2013. augusztus 1., csütörtök

Ellen Schreiber - Vámpírcsókok 1. A kezdet

"A tizenhatéves Raven belevaló gótikus csaj, aki megszállottan rajong a vámpírokért. Apró szülővárosát Uncsifalvának csúfolja, ahol számkivetett különcként él a jóravaló, ám minden fantáziát nélkülöző tisztes polgárok közt. De már nem sokáig… A lenyűgöző és állítólag kísértetjárta régi udvarház már évek óta lakatlanul és bedeszkázva áll a Benson-domb tetején. Egészen addig, amíg titokzatos és különös új lakói be nem költöznek. Vajon kik ezek a hátborzongató idegenek – különösen a jóképű, sötét és zárkózott Alexander Sterling? Vagy talán inkább micsodák? Lehetséges volna, hogy a városi pletyka ezúttal a döbbenetes igazat szólja? Valóban vámpírok? Raven, aki titokban vámpírcsókra vágyik, kockára téve saját halandóságát és Alexander szerető bizalmát, minden áron tudni akarja az igazságot. Ellen Schreiber hajmeresztően izgalmas románca két magányos lélek történetét meséli el, akik egy olyan városban ismerkednek meg, és szeretnek egymásba, ahol a szürke hétköznapiság uralkodik. Az események azonban döbbenetes meglepetéssel zárulnak…"

Meglehetősen nehezen álltam neki ennek a könyvnek, olvastam róla, hogy vannak benne vámpírok, "gótikus lány", humor, meg minden jó, csak amikor elkezdtem, roppant gagyinak találtam, a leírás is fura volt és én nem szeretem az óvodás (itt szó szerint :D ) szájbarágós dolgokat, ezért félbehagytam.
Aztán kicsit később Amaranth rám írt, hogy hallottam-e erről a könyvről, meg hogy milyen jó, érdemes elolvasni (utólag visszanézve, a könyv poénját is lelőtte, de végülis mindegy, mert mire odáig jutottam, hogy elolvassam, teljesen kiment a fejemből.)
Szóval valahogy sikerült rávenni magam, és... valamilyen szinten örülök neki, mert szórakoztató volt, viszont másrészt...


Raven néhol egy borzasztóan idegesítő babybat-re emlékeztet, de összességében szimpatikus, talpraesett csaj, attól függetlenül, hogy vámpírmániás, már-már a józan ész határán túl.
Vannak ugyan sablonos elemek (a focicsapat sztárja, báljelenet, stb.), de ha azt nézzük, hogy elvileg minden amcsi középiskolában előfordul, hát szemet húnyok.
A történet összességében Raven (kedves főszereplő lánykánk) mindennapjait mutatja be, amíg meg nem érkezik A Titokzatos Lehethogyvámpír Srác, akit aztán igyekszik meglesni, megszerezni a maga módján :) Természetesen - mint minden tinikönyvnél - megkapjuk itt is Mr. Tökéletest, viszont ellensúlyozza, hogy visszahúzódó, érzékeny srácot, nem valami faragatlan, nagyképő macsót vetnek elénk, akivel teljesen együtt lehet érezni (főleg a végén).
Összességében nem akar nagy gondolatokat elénk tárni, túlzottan elgondolkodtatni és szerintem nem is hordoz semmilyen elsöprő üzenetet magában - talán csak annyit, ha ne ítéljünk elsőre, és a vicc az egészben, hogy ezt pont Ravennek kell megtanulnia: hiszen hiába szajkózzuk, hogy előítéletesség így meg úgy - ha mi magunk is épp olyanok vagyunk, ha arra kerül a sor, hogy mi ítéljünk.
A végét sokan szidják, mert bizonyos vélemények szerint el van rontva, viszont szerintem jó így, kaptunk egy nagy pofoncsapást - legalábbis én biztosan :D - és lehetőséget a folytatásra, ugyanis ha minden igaz, ez egy jó hosszú, sokrészes könyvsorozat első, nyitó darabja.

A zavaró tényezők (bocsánat, amiért talán túl kritikus vagyok):
- Anne Rice szerintem egy kicsit sok volt bele
- A gulyásleves szerintem (jobb esetben) nem zöld :D
- Ha meglátjuk álmaink paliját nyilván az első, ami feltűnik, hogy Marten's bakancsot visel...
- Instant szerelem első látásra (bár ha tényleg olyan jól néz ki, előfordulhat, de nem szeretem az ilyen "kétnapalatt már a sírba is követnélek" -szó szerint? ha-ha-ha- dolgokat.)
- A vámpír (?) srác diszkóba menne táncolni (lehet, hogy a fordító hibája, szerintem a történetben szereplő csajszihoz kevésbé illik a diszkó...
- Kissé erőltetett a buli a végén, hogy bizonyos szempontból minden megoldódik magától

Értékelés véleményem szerint: 2/5

Ha leküzdjük a furcsa első pár oldalt (lehet, hogy csak számomra furcsa, de nekem nehezen ment), akkor egy humorban gazdag, jó kis  könyvet kapunk, igaz a sztorija nem egy egetrengetően izgalmas, egyedi történet, viszont itt-ott azért fordulatos, érdemes nekiállni.

Oldalszám: 202 | Kiadás éve: 2011 | Kiadó: Könyvmolyképző | Kategória: YA / vámpíros

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése