2013. október 16., szerda

"Droid" - e az, aki goth - avagy aki lázad és ami ellen lázad, egy kategóriába tartozik?

"Droid, (Ezt úgy értem, hogy sose állok be a sorba, ahol a divatot osztogatják... már csak az kéne hogy minden ember ugyanúgy nézzen ki. Viszont így a saját zenei ízlésemnek megfelelő "divatot" sem veszek fel. Imádom amikor a goth-ok meg a nagy metálarcok bejampizzák magukat, hogy ők mennyire egyediek, közben meg kurvára nem, mert már be is álltak a sorba, csak éppen egy másikba...)" Írta egy Ask-os ismerősöm, akit úgy egyébként egyre jobban kedvelek.

Tulajdonképpen amikor először olvastam, méltánytalannak, bántónak éreztem a véleményét, hiszen úgy érzem, azt sugározza hogy ezek a viszonylag deviáns, alternatív "kategóriák" és éppen olyanok, mint a másik.
Most hülyeség lenne bármit is bármi fölé vagy alá helyezni, hiszen olyan szubjektív, hogy kinek mi a jó, kinek mi felel meg, nyilván nehéz valamire egységesen rábólintani, hogy 'igen, ez a helyes minden szempontból', ha egyáltalán nem lehetetlen.
Valóban, valamilyen szinten igaz, hiszen minden színtérre, irányzatra megvannak a jellemzők, legyen valaki plázás, diszkós, rapper, swag, alternatív, deszkás, hc-s, metálhead, akármi, az adott stílus főbb elemei, valamilyen szinten meg kell, hogy feleljenek az adott személynek, passzolniuk kell az ő személyiségének, hiszen ha magával a stílussal, szubkultúrával nem ért egyet, értve itt az alapvető gondolatokat (legyen az vallási, zenei, politikai, művészeti vagy akármilyen jellegű), akkor nehezen lenne elmondható, hogy rá jellemző az adott stílus, vagy tagja a szubkultúrának.

 Na már most, kérdéses az, hogy honnantól számít valaki "egyedinek". Olyan sokszor használjuk ezt a szót, olyan sok ember jellemzi vele magát, sok olyan ember, aki mellette hasonlít ezer másikra. Valóban, hasonlít, viszont van egy dolog, ami megkülönböztet, az önállóan hozott döntések, a komolyabb gondolkodás szükségének az igénye, a széles látókör és az intelligencia, már ha pozitív értelemben szeretnénk tálalni ezt az egyediség-dolgot. Mert minél több mindent ismer valaki, annál nagyobb palettáról válogathatja össze azokat a dolgokat, amik aztán Őt, saját magát alkotják.
Most kérdés, hogy akkor ez itt "másolás"? Ha azt mondom, szeretek olvasni, állatbarát vagyok, teszem azt éppen Deine Lakaien-t hallgatok, és szívesen élnék egy olyan házban, ahol sziklakert van meg szőlőlugas, akkor mindjárt utánzás, koppintás, mert még több száz, ki tudja, több ezer emberre igazak ezek a dolgok? Elég körülményes téma, borzasztóan nehéz ezt keretek közé szorítani. Viszont az egyetlen, ahová mindig visszatérnek a gondolataim, az az önállóság, amikor egy eszmét, gondolatot, akármit nem csak elfogad az ember és kész, hanem - ha "felveszi" és magába olvasztja, elsajátítja, azt azért teszi, mert jól áltgondolt módon tisztában van vele, hogy igen, ez pont őhozzá illik. Nyilván ez nem ilyen steril folyamat, de akkor is van különbség aközött, hogy valaki gondolkodás nélkül elfogad, vagy többnyire tudatosan építi a saját személyiségét, saját lényét.
Azt tapasztaltam, hogy aki nem kategorziálja magát, az szereti leszólni azokat, akik büszkén vállalnak egy-egy irányzatot, mondván, hogy "én egyedi vagyok, mert nem tartozok sehova, nem vagyok bekategorizálható". Szerintem ez egy helytelen meglátás, mert ha valaki helyes úton jár, idővel eljut oda, hogy ő első sorban nem goth, metálos vagy akármi, hanem önmaga, minden csak az azt - kisebb-nagyobb részben - alkotó összetevő, amivel ugyan lehet jellemezni, de száz százalékosan úgysem fedheti.


  A hasonló kinézet biztosan egyforma belsőt takar?

Lehetünk nők, egyetemisták, környezetvédők, irodalom-kedvelők, rockerek, bármik, nem fogja visszaadni az egészet.
Én is első sorban magamat Önmagamnak tekintem, utána nőnek, utána gothnak, barátnőnek, egyetemistának, akárminek, szóval szerintem amíg az "én" fölé van rendelve a stílusnak, szerepeknek, addig nem annyira "beáll a sorba" birkaság az egész. Talán nincs igazam, viszont jelen pillanatban teljesen meg vagyok győződve efelől.
Viszont ennek ellenére abszolút nem tartom hülyeségnek a cimkézést, hiszen milyen más módon fejezhetnénk ki saját magunkról, milyen értékeket találunk szimpatikusnak? Lehet, hogy kategória az egyik is meg a másik is, de nem mindegy, milyen tulajdonságok alkotják. (Nem érzem, hogy ez ilyen rabiga lenne, hiszen ha valaki beleun, megundorodik a korábbi valójától, miért ne választhatna, változtathatna?)
Szóval nem attól lesz valaki egyedi, hogy bármilyen irányzatot képvisel vagy épp nem képvisel, hanem ha azt és az elveit a nézeteivel és tapasztalataival egy olyan masszává (személyiséggé) tudja gyúrni, ami tényleg ő maga, mások elvárásaitól többé-kevésbé független és amivel/amiben jól érzi magát.
Viszont csak én érzem úgy, vagy antidivatot antidivatosnak beállítani is divatos manapság? :D Vagyis nem leszek olyan ember, aki elítéli a divatos dolgokat, mert most épp az a menő, de mellette nem vagyok divatos sem - viszont a két tábort ugyanúgy leszólom. Mondjuk nekem ez kissé kifacsart, de na, mindenkinek szíve-joga. Én nem bánom a kategóriát, címkét, ha az valós alapokon nyugszik.
Amin csodálkoztam, hogy pont a goth stílust került megemlítésre, ami eredetileg a tartalom, a mélység és az értékek, az önálló gondolkodás, műveltség mellett tüntet. Nem ismerem minden stílus és szubkultúra múltját, de ha valamiről, hát erről furcsa ilyet hallani. Mármint hogy "csak egy újabb gyülekezet"... Viszont ki tudja, nehezen tudok objektív lenni ebben a témában, hiszen a magaménak érzem, a része vagyok... gondolom ezért is van bennem a késztetés, hogy megvédjem.

De! Részben egyetértek, mert valóban tapasztaltam hasonlót, amikor egy stílus csak eszköz, múló hangulat, ruha, amit levet az ember (többnyire tini), és mindenki csak bakancs, szoknya meg fűző, de semmi több. mivel rövid távon talán nincs is baj. Aj, összetett dolog ez.Idővel úgyis kiforr.
Szomorú látni, amikor az tagadás jele divattá válik (fekete ruhák és drága holmik), amit megvetettünk eddig, az pedig jellemzővé (műveletlenség, előítéletesség és anyagi alapú kivagyiság), az értékek szertefoszlanak (mert nem jól érezni magát gyűlik össze az ember a többivel, hanem hogy megmutassa, ő jobb meg több ám, mint a másik).
Sajnálom, hogy goth színtéren is egyre gyakoribb, hogy ami kis túlzással lassan fél évszázada megfogalmazódott elméletben, az mára a gyakorlatban sokaknál nem hogy nem jelenik meg, de fel sem merül még a töredéke sem...

Sajnálatos az is, amikor egy magát intelligensnek nevező ember nem képes felülemelkedni a gyűlöletén, és ahelyett, hogy nem foglalkozna azzal ami (nem kifejezetten káros, csak épp számára nem szimpatikus, egyszóval) amit nem kedvel, inkább véget nem érő vitaörvényeket generál, még több utálatot szít. (Vannak meglehetősen ellentétes értékekkel rendelkező szubkultúrák, emberek, de értelmetlen, soha véget nem érő szélmalomharcot folytatni, ráadásul alpári, anyázó, kígyót békát dobáló módon.)
A képek forrásai: [x] [x] [x]

Blithe véleménye az előző oldalról:

"  Annyi minden van a fejemben, hogy már most szólok, hogy hosszú lesz :D ....

Először is, ahogy Fb-n is írtam - állati jó témát hoztál már fel megint, szerintem ezen a legtöbb goth vagy más szubkultúra tagja elgondolkodik. Jómagam is feltettem már magamnak a kérdést, hogy mennyira komformista dolog, ha az ember manapság non-komformistának vallja magát? Rettenetesen. Senki nem akar a Tömeg része lenni, minden ember egyéniség kíván lenni, ez természetes emberi vágy. Ki így, ki úgy valósítja meg.

Szegény "plázacicákat" bántjuk mindig, hogy ők azok, akiknek a legkevesebb egyéniségük van, hiszen majmolják a divatot és azt amit a média nyom - kérdés, hogy ez nem lehet-e egy egyéniség szerves része? Borzalmasan nehéz kérdés - szerintem - hogy eldöntsük hogy hol kezdődnek az "egyéniségek" és a "tömegcikkek", ha szabad így fogalmaznom.

Főleg az MGC-s időkben (2006-2010-11) volt jellemző (de még mostanában is meg szoktak találni :) ), hogy a stílussal most ismerkedő "babybat"-tok felkeresnek, és kikérik a véleményem, hogy hogy lehetnének ők minnél jobb goth-ok. Világ életemben meglepett ez a kérdés, mert szerintem a goth-ság sose érthető úgy, hogy egy szabályrendszert kell követnünk, pont ellenkezőleg. Mindig azt válaszoltam ezeknek a szegény lányoknak (érdekes módon fiúk sose kerestek, bár ennek több oka is lehet), hogy ne sűrgessék a folyamatot, hagyjanak időt maguknak, hogy kialakuljanak a dolgaik, hiszen minden goth más és más, ha a "kívülállók" szerint nem is.

Borzalmas látnom, amikor később egy-egy ilyen lány "sürgetve" a dolgokat nem hagy magának időt. Lehet csak a fejlődésének a tudata, vagy az hogy hiába próbál "true goth"-nak látszani, észrevehető hogy ő csak "baby-bat". Nem megy ez egyik napról a másikra, nem cseréljük le a ruhatárunkat egy nap alatt farmer-pólóból fekete csipke-csodákká. Ezt el kell fogadni, meg kell járni a lépcsőket, fel kell fedeznünk magunknak ezt a csodát. Nem véletlen az, hogy azokat a modelleket látjuk a legszebbeknek, akik már jó pár éve benne vannak ebben a közegben. És szerintem nagyon észrevehető az, hogy ki hogy áll. Nem szabad erőltetni, hogy egyik napról a másikra változzunk meg, mert az bizony egyáltalán nem egészséges, bármennyire is vonzó ez a szubkultúra (főleg ugye a tinédzsereknek). De hát mi emberek ilyenek vagyunk - főleg a fiatalok, és nem azért mondom mert már vén vagyok :D , hanem mért én is ilyen voltam - , hogy rögtön és azonnal akarunk mindent.

Van egy baromi jó mondás, egyszer egy angol goth oldalon olvastam, azóta vagy ezrszer leírtam már, mert szerintem borzalmasan kifejező: "265 féle goth-stílust ismerek - mert ismerek 265 goth-tot" (a vicces az, hogy ezt a szegény mondatot mindig másképp írom le, mert csak a lényege maradt meg, a pontos idézet sajnos mára már elveszett az éterben :( ).

Minden goth más és más, de szerintem ez elmondható a punk-okra, hippik-re, stb, stb, napestig sorolhatnánk a millió egy szubkultúrát. Nagyon érdekes kérdés szerintem, amolyan "tyúk vagy a tojás"-féle, hogy vajon a goth-ság "hozadéka" a fekete ruha, a "dark" felé vonzódás, a Poe-mánia, fűző-imádat, vagy az egyénben már ott rejtőznek ezek és ezért lesz goth?

Egyébként nagyon tetszett az a rész, amikor írtad, hogy az elsőszámú dolog az, hogy legyünk önmagunk, ne pedig "droidok". Ezzel én is így vagyok. Az ember legnagyobb bűne, ha becsapja magát. Sose volt még ezelőtt feketén kívül más kabátom, idén kaptam egy .... hát, nem is tudom milyen színű, mert se nem barna, se nem szürke :D , de világos színű esőkabátot, és furcsa mód imádom! Felcsapom hozzá a sálam és a barettem, és úgy érzem magam mint egy forradalmár vagy felkelő (és ezt a "stílust", már ha lehet őket annak nevezni, is imádom, habát a goth-ba annyira nem illik bele egy ilyen esőkabát...)

Divattá válás kérdése - mindig változik, hogy éppen mi a divat - régebben volt már a punk, az emo, a "scene", manapság Divattá válás kérdése - mindig változik, hogy éppen mi a divat - régebben volt már a punk, az emo, a  "scene ", manapság a hipster és némileg a steampunk is. Ez ellen nem lehet mit tenni, az ember elfogadja, nem fogadja el... Azok az emberek, akik egy divathullám miatt lesznek egy stílus részei nagy számban le is szoktak  "morzsolódni ", felkapja őket a következő divathullám, és már is megszűntek emoknak vagy goth-oknak lenni. Ez ellen sajnos nem tudunk mit tenni - ennek is szerintem egy oka van: a már fentebb említett  "egyéniséggé válás " vágya. Ki akarunk tűnni a tömegből, hogy ne szippantsanak be minket a hétköznapok, ne váljunk szürke kisegérré, stb...
Ennek egyetlen egy pozitív hozadéka van - nem kell több tízezreket meg postaköltséget fizetnünk egy gyönyörű csipke blúzért vagy kiegészítőért. Én a múltkor (kb. 2-3 évvel ezelőtti) nagy goth-hullámban vettem a kedvenc kámeás fülbevalóm, 1200 forintért, és a mai napig hordom és imádom, bár lehet hogy ha nem lett volna ez a hullám, akkor sose tudok venni 15-20 ezerért, mert sajnos van annyiért is :( ... (igaz, az igazi elefántcsont, stb, ez meg  "műanyag ", de nekem tetszik és ez a lényeg :) )

És most egy kis reklám - a szubkultúrák kialakulásáról van két jó cikk a Rubicon 2013 / 9-10-es számában. Teljesen véletlenül láttam meg,  "főnöknél ", gyorsan el is kértem tőle és le is fénymásoltam, de sajnos elolvasni még nem volt időm :( , minden esetre érdekesnek tűnnek. Az egyik cikk pont a szubkultúrák,  ellenkultúra,  "underground " jellenséggel foglalkozik, a másik a  "Csövesek, digók, punkok " címet kapta, igaz, ez már csak a Kádás-kor időszakában vizsgálja őket (legalábbis a cím és a kis bevezető alapján ez jött le nekem, ennyit volt időm elolvasni ^^ ")...
Minden esetre, akit érdekelnek a szubkultúrák, ellenkultúra, stb., szerintem annak érdemes elolvasnia ezt a két cikket :)))) ....

Elnézést kérek a baromi hosszú  "papolásért ", de nem bírtam ki hogy ne írjam le a véleményem :D , meg próbáltam küzdeni most a  "csapongó " gondolataimmal, ezért néha lehet kissé értetlenre sikerült ^^ " ...

Köszönöm, hogy kiadhattam magamból :)"

1 megjegyzés:

  1. A gond az a mai világgal hogy az emberek fanatikusan tartozni akarnak valahová. Ezt személyes megfigyeléseimre alapozom. Amikor azt mondják beállt a sorba az inkább jelenti azt hogy hagyja hogy megmondják milyen legyen mintsem hogy a saját útját keresse.

    Ez a legnagyobb gond a csomagolás pedig teljesen mellékes. Ezért nem bírom a plázacicákat és úgy általában a társadalmat mert mára már teljesen lekorcsosították az embereket. Jóformán már nem is ismertek az emberi érzések a fiatalok körében csak az ösztönök maradtak. Lehet hogy kicsit sötét a véleményem de sajnos ez a tapasztalatom.

    Végső soron az aki tudatosan és önként úgy gondolja hogy tartozik valahová és ezt nem erőlteti magára (belső tulajdonságokra gondolok ezalatt) az rendben van és az hogy emellett hogyan öltözködik az teljesen mindegy. És itt buknak a legtöbben amikor azt hiszik hogy a ruha a minden. Közhely de igaz "Nem a ruha teszi az embert." attól hogy xy ugyan úgy öltözködik mint yx még nem biztos hogy ugyan olyan ember is. Nem kell ezt túlkomplikálni szerintem. Nincs két egyforma ember és ezért is tartom ostobaságnak a minél egyedibbé válást majmolás útján (értem ezalatt azt amikor valaki egy forrásból akarja meríteni minden tudását amivel formálja személyiségét) mert így minden lesz csak nem egyedi. Tömegcikk amit könnyebb befolyásolni és irányítani.

    Összegzés:
    Ez egy paradoxon mivel az emberek sajnos nagy része egyedi akar lenni úgy hogy beolvad egy éppen felkapott eszmei és vagy divatirányzatba. Ezáltal ellenkező hatást érnek el. Természetesen ez nem mindenkire igaz aki azt az adott irányzatot képviseli de hangsúlyozom sajnos sok az olyan ember aki hagyja hogy megmondják neki ki és mi legyen.

    VálaszTörlés