2013. november 22., péntek

Kényszer-DIY anno és a mai dőzsölés avagy a régi és a modern goth szubkultúra ellentétei

Egy blogon olvastam egy réges-régi posztot (amit valamiért nem tudok napok óta betölteni) és ezzel a bejegyzéssel szeretnék reagálni rá.

Annak idején (nagyon minimum jó tizenöt-húsz évvel ezelőtt) nyilván nem voltak tele a boltok goth-inspired holmikkal, nem éltek boltok tucatjai (százai? ezrei?) az alternatív, sötét szubkultúrát választó emberek pénztárcájából, sőt, főleg itthon a rendszerváltás előtt, ha akadt is ilyen, nem tartom valószínűleg, hogy hozzá lehetett jutni. Így kedves elődjeinknek (mondom én, jelenleg 23 évesen, sejtéseim szerint nem sokkal idősebbek voltak akkor azok, akik ebben nőttek fel, és biztosan akadtak olyanok), szóval elég egyértelműen rá voltak szorulva a saját kreativitásukra, és itt nyilván nem az olyan "üssük el valamivel az időt" - tevékenységekre gondolok, hanem akár egy egész ruhatár összeállításával, mondhatni legyártásával saját kezűleg.
(Ha láttatok már régebbi - talán ma már annyira nem is jellemző - képeket punk, trad goth srácokról, tudni fogjátok miről beszélek: saját kézzel hímzett felvarró felvarró hátán, kézzel szaggatott harisnyák, hipóval, körömlakkal és egyéb eszközökkel odavarázsolt bandafeliratok, biztostű-halmok, kitűzők - minden, amit meg lehet ugyan csinálni, de hosszú távon baromira időigényes.)

The Sisters of Mercy diy  Trad goth Trad goth


Szóval a bevezetőben arra céloztam, hogy olvastam egy bejegyzést, miszerint fúj, hogy elkanászkodott ez a mai goth szubkultúra, mert - szokásos nyavalygás:  mindenki megveszi a márkás holmikat, rendel, drága pénzeket dob ki a ruházkodásra, meg hasonló dolgokra.
Leírom újra, mint már ezerszer, hogy végtére is ez egy ellen-kulúra (vagy kultúraellenesség-ellenes szubkultúra?), tehát elvileg, vagy inkább eredetileg nem lenne szabad megengedni, hogy tipikusan olyan dolgokat műveljenek a tagjai, ami elviekben ellenkezik az adott szubkultúra szabályaival nézeteivel.
Na de ki mondja meg, hogy mik egy adott szubkultúra főbb pontjai? Nyilván kell egy viszonylag körülhatárolható terület, hiszen ha ez nem lenne, a társadalmon belül nehezen lehetne "egy kalap alá venni", mert nem lennének hasonlóak, így már nem is tartoznának egy szubkultúrába. Viszont itt eszmék, ízlések, gondolatok összességéről van szó, amiben azért elég nagy a szórás, mégis, valamilyen szinten, mint az előbb említettem, egyetértésnek kell lennie... viszont...
Itt az a pont, amikor meg kell állni és át kell gondolni: amikor kis azt mondom, hogy előzményestül mindenestül kis túlzással egy fél évszázados valamiről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ötven éve azért csak más társadalmi és politikai környezetben éltek azok a fiatalok, akik mondhatni "kiötölték" ezt az egészet és aztán összeverődve összegyűltek a Batcave-ben, melankólikus, sokszor depresszív zenéket hallgatva igyekeztek meglátni a fényt a sötétségben.
Azóta azért - szerencsére vagy sem, ítélje meg mindenki maga -, de azért csak változott a helyzet, sokan beolvadtak, talán már nem is élnek, és természetesen akadnak olyanok is, akik továbbra is szívükön viselik ennek az egésznek a sorsát, mert a magukénak érzik, de... szerintem azt mindenkinek el kellene ismernie, hogy részben más problémákkal kell szembenéznie a mai fiatal goth társadalomnak, mint az akkoriaknak.

Goth do it yourself diy  Goth emo do it yourself diy
Nem hiszem el, hogy nagyobb munka egy ilyet megcsinálni, mint amennyit azért a pénzért dolgozik az ember, amit aztán elkölt rá a boltban...

Viszont pont egy olyan, többnyire azért állandó gondolatnak, hogy "ne fizess csak egy biléta miatt többször annyit", és akkor sem, ha megteheted! (Főleg gondolva itt az olyan cuccokra, amik teszem azt, származhatnának bárhonnan, csak kapsz hozzá egy "márkás" hímzést a nyakába, jelzést a hátára vagy bármi. Nem, nem a minőség miatt sőt! Itt a "megteszem, csak mert megtehetem" jellegű pazarlásról van szó. Aki villogni akar, annak nem igazán itt a helye. (A kivételekbe és egyebekbe ne menjünk most bele, akinek nem inge, ne vegye magára, nyilván nem arra gondolok, ha egy eszméletlen jó cuccra gyűjtöget valaki, vagy úgy dönt, hogy egye fene, megveszi, miért ne, hanem a ténylegesen "mallgoth" jelenségre.)

Lehet, hogy velem van a  gond, de valamiért nem motivál, hogy egy sárkány/farkas/karmok/maga a halál tör elő a mellkasomból, főleg nem 8000 forintért, főleg annak tudatában, hogy az előzőleg tőlük vásárolt (SpiralDirect márka) póló két hónap alatt kifakult és a minta letöredezett...

És akkor most jön a kérdés: mi van azzal a rengeteg - többnyire fiatal (20-25 éves) goth csajszival, akik heti szinten posztolnak ilyen "ezt vettem itt és ennyiért" bejegyzéseket, számunkra hihetetlen nagy összegekért? (Vagy akár az én kincsvadászat után -posztjaimmal?)
Mi van azokkal, akik nem gazdagok, nem szegények, hanem valahol úgy középtájt eveznek, tisztességesen megdolgoznak azért a pénzért, amit aztán - nem a do it yourself kellékekre, hanem a márkás holmikra költenek? És mi van azokkal, akik teszem azt kifejezetten egy olyan irányzatba tartoznak, (akár viktoriánus, cyber, stb) ami a maga módján megköveteli azt, hogy költsenek rá? (Amíg egy trad goth vagy casual goth tízezer forintból azért már félig-meddig használt cuccokból egy rakás mindent képes összeállítani, addig egy normális viktoriánus jellegű ing minimális ára is több...)
És akkor tegyünk különbséget a kifejezetten "márka" márkás holmik között (ami csak a márkanév miatt kell, pedig annyira nem extra egy cucc, akár tényleg otthon is összedobható), meg az olyan drágább ruhák, kiegészítők között, ahol az ember tényleg az adott dolog anyag-árát, sok esetben a kézzel készített holmi díját vagy a minőségi, precíz munkát. Mert azért nem ugyanaz.

Victorian goth
Azért egy ilyen jellegű ruhát nehéz lenne olcsón beszerezni... 

Csak azért, mert annak idején lehetetlen volt bizonyos cuccokat beszerezni, amit ma már gyerekjáték, attól, hogy egyesek meg is teszik - nem lesznek se rosszabbak, se jobbak tőle (ezt szintén nem a fentebb említett mallgoth magatartásra értem).

A másik az: ha annyi kivetnivalót látnak a mai fiatal generációban, nem fordult meg a fejükben, hogy megpróbáljanak kedvesen hozzáállni és tanácsot adni? Valahogy mindenkinek bele kell rázódnia, legyen az egy év, vagy tizenegy, és úgy, ha kap némi útmutatást, kulturált kritikát (nem, a "fúj, undorító egy újoncok vagytok, nézzetek már magatokra" meg "bezzeg mi nem ilyenek voltunk" az nem az!). De most komolyan. Szerencsétlen 15-16 éves honnan tudja már, hogyan mennek a dolgok? Én sem tudtam annak idején. Talán öt év múlva úgy fogom gondolni, hogy még most sem tudom. Nem hiszem el, hogy mindenki elengedi a füle mellett a segíteni vágyó, normális kritikát.
Sokan azt mondják, haldoklik ez a szubkultúra, (és bár nem értek vele egyet), valamilyen szinten az idősebbek feladata is az iránymutatás, vagy legalábbis példaképként állni a fiatalabbak elé.
Talán úgy lehetne közös nevezőre hozni az egészet, ha a tradícionálisan gondolkodók engednének egy kicsit, rugalmasabban állnának a témához, azok, akik pedig márkamániásak, elgondolkodhatnának azon, pontosan mit is jelent nekik az a plecsni, amikkel (a sokszor rossz minőségű, tucatáru) cuccokat próbálják eladhatóvá tenni.
Bár összességében van egy olyan gyanúm, hogy az ezirányú morgolódásnak sosem lesz vége, nemhogy igazi egyetértés. (És morgolódás, igen, mert egyik fél sem fog engedni, hiszen mindenki a saját igazát látja szimpatikusabbnak. Hát nem?)

