető felett, hogy ilyen és ilyen elvárásoknak kell megfelelnem, ilyennek és ilyennek kell lennem. Nem! Ennek pont az a lényege, hogy vagy valamilyen, és abból kiindulva előbb-utóbb belefutsz egy olyan irányzatba, amelynek tagjai (követői) hasonlóak, mint te. Mindenki szereti hozzá hasonló gondolkodású emberekkel körülvenni magát.
Ordas hiba azt gondolni, hogy aki nem rendelkezik megfelelő külsővel egy olyan irányzathoz, ami nem csak öltözködésben nyilvánul meg, az már nem is mondhatja el magáról, hogy x szubkultúrába, stílushoz tartozik. Előfordulhat, hogy érik ebből kellemetlenségek, mert nincsenek egyértelmű külső jegyei, ami a hovatartozására utalnának, viszont attól még nem lesz ő kevesebb.
Nyilvánvalóan, aki másképp öltözik, mint az "átlagos" vagy a "divatos", annak már van valamilyen átlagostól eltérő életszemlélet, ami többnyire - de nem kötelezően magával vonzza a fentebb felsoroltakat, a sajátos gondolkodásmódot többek között.
Sokhelyen olvastam negatív kritikaként (és ebben a korábbi cikkben meg is említettem), hogy némelyek azt gondolják, hogy aki egy - ezen esetben a  goth - szubkultúrába tartozik, annak közelezően szeretnie kell minden egyes elemét. Nem. Ez nem így működik. 

Mi értelme lenne egy olyan szubkultúrának, ami nem hagyja a tagjait kibontakozni, de mellette mégis a gondolkodásra, önállóságra, egyediségre sarkall?

Úgy vélem, ez a szubkultúra - bár zeneileg és öltözködésben is igen erősen megnyilvánul - nem itt kezdődik, hanem fejben. Gondoljatok csak bele, aki például punknak tartja magát, annak nyilván a "punk életérzés" vagy életvitel jön be, és a punk dalok totál beleegyeztethetőek ebbe az életvitelbe, ahogy a ruháik, megnyilvánulásaik is. Tehát itt nem teljesen különálló dolgokat kell egy nevezőre hozni.

Visszatérve, mivel itt nem egy ötpontból álló listáról van szó, lehetetlen is volna azt hiszem egy ilyen sokrétű szubkultúrát ennyire lesarkítani, ezért szerintem majdhogynem lehetetlen lenne, hogy egy ember minden egyes eleméért odáig legyen - vegyük csak példának a rengeteg "alstílust" vagy irányzatot a goth szubkultúrán belül, és azok is csak javaslatok, nem kötelező törvények, amihez tartani kéne magunkat. Nem kell mindenkinek Joy Divisiont meg Bauhaust hallgatnia, nyilván, miért is kellene? Mindössze mondhatni történelmi jelleggel illene ismerni. (Egyszerűen nem csak kellemetlen, de egyfajta butaságra vall olyan dolooghoz tartozónak vallni magunkat, amit legalább egy kicsit nem ismerünk - és minimális ismeret nélkül hogyan is mondhatnánk meg, hogy mennyire igaz ránk?)
Nem kell mindenkinek fűzőben illegetnie magát, vagy halálmadárnak öltözni, feketére festeni a haját, éjfélkor gyertya mellett Poe-t olvasni a temetőben meg egyéb klisés marhaságokat csinálni.
Tehát az egyéniség, egyediség és a címkézés összeegyeztethető. Gondolj bele, például minden könyv - nyelvtől függően - ugyanabból az x számú karakterkészletből épül fel, mégis, mindegyik más és más, egyedi és különleges.
Ezért is nehéz megmondani, pontosan kinek mit jelent ebbe a szubkultúrába tartozni, mert mindenki másik elemét érzi fontosabbnak, saját magához passzolónak.
Bizonyára vannak olyanok is, akik csak az egyik szeletkéjét tartják magukra igaznak - vagyis pl csak a goth zenét szeretik, vagy csak az öltözködést, de senki ne mondja nekem, hogy hosszú távon - és itt a hangsúly azon van, hogy hosszú távon - képes valaki olyan zenét hallgatni/ olyan ruhákba bújni, aminek az eszmei vonatkozása nem ivódik bele a lényébe, a személyiségébe.
Nyilvánvaló előny "címkézésnél", mint írtam, hogy egyszerűbb megtalálni azoknak az embereknek a társaságát, akik vonzódnak/szipmatizálnak az adott irányzattal, figyelemfelkeltéssel könnyebb elérni bizonyos célokat. Viszont ugyanitt beúszik a képbe a hátrány is, a pont emiatt történő kirekesztés, megbélyegzés, előítélet és egyebek, ami azért gusztustalan dolog, mert a szíve mélyén mindenki húz valahová, még ha az évek ki is ölik belőle.
Akkor ezek után - ha "nem felelhetünk meg egy szubkultúra ideális tagjának képének", mi értelme egyáltalán címkézni, kategóriákba sorolni magunkat? Ha bárkik lehetünk anélkül is, hogy bármelyik szubkultúrát, stílust képviselnénk?

Mi értelme gothnak neveznünk magunkat?

Bár sokan talán gyerekesnek tartják, úgy érzik, kinőttek belőle, akkor is ott egy tudat alatti, összetartó erő. És jó érzés azt látni, hogy vannak, akik ugyanazokhoz - vagy hasonló - elvekhez tartják magukat, hasonló zenét szeretnek, és az általánosítgatás minden árnyoldala ellenére büszkén vállalják, amit gondolnak és ami ellen lázadnak. Persze meg lehet ezt tenni egyedül, de nem véletlenül indult el annak idején az egész. A tömeg ereje mindig nagyobb. És nem szabad attól tartani, hogy esetleg "nem megfelelő" emberekkel kerülünk egy kalap alá, mindenkinek magának kell példát mutatnia.
Fontos azt is eldönteni, hogy milyennek/minek tartod magad első sorban. Szerintem az a normális, amikor az "én-piramis" tetején elsősorban 'Önmagunk' áll minden előtt - vagyis első sorban nem barátnő vagyok, nem tanuló, nem bébiszitter, mittudomén, nem egy funkció hanem önmagam, még akkor is, ha éppen valamilyen helyzetben vagyunk.

Tehát szerintem az a normális, ha valaki első sorban nem goth, vagy bármi más hanem első sorban önmaga. (Némely esetben persze kivétel tehető.) És nem azért tesz úgy, mert ő xy stílusú vagy akármi, hanem mert ahhoz van kedve.

Aki számára pedig ezek után is "nyűg", "korlátozás" valahová tartozni, annak jobb, ha átgondolja, pontosan hányadán is áll az életével, önmagával és az adott stílussal/szubkultúrával/irányzattal, mert ha továbbra is kényelmetlennek érzi, valószínűleg nem találja meg benne magát eléggé, és nem neki való.

A képek forrása [LINK] [x]

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis cikk lett, teljesen egyetértek.
    Labeling... egyik kedvenc témám :) ... Imádom, mert annyira bizarr, hogy már csak ennél bizarabb majdhogynem a stockholm-szindróma... Hihetetlen, hogy egy ilyen "egyszerű" kis dolog, lehet abszolút pozitív és abszolút negatív is, a labeltől függően. Kedvenc kísérletem ezzel kapcsolatban, amikor a teljesen átlagos, majdnem egy IQ-szinttel rendelkező osztály felének azt mondták, hogy mennyivel okosabbak, a másik felének pedig azt, hogy mennyivel butábbak - és bizony a gyerekek el is hitték, és kis idő múltán abszolút a labelnek megfelelően kezdtek el teljesíteni. Na, de ez csak egy kis kitérő-érdekesség volt :) .

    Tény és való, hogy egy stílus nem határozhatja meg teljes mértékben, hogy mégis mit vegyek fel, pontosan melyik zenét is hallgassam, mi iránt érdeklődjek, stb, stb. Jómagam pont az ellenkezőjét vettem észre - akik egyformán gondolkodtak, egyforma zenét hallgattak, ők találtak egymásra és alakítottak ki közösséget, az akapvető érdeklődési körük határozta meg a 'labelt' (ha már a folyamat fordítottjáról beszélünk, engedjétek meg nekem hogy a folyamat szavait használjam).

    Érdekes egy téma az, hogy akkor most melyik folyamat hogy is mehet, mert hát minden esetben egyedi, más és más. Jó kis téma ez :) , lehet valamelyik nap én is leírom róla a véleményem, bár én inkább a labelingről :D ...

    VálaszTörlés
  2. "Mi értelme lenne egy olyan szubkultúrának, ami nem hagyja a tagjait kibontakozni, de mellette mégis a gondolkodásra, önállóságra, egyediségre sarkall?"
    :-)

    VálaszTörlés