2011. január 5., szerda

Barátkozni "farmer-pólós-goth"-ként

Igen, elég furcsa lett a cím, de pár napja beszélgettem MSN-en egy lánnyal, és elég érdekes kérdések merültek fel, lehet, hogy másnak is vannak ilyen problémái, szóval megpróbálok ötleteket, tanácsokat adni - esetleg ha nektek eszetekbe jut valami, nyugodtan írjátok meg odalent.

  Alapvető esetben, ha már benne van az ember egy társaságban, nem nehéz új arcokkal összefutni és új ismeretségeket kötni, de mi van akkor, ha valaki - a kora, családi vagy anyagi körülményei, esetleg a saját félénksége miatt vagy egyéb okból (talán mert egyszerűen nem igényli), nem öltözködik úgy, mint ahogy azt egy goth-tól "megszoktuk", és mégis hasonló barátokra szeretne lelni, annak nehezebb dolga van.
Nem akarok én ilyen instant 'hogyan szerezzünk dark barátokat 10 lépésben' tutorialt összerakni, mert egyrészt nincs értelme, másrészt ez nem így működik.

Térjünk vissza a címre.

A farmer-pólós alatt azt értem, hogy szolídabb, esetlegesen annyira szolíd, hogy nem is (vagy csak nem sokban) különbözik a hétköznapitól, mindössze fejben. Mondjuk nehezen tudnék egy ilyen visszafogottabb emberkét más extrém cuccba bújni, tehát ha egy tipikus mélydekoltázsos-miniszoknyás azt mondja, hogy ő fejben goth, akkor meg lehetne kérdezni, hogy vajon tudja-e, hogy anno miért - vagy mi ellen - lázadozott a goth fiatalság.
Meghatározó, hogy 12-15 évesen hogyan fogadják az embert, és hiába nézik le sokan az ilyen korban szárnyaikat próbálgató emberkéket, igenis fontos állomás mindenkinek az életében ez a pár év, és nagyon is meghatározó, rosszabb esetben egy egész életet tönkre lehet tenni.
Ilyenkor sokan - nem szégyen, én is voltam így vele - esünk abba a hibába, hogy meglátunk valakit, aki tökéletesnek tűnik, szép ruhákat hord, úgy látszik, sokan kedvelik, és ha nekünk nincs senkink, akihez odabújhatnánk, akkor neki biztosan van, és ettől az egész "kiszemelt" ember tökéletesen elérhetetlennek tűnik - lehetetlennek tűnik olyanná válni, mint ő, és lehetetlennek tűnik a gondolat, hogy te is bekerülj a barátai közé.
Azt a legfontosabb - és a legnehezebb - valahogy tudatosítani, hogy te sem vagy rosszabb, mint mások, és lehet, hogy a sok erény és jó dolog, amit gondolsz másokról, csak a te képzeletedben létezik.
Mindenki érdekes és értékes a maga módján, és ha erre valaki ráébred, már nyert ügye van.
Igazából nem is olyan nehéz megtenni az első lépést, csak nehéz elhatározni magunkat :)
Aki külsőségekben nem igazán hasonlít a többi gothra, az nem "várhatja el", hogy bárki is lássa rajta, nyitni kell. Viszont ha az ember már egy kicsit is figyel a többiekre, egyből kiszúrja azt, aki másképp gondolkodik, mint más.

Viszonylag jó hely barátságot kötni az iskolában - minden osztályban van legalább egy-két "sötét egyén" (inkább azokhoz közelíts, akik csak ruházkodásügyileg olyanok, nem "fejben"), vagy "csendes gyerek", akik kicsit másabbak, mint a nagy átlag.
Hiába nem visel valaki fűzőt az év minden napján, a viselkedésén, a megnyilvánulásain, a mozdulatain átüt, hogy milyen ember maga. Aki kicsit tapasztaltabb emberismerő, annak könnyebb dolga van, tehát nem árt türelmesnek lenni, és figyelmesnek.
Nem szabad senkire csak úgy rárontani, tapasztalataim szerint néhány rocker kivételével sok "feketeruhás" gyanakvó, ha valaki közelít, az előítéletek, az őket ért attrocitások és esetleges bántalmak miatt. Meg hát ugye senki sem szereti, ha a képébe másznak.