Képek forrása: x, x, x, x, x, x, x


Blithe véleménye az előző oldalról:

Megint nagyon érdekes a téma... :) 
A "kezdetek kezdetén" szerintem minden kisgoth úgy kezdte a "mi időnkben", hogy nyálcsorgatva és sóhajtozva nézegette a "nagyok" képeit neten, és arról álmodozott, hogy ha majd nagyok leszünk, akkor ugyanilyen gyönyörű gardróbunk lesz, ha nem szebb... Mivel 10-15 évvel ezelőtt kb. csak a helyi turik és kínaik voltak azok a helyek, ahonnan jó cuccokat lehetett beszerezni, egész kellemes áron. Ma már hiába mész be a kínaiba, minden neonszínű meg tele van flitterekkel, egy-két jó cucc van már csak... igaz, ez nem csak a kínaikra, hanem nagyjából minden boltra igaz, elég nehéz ma már "egyszerű, de nagyszerű" (értem nem neonsárga, óriási furcsa mintákkal elől, azok is kiflitterezve ezer színnel) ruhákat találni :-/ ... 
Az, hogy haldokol-e a szubkultúra megint jó kérdés. A "trad" meg "true"gothok szerint biztosan, de akik ma élnek benne, az "újak" új vért, új színt vittek bele az egészbe, amitől egy picit megint új fordulatot vettek a dolgok. Ezt el kell fogadni, így működik az élet :) ... Szeritnem aki szívvel-lélekkel goth, és vallja annak "alaptörvényeit", annak nincs baja az új-új-új hullámmal :D . Hiszen amikor "mi" voltunk babybat-ok minket is csúnnya szemmel néztek minden bizonnyal az "öregek". 
Nekem a mostani babybat-okkal az a bajom - azt hiszem ezt egyszer írtam is már -, hogy mindent és rögtön szeretnének, hiába javaslom nekik, hogy hagyjanak időt maguknak a fejlődésre, ne az legyen hogy egyik nap rózsaszín póló-farmer-tornacsuka, másnap meg már földig érő szoknya, fűző, bakancs... Nem egészséges, bármennyire is kívánja ezt egy lélek. 

1 megjegyzés:

  1. A viktoriánus ruhákhoz szeretnék annyit hozzáfűzni, hogy bár nehéz, de nem lehetetlen elkészíteni őket otthon, és a magyar és külföldi goth blogokat elnézve nem kevesen állnak neki maguk, főleg, ahogy írtad, az anyagi vonzat miatt (ez nem csak a viktoriánusra vonatkozik, hanem a cyberre és a steampunkra is).
    Én egy abroncsos szoknyát varrtam 8500 Ft anyagköltségen és egy fűzőt 3000 körül, aminek a szabásmintáját egyébként itt nálad találtam, ezúton is köszönet érte. Természetesen nem arra akarok kilyukadni, hogy ettől bármennyivel is bármilyenebb leszek annál, aki boltban veszi, csak azt akarom mondani, hogy azok se keseredjenek el, akiknek nincs pénze viktoriánus ruhákra, mert a boltban tényleg drága, de egyáltalán nem lehetetlen otthon elkészíteni (aztán ha már napok óta szenvedsz vele, rájössz, hogy miért drága, de megéri).

    VálaszTörlés