Viszont az iskolának megvan az a hátránya, hogy ha túl sokáig jársz valahova, elkönyvelnek valamilyennek, és ha időközben "váltasz" - azaz megtalálod magad valamiben, sokan hitetlenkedni fognak, legyinteni, és az elején még nehéz kiállni magunkért, de meg kell tanulni.
Ebben az esetben sem kell haragudni a többieknek, hogy "mi az, hogy nem hisznek neked", hiszen az ember sokmindent kipróbál, mire megtalálja, ami neki tetszik - és ez az élet sok területére igaz, és mások nem tudhatják, hogy nekünk az most éppen egy állomás csak, vagy az, amit kerestünk.
Elég ha mi megbarátkozunka  gondolattal - és magunkkal, a többiek meg majd megszoknak. Vagy nem. De aki nem, azzal úgysem nagyon fogsz majd törődni :)

Másik megoildás, ha van egy idősebb testvéred, aki hasonló körökben mozog. Akkor nyert ügyed van, csak néhányszor elkíséred a nővéredet/bátyust és próbálsz nem kiskutyaként viselkedni.
Aki kicsit visszahúzódóbb vagy gátlásosabb, annak nehezebb, de érdemes lehet elmenni egy-egy koncertre, vagy beülni egy "rock-kocsmába" (ha lehet választani, ne azt, ami leginkább tényleg kocsmaként funkciónál, inkább egy beülős, klubbszerű helyet, ahol mindig lézeng valaki).
Egyszerűen le kell ülni valaki mellé, aki egyedül van és szimpatikusnak tűnik és beszélgetést kell kezdeményezni. [Igen, én is így kezdtem - életem legelső koncertje előtt az öcsémmel leültünk egy 'haver' mellé, akiről később kiderült, hogy nem is a mi haverunk volt, hanem "valaki másé" :D De aztán kiderült, hogy jófej :)] Ha meg nem tetszik neki, legfeljebb megmondja.
Mondjuk aki még nagyon fiatal (legalább 14 alatt), az ne nagyon menjen ilyen helyre, főleg ne egyedül... komolyan mondom.
Bár legtöbbször az ilyesmi "csak úgy magától" kialakul.
Sajnos előfodul olyan eset is, amikor valahogy melléfogunk és a szép külső kevésbé szép belsőt takar. Nem szabad feladni, hiszen szerencsére nem mindenki ilyen.
Gondold át, lehet, hogy az elsőre tökéletes "példaképről" egyszeriben csak kiderül, hogy egy nagyképű, unatkozó buta liba vagy éppen beképzelt majom - már elnézést a kifejezésért, aki hiába tűnik népszerűnek, igazából csak azok ugrálják körbe, akik éppen úgyanúgy odavannak a szenzációért, amit a megjelenésével kelt, mint ő maga.
Ilyen emberrel meg nyilván már nem sok mindenkinek van kedve barátkozni...

Viszont azoknak, akik meg a másik oldalon állnak, akik "példaképük" azoknak, akiknek eddig szólt a cikk, gondolják át,  hogy mielőtt leráznak bárkit is, ti hogy éreznétek magatokat, a helyükben?
Ha már egy platformos-tüllös goth elvárja, hogy ne legyenek másoknak előítéletei a kinézete miatt, akkor ugyanennyit ő is minden szívfájdalom nélül megtehet.

Mindegy, hogyan öltözik egy ember, ha kedves, szereti a természetet, művelt, igényes és elítéli a felszínes dolgokat. Átsugárzik a lényén.  Aki pedig ezzel az utolsó mondatommal nem ért egyet, nem hiszem, hogy leállnék vele vitatkozni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